14. nap Hazaút
Hát vége. Reggel rendet raktam a szobámban. Kiraktam a kulcsot. A havi bérletem még két hétig jó, itt hagyom, hátha oda tudja adni Valakinek Piéra. Reggeli. Na, most elegem volt a nutellából. Elővettem a frigóból a sajtos-, meg a felvágottas tálat, és belakmároztam. Aztán elbúcsúztam Piérától, beköszöntem a srácoknak és indultam az állomásra. Kb. fél órával korábban értem ki. Azt mondták, hogy 5 perccel az indulás előtt mondják csak meg, hogy melyik vágányról indul. Dugig volt a vonat, szerencsére helyjegyem volt. Kb. 10 perc késéssel indultunk el, ami előre vetítette, hogy lekésem a csatlakozást. Velencéig olvastam. Velencébe érve az állomás előtt találtam egy étkezdét, ahol megebédeltem. Dani fiam tanácsára úgy foglaltuk a jegyet a Velence – Treviso vonalra, hogyha lekésem a vonatot az egy óra múlva indulóval még simán elérjem a repülőgépet. Amikor Trevisoba értem óra 35 perc volt. Óra ötvenkor zár a kapu, úgyhogy taxiba vágtam magam. Azt mondta a sofőr, hogy kb. 10 perc az út, és valóban háromnegyedre a repülőtéren voltam. A becsekkoláskor kipakoltatták a táskám, a bőröndöm, levetették a nadrágszíjam, kidobták az uzsonnára kapott joghurtomat, de végül beengedtek. Ekkor derült ki, hogy nem 14, hanem csak 13 óra van. Legalább lesz egy órám lenyugodni. Idefele, a Liszt Ferenc repülőtéren a vámmentes bolt nagyon olcsónak tűnt, úgyhogy körbe néztem Trevisoban is. Itt azért magasabbak az árak, de végül is vettem egy üveg limoncellot. Annyira nem vagyok oda érte, de hozni akartam valami olasz italt. A repülő út sima volt, és kényelmes, nem ült mellettem senki. A fiam kijött elém a repülőtérre. Hazavittem, majd Gödöllő felé vettem az irányt. Nóri és Duska vacsorával vártak, de kérték, hazafelé hozzak valami innivalót. Vettem egy Chiantit. Lasagne-t készítettek, úgyhogy az olasz út tökéletes befejezése itthon, egy olasz vacsora olasz borral. Zárásként köszönettel tartozom mindenkinek, aki biztatott. Elhitettétek velem, hogy végig tudom csinálni. Nagyon jól esett minden a bloggal kapcsolatos visszajelzés, ezeket is köszönöm. Ennyi volt számomra Olaszország 2019-ben. 14.napi képek, videok: Videok: https://youtu.be/w0QrJLXJQ0U és https://youtu.be/Gg5oQzFX2CA 13. nap Zárás-Eső-Kupola
Eddig minden este vacsora után leültem megírni az aznapi eseményeket. Hát péntek este erre nem jutott idő. Csütörtök este, eszembe jutott, hogy kéne vinni Lorenzonak egy üveg bort. Reggel ezért nem a szokásos útvonalon mentem a suliba. Nem messze a vasútállomástól egy közértben megvettem. A pénteki nap részben a záróvideók véglegesítésével telt. Sajnos én nem tudtam dolgozni a videommal. A gépemen nem fut a DaVinci Resolve Studio, ezért otthon is hagytam. A munkára kapott iskolai gépen kb. 5 percenként kifagyott a DaVinci. Egy normál effektet nem tudtam rárakni a videomra.Elég bosszantó volt. Egy idő után feladtam. Lorenzo megmutatta az EdPuzzle oktatást támogató netes alkalmazást. A tanárblog leírása: http://tanarblog.hu/cikk/ed-puzzle-jatek-videokkal Zárásképpen mindenki megmutatta a videoját, és szavaztunk. A Lorenzo által felajánlott főnyereményt, egy fánkot Mevri nyerte meg. Különleges hatású filmet készített. Lorenzo szerzett poharakat és a tőlem kapott borral koccintottunk. Némi fényképezés, és búcsúzkodás után nyakamba vettem a várost. Ezúttal a szerdai kulturális kajatúra irányában indultam el. Találtam egy sikátort, ahol úgy tűnik, a helyiek ebédelnek, és nem a turistákról szólnak az éttermek. Elmondtam a pultnál, hogy szeretnék egy hagyományos toszkán paninit. Ez amolyan helyi szendvics specialitás. Ahogy Nápolyban a pizza. Persze bárhol lehet pizzát kapni, de Firenzében nem a pizza a tradicionális étel. Legurítottam hozzá egy korsó sört. Eddig nap közben nem ittam alkoholt, de most nagyon megkívántam. Ráadásul a tanfolyam végén amúgy is ittam már egy kevés bort. Ebéd után folytattam az utam. Egy kávézóban rendeltem egy feketét, és hozzá egy gyümölcs poharat. Ez valamennyire felfrissített. 16:30-ra volt időpontom a kupolához. Azt mondták, hogy 5 perccel előtte menjek oda.Volt még egy órám. Elszaladtam a tegnapi boltba kicseréltetni a szarvasgombakrémet két kissebre. Szerencsére ugyanaz a lány volt ott, és széles mosollyal üdvözölt. Amikor elmondtam, hogy félek, nem engedik át a 180ml-es üveget a határon, szó nélkül kicserélte két 80 ml-esre. Vesztettem 20 ml-t, de legalább hazahozhattam gond nélkül.Utána beültem még egy kávéra a kupola bejáratának közelében. Azt hiszem ez volt a legjobb kávé, amíg kint tartózkodtam.10 perccel a regisztrált időpontom előtt elkezdett szakadni az eső. Nagyon hosszú volt a sor. Fél 5 körül odamentem. Kiderült, hogy a sor egy része későbbi időpontra jött.Hamar a sor elején találtam magam. Mégis vagy 10 perccet kellett ázni, mire bejutottam. A kupolába feljutni maga volt a pokol. meredek lépcső. Ha megálltam, a mögöttem jövők is álltak. Ahol csak lehetett, bevert a víz. A pihenőhelyeken bokáig ért a tócsa. Alig lehettet elférni azoktól, akik már lefele jöttek. Azt gondolná az ember, hogy külön lépcső van a két iránynak, de folyamatosan jöttek szembe. Valószínűleg irányt tévesztettek, mert amikor én lefele mentem, nem jött szembe senki. A gyönyörű kupolafreskó karnyújtásnyira volt, de mégsem lehetett élvezni, mert egy szűk folyosón körbe kellett menni, a korlát felett fejmagasság fölé érő koszos plexilemez takarta a kilátást. Az utolsó 10-15 métert kb. 45 fokos kopott lépcsőn kellett megtenni. A tetőn a kilátás csodaszép, de esett eső és erős szél fújt. Viszonylag kevés ideig maradtam fent. Lefele még pocsékabb volt. A végére szabályosan remegett a lábam. Amikor leértem, egyből hazamentem. Összepakoltam a bőröndömet. Kettesben vacsoráztunk Pierával, és most először hosszasan beszélgettünk a Google Translate segítségével. A végén kiment. Amikor visszajött arra kért írjak az emlékkönyvébe néhány mondatot olaszul. Utoljára táborok végén kellett lányok emlékkönyvébe írnom. Kicsit zavarba is jöttem. Az esti programom a blog vezetése helyett némi értelmes mondanivaló kiagyalása, és olaszra fordítása lett. Aztán az egészet lekörmöltem az emlékkönyvbe és aludni tértem. 12. napMa egy érdekes technikát tanultunk. Először letöltöttünk pár ingyenes szabadon felhasználható háttérzenét.
https://www.youtube.com/audiolibrary/music?ar=1567063008090&nv=1&fbclid=IwAR01C7zZI5eTivK36TC5MU_d0IezWCEhAUbBikXLlAAiouLM5I2jmXYde9A, majd néhány különböző színű háttérképet. Ezután az volt a feladat, hogy a zene ritmusára váltsák egymást a képek. Amikor ez megvolt, a zene teljes hosszára be kellett állítani ez. A következő lépés, hogy saját képeket kellett föle tölteni. Egész nap ezzel szórakoztunk. Mondtam Lorenzonak, hogy erre vannak automata megoldások, de azt mondta nem baj, gyakoroljunk csak. Délután hn3-ig volt egy kis időm, úgyhogy egy gyors szendvics után megnéztem a Szent János keresztelőkápolnát. Nem nagyon nyűgözött le, viszont a kupolája gyönyörű. Amikor kijöttem, nagyon vágytam egy kávéra, de gondoltam megkeresem a találkozó helyszínét és majd ott kávézom. A „Piazza del Ciompi Loggia del Pesce” címre kellett menni. Odafelé összefutottam a három lakótársammal, akik a szomszéd szobát bérlik. Három csinos kislánnyal voltak, és szemmel láthatóan nem akartak jópofizni velem. Ők is ugyanoda tartottak. Végül is nem jutott idő a kávéra, mert nem sokára indult is a séta. Ezúttal nem az épületekről, hanem a kulináris különlegességek és Firenze kapcsolatáról mesélt az idegenvezetőnk. Restellem, de nem jegyeztem meg a nevét. Azért az kiderült, hogy a mi a története a találkozáspontnál lévő árkádnak. A Ponte Vecchio eredetileg piac volt. Valamelyik Medicit rettenetesen zavarta, hogy minden nap át kell mennie a pórnép között, ezért épített a hídra egy emeletet, amit csak ő használt. A halászok viszont nagyon rossznéven vették. Hogy kiengesztelje őket épített nekik egy piacot máshol Giorgio Vasari tervei alapján. Azonban az idők során ez elpusztult. Az olaszok hagyománytiszteletből megépítették a mását a Piazza del Ciompin. Ez lett a Loggia del Pesce. Hosszasan sétáltuk, itt-ott megálltunk és az aktuális étkezde, vagy épp az árult ételekkel kapcsolatos olasz szokásokról mesélt. Az olaszok pl. kizárólag reggel isznak capuchinot. Van olyan hely Firenzében, ahol délután nem is készítenek, hiába kér valaki. A Séta végén a nyakamba vettem a várost. Némi vásárlás után megcéloztam a Galilei múzeumot. Már majdnem megvettem a jegyet, amikor beugrott, hogy először készíteni kéne az épületről egy fotót. Ez meg is volt, visszamenni azonban már nem tudtam, az orrom előtt bezárták a kaput. Hát így jártam. Némi séta, újabb vásárlás, majd irány haza, lassan pakolni kell, hogy ne mindent holnap kelljen kitalálni. A Giuliano Tartufi boltban vettem egy nagyon finom halszószt (alapból mindent meg lehet kóstolni, amit árulnak.) Itthon jutott eszembe, hogy lehet gond lesz vele a reptéren, mert 180g. Hát remélem nem, mert ahhoz túl olajos, hogy egyben megegyem kenyér nélkül. Hát ennyi. Ma viszonylag korán fekszem. Jó éjt! 12.napi képek, videok 11. nap Késés, Új szoftver: DaVinci. Resolve. Stuio. Dóm, Giotto torony, Pieta Ma reggel elaludtam. Korábban is megcsinálta azt a telefonom, hogy a zsebemben kattintgatott. Időnként fel-felhívott valakit. Régi kollégánk, Györgydeák Mariann panaszkodott, hogy nem tud hozzáférni a telefonüzeneteihez, mert hagytam neki egy 1 órás üzenetet, amit végig kellene előbb hallgatni, mert átugrani, kitörölni nem lehet. Azt is a zsebemben életre kelt telefonom hagyta. Nahát, tegnap úgy gondolta nincs szükségem a beállított ébresztésre. A többit képzelhetitek. F9-kor ébredtem. Ha kapásból elindulok, sem érek be, úgyhogy inkább egy gyors zuhany, és reggeli. Persze elfelejtettem a kezemre kesztyűt húzni, úgyhogy átázott a kötés, amire azt mondták, nem érheti víz. A villamosmegállóban vettem észre, hogy a termosz is otthon maradt, vizet sem hoztam. Úgy döntöttem nem megyek vissza érte, bár fáj a hiánya. A suli mellett a kórházban csak 50 cent egy fél liter víz. A suliban az automata 60 centért adja. Amúgy a tanfolyam alatt van kitéve kávé, tea, víz meg keksz, de én a bubisat szeretem. Olaszul frizzante, ami ropogósat jelent. Otthon már annyi palackot kellett kihordanom, hogy besokaltam, és vettem egy szódagépet. (Régi fajta szifonunk volt, de az macerás) Tegnap Csilla kipakolt egy csomó Balaton-, meg sportszeletet, győri-, meg pilótakekszet. Ennek az lett a következménye, hogy ma a spanyolok hoztak egy csomó csokit. Új szoftvert kezdünk tanulni. A világ vezető videoszerkesztő programját. A neve DaVinci Resolved Studio. Rettenetesen bosszantó, de amikor otthon telepítettem, konfigurációs hibát jelzett, amivel képtelen voltam megküzdeni. Ma megnézte a gépem Lorenzo. Szerinte az grafikus kártyám nem tud együttműködni a programmal. Végül is kaptam egy másik laptopot. A héten ezen fogok dolgozni. Csak aza baj, hogy olaszra van beállítva. Talán azért eligazodom rajta. Szerintem már be sem viszem a sajátom, úgy is rühellem cipelni. Holnap délután ráadásul sétálunk. Annyival is könnyebb lesz. Maga a program igen bonyolult, de érdekes. Elkezdtük megtanulni az alapokat. Lassítás, vágás, idővonal, effektusok, szöveg, stb. A suliból hazafelé mindig a Dóm mellett vezet az út. Most feltűnően kevesen álltak sorba, úgyhogy beálltam én is. „Cattedrale di Santa Maria del Fiore, (jelentése: Liliomos Szűz Mária-székesegyház), a Firenzei főegyházmegye főtemploma. Építését 1294-ben kezdték meg, a kupolát 1436-ban fejezték be, felszentelését IV. Jenő pápa végezte.[1] Eredeti, befejezetlen homlokzatát a 16. században lebontották, a ma látható a 19. században készült neogót stílusban. A katedrális ma Olaszország 3. legnagyobb, és a keresztény világ 4. legnagyobb temploma. Ingyenesen látogatható, csak ki kell várni a sort. Kb. fél óra alatt bejutottam. Őszintén szólva nem a belső szépsége, inkább a méretei lenyűgözőek. A Dóm megtekintését a pincemúzeumban folytattam. Ide már jegyet kell venni. Pontosabban egy 5 helyszínre szóló bérletet 18€-ért. Pincekiállítás, Giotto harangtorony, Museo dell’Opera del Duomo, azaz a Dóm múzeum, a Szent János-keresztelőkápolna, és a Dóm kupolája. Ma megmásztam a haragtornyot, küzdelmes volt. 84,7 m magas, többnyire egyfelhasználós csigalépcsőn, amin azért jönnek szembe természetesen. Négy pihenőszint van benne, felfele menet egyre több időt töltöttem az egyes szinteken. Ráadásul, az első szint után úgy tűnik, már csak egy szint jön. Amikor felérsz, kiderül, lehet még magasabbra menni, és amikor ott vagy és kiköpted a tüdőd, jöhet a tető. Felérve ott várt egy biztonsági őr. Nagyon rendes volt, felém fordította a ventilátorát. Ja és mindezt víz nélkül, táskával (laptop, meg a mi kell.) abszolváltam. Lefelé, a bizonytalanság, a faragott lépcsők egyenetlenségei adtak okot aggodalomra. Nem számoltam meg hány lépcsőfok volt, de épp elég. Leérve az első gondolatom a víz volt. Végül vettem egy mindenhol kapható gyümölcspoharat, kávét, meg persze vizet. A múzeum dómra nyíló kávézójában a téren ülve fogyasztottam el mindezt. Amikor kipihentem magam, bementem a múzeumba. Sok érdekesség fogadott, de legjobban az kifelé jövet beleakadtam a PIÉTÁ-ba. Nem tudtam, hogy itt van, úgyhogy nagy volt az öröm. Hazafelé bementem egy gyógyszertárba kötszereket venni, meg termoszért. A vacsora szokás szerint pazar volt. Alexander nagyon válogatós. Szerintem ma kifejezetten a kedvére akart tenni Piera. Melegszendvics, csirkepörköltes pasta, cordon bleu és fasirt sültkrumplival, paradicsomsaláta, vegyes zöldsaláta, sárgadinnye. Ez nem a választék, hanem a menü, amit egymás után négyünk elé tett. Persze ő csak csipegetett. Képek: https://drive.google.com/drive/folders/1pDgyRQzmlWU7S8o0dADeGlBYRhD4STX5 2. Video a Dómról: https://youtu.be/B8DMKk-7diE 3. Körbe a harangtorony tetején: https://www.facebook.com/watch/?v=646748102499262 4. Pieta: https://youtu.be/jiMUVLRcQrk 5: Az összes szerdai kép egyben: https://youtu.be/hvpwocxAmkM 10. nap OBS Studio, Firenze történelmi túra, Da Vinci múzeum.
Hosszú nap volt, csak most, n11-kor kezdem el írni a mai blogot, pedig elég kimerült vagyok. A lépésszámlálóm közel 13000-t mutat, ami azt jelenti, hogy gyalogoltam 8-9 km-t. Délelőtt egy új szoftverrel ismerkedtünk meg. OSB Studio. A segítségével oktatási anyagokat lehet létrehozni. Gondolom sokan láttak már olyan youtube videokat, ahol a video valamelyik sarkában a valaki magyaráz, miközben látjuk, hogy mit csinál a gépen. Na, ilyen videókat lehet ezzel a programmal készíteni. Egész nap ezzel dolgoztunk, az utolsó órában saját videót kellett gyártani. Én egy korábbi feladatsoromat adaptáltam. Lorenzo tanácsára nem csináltam végig. Ez egy videokésztési feladat, és szeretné felhasználni a videoszerkesztés tanításánál. Kicsit korábban elengedett Lorenzo, így volt időm gyorsan bekapni egy szendvicset egy közeli bisztróban, és hazarohanni, hogy letegyem a táskám. Nagyon sokat jelent, hogy nem kell egész délután cipelni. 3-kor találkozunk a Ristorante Mastro Ciliegia-nál. Kicsit kések, mert úgy tűnik később jött a busz, amit a Google map jelzett. Szerencsére Csilla szólt, így megvártak. Enzo az idegenvezetőnk, de ő nem azonos Lorenzoval az oktatónkal. Körebevezetett a történelmi városban. Megtudtam, hogy korábban Firenzében két kisebb népcsoport lakott a borgik és a borgok, akik nem igazán csípték egymást, ezért fallal választották el magukat, bár a falon azért volt egy kapu. A belvárosban van is rájuk utaló terület. Megtudtam, hogy – ahogy amúgy sejthető is – Firenze, Florence – Virágváros. A Fiorentina lila színnek nincs köze a virágokhoz, ez újkeletű színválasztás, viszont a Firenze és a magyar forint szavaknak van köze egymáshoz. A firenzei bankárok kölcsönöztek Európa össze uralkodóházának. Több mint két órás volt a séta, érdekes volt.A végén viszont már arra gondoltam lelécelek, mert mindenképp el akartam menni a Da Vinci múzeumba, és attól féltem úgy járok, mint az Uffiziben. Végül f6-kor szabadultam el. Kb. 10 perc alatt megtaláltam a múzeumot, amihez immár nem kellett sem térkép, sem telefon. Amúgy az Uffizi mellett van. Nagy várakozással mentem be a múzeumba, és nagyot csalódtam az elején. A faliképek Da Vinci híres képei. Mona Lisa, Hölgy Hermelinnel, Utolsó vacsora, jók voltak, de valami elképesztően pocsékul voltak megvilágítva. Szabad szemmel is túl erős volt a fény, nemhogy a fotózáshoz. A makettek, viszont jók voltak, ahogy kivetített videók is. Aztán rámadtak egy 3DVR (virtual reality) szemüveget, amiben hirtelen Da Vinci dolgozószobájában találtam magam. Itt az volt a furcsa, hogy aránylag nagynak ábrázolták az állványon lévő Mona Lisát, de körbe lehetett nézni. Aztán hirtelen a csatatéren, illetve a csatagép belsejében találtam magam, amit szintén Leonardo készített, és így tovább sorra megjelentek Leonardo mérnöki alkotásai én meg kipróbálhattam, persze virtuálisan. A VR szemüveggel csak az az egy baj van, hogy nagyon meleg. Amikor véget ért a VR vetítés, mutatták, hogy menjek át a másik terembe. Na, itt következett a CSODA. Képzel el egy hatalmas termet, mintha egy templom lenne. Amúgy lehet, hogy az is, oltár legalábbis volt. Igaz zongora is. Alapból sötét van, de az egész teremben zenei aláfestéssel mindenhova kivetítenek Leonardóval kapcsolatos dolgokat. Magával ragadott. Csak erről a vetítésről egy 45 perces videót készítettem. Érdemes végignézni. Gyakorlatilag ottfelejtettem magam.Hn7 körül hagytam abba a video készítését. Ekkor észrevettem, hogy a színpad alatt is van egy terem. Félve mentem be, mert un. tükörterem. Abszolút bizonytalan voltam, hogy hova léphetek, hova nem, próbáltam támaszkodni, de a hátsó fel vékony plexi volt, teljesen elbizonytalanodtam. Itt is ment a vetítés, káprázatos volt. A 18:50 –es záráshoz az Uffizibank b n7-kor elkezdték kizavarni a látogatókat. Itt kb. n8-kor magamtól mentem ki, úgy hogy rajtam kívül már csak az eladó volt a shop-ban. De még simán hagyta, hogy nézelődjek, sőt vásároltam is. Aztán kinyitotta az amúgy már bezárt kaput, hogy kimehessek. Hazafelé egy utcazenész Bachot játszott. A csoportból Maria is hallgatta. Nem az elejétől, de felvettem. Ügyes. Hazafelé bemenetem egy illatszerboltba, ahol Samuel elmondta, hogy késztik az illatszereket. Az ajakírjaikból kóstolót tartottak. LOL. Volt csokis, epres, mentás. A Santa Maria Novellához közel egy háztartási designer boltban találtam olyan fém termoszt, amilyet Borka hozott nekem Londonból. Zseniális. Nagyon könnyű, és egész nap hidegen, vagy épp melegen tartja a benne lévő italt. A vacsoránál beszélgettünk a fiatalokkal: Michael, Alexander és Emanuel ma az Uffiziben voltak. Hát ennyit mára. 10.napi képek, videok 9. nap Videoszerkesztés tanfolyam
Ma új tanfolyam kezdődik: Videoszerkesztés. Amikor megérkeztem már ott volt egy csinos hölgy. Némi zavart bemutatkozás után kiderült, hogy magyar. Nagyon örültünk egymásnak Csillával. Ő a Városligeti Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskolában tanít magyar és éneket. Édesanyjával érkezett Firenzébe. A következő két tanár, aki bejött szintén magyar, de róluk kiderült, hogy másik tanfolyamra jöttek. A tanfolyam résztvevői: Ada lengyel, Marija horvát, Mervi, és Kathrina finn, Mabel, és Josep spanyol, Csilla, és én magyarok vagyunk. Lorenzo bemutatkozik. Bergamoban született. Évekig videozásból élt. A világ különböző pontjain tanított, pl. Dublinban. Van egy weblapja: http://www.lorenzogaspari.com Járt Budapesten, nagyon tetszett neki. A magyar nyelvvel nagyon nincs kibékülve, bár tud pár magyar szót és nagyon érdekesnek találja. Miután bemutatkozott, bemutatta Firenzét, ahogy a múlt héten is. Hová érdemes menni, hol érdemes enni. Ezúttal két városismereti sétát is szervez az iskola, kedden és szerdán. Mindkettőre jelentkeztem. Következtek a bemutatkozások. Ezen a héten csak nyolccan leszünk. Ketten közülük informatikusok. Mindenkinek érdekes volt az iskolabemutatója, de Katrina, az egyik Finn zenetanárnő bemutató filmje elképesztő volt. Az osztálytermében van kb. 100-150 hangszer. Csak gitárból láttam vagy 40-et, de ezen kívül balalajkát, buzukit, ukulelét, dobot, zongorát és mindenféle ütős hangszert láttam ott. Csak ámultunk. Ezen a tanfolyamon a zene, ill. művészetoktatók vannak többségben. Mabel pl. táncterápiával is foglalkozik. Miután bemutattam az iskolánkat, úgy gondoltam, ha már videos tanfolyam megmutatom Bori lányomék videoját. Végül is ez a video megnyerte a „The UK And Ireland's Top Science Journalism Awards” legjobb innováció a 2019 évben kategóriáját. https://www.youtube.com/watch?v=nIQWpsyoeoo werkfilm: https://www.youtube.com/watch?v=3ZmMs9AFinM&feature=share&fbclid=IwAR0W0AXSKdRYX76jxKNV9gKiaP7tO3PyiNXaWC3PCXwYU6Q8vSGk8mZgc Winners announce UK and Ireland's top innovation in science journalism: https://www.absw.org.uk/news-and-events/news/winners-announced-for-the-uk-and-ireland-s-top-science-journalism-awards Nagyon tetszett mindenkinek, utána többen odajöttek, hogy elkérjék a video URL-jét. Learattam Borka sikerét. Rettenetesen büszke vagyok. A bemutatók után Lorenzo hozzákezdett a tanfolyamhoz. Valójában ugyanazokat mondta el, anit én is el szoktam mondani, amikor képfeldolgozással foglalkozunk. Felbontás, színmód, stb. Kiegészítette a fotózáshoz köthető fogalmakkal. Mindenféle képeket, filmeket mutatott, és elemezte, a fényviszonyait. Pl. Wes Anderson Holdfény királyság c. filmjét. Az órák után együtt indultunk el Csillával. Elkísértem a szállásáig, majd ahogy továbbjöttem találtam egy 99cent-es boltot, ahol meglepetésemre lehetett töltőkábelt kapni. Ezúttal nem bíztam a véletlenre kipróbáltam, mielőtt megvettem. Nem messze tőle van a Medici Kápolnamúzeumra akadtam, gondoltam megnézem. A földszinti részen pompás tárgyak voltak, de amint felmentem az emeletre elakadt a lélegzetem az óriási tértől. Gyönyörű a kápolna, kár, hogy most a felújítás miatt egy része fel van állványozva. A Mediciek után végig haladva a megkezdett úton, pont a Vasútállomáshoz jutottam. Innen csak kb. 10 perc a Pizza Leopoldo, úgyhogy gondoltam hazaugrom lerakni a táskám. Aztán eszembe jutott, hogy megígértem, hozok ásványvizet, ezért bementem a boltba. Ha már ott voltam alaposan körülnéztem. Vettem gyümölcsöt, meg vizet. Sajnos, mire hazaértem, már nem volt értelme visszamenni másik múzeumba, mert félek, úgy járnék, mint az Uffizibe. Sebaj, még lesz lehetőségem. A vacsoránál Marco Ferreri „A nagy zabálás” c., filmje jutott eszembe. Sokféle finomságot készített Giampiera, nehéz ellenállni. Szerintem sima hízókúra ez két hét. Remélem, nem fekszi majd meg a gyomrom Jó éjt. 9. napi képek, videok 8. nap Nyugi
A vasárnap alvással, lustálkodással, pihenéssel, rendrakással, mosással, vasalással telt. Grampiera megkért, hogy cipeljek haza egy 6-os csomag ásványvizet, mert ő nem bírja, de mire elindultam a közértbe, mondta, hogy már ne menjek, mert bezárt. Sebaj, majd holnap. Este jött három új szállóvendég. Fiatal olasz srácok Modenából. Olyan 18-20 évesek lehetnek. Mindhárman szállodamenedzsmentet tanulnak. Nagyon tisztelettudóak és csendesek. Vacsoránál egyikük hosszasan beszélgetett olaszul persze Pierával. Egy idő után elegem lett, és elmentem lefeküdni. 7. nap 7.napi képek, videokPisa – Calcio
Ma egy kötelező kirándulásra kellett menni az iskolával. Több úticélt is választhattunk, de az egyedüli olyan választás, amely szabadon hagyta a délutánt Pisa volt. Pisában korábban már jártam, ahogy Firenzében is, de akkor az anyagi lehetőségek léggé behatároltak voltak, így akkor csak kívülről csodáltuk meg a dómot. Douglas Adams kiváló jelenetében egy férfi vesz öt fánkot egy utcai árusnál, majd leül egy asztalhoz, hogy kényelmesen elfogyassza. Elkezdi olvasni az újságját, miközben mellé telepedik egy hajléktalan. Egyszer csak látja, hogy a hajléktalan benyúl a fánkos zacskójába, és kivesz egy fánkot. Nagyon mérges lesz, de gondolta nem szól. Ő is kivesz egy fánkot, megeszi. Kisvártatva a hajléktalan megint fánkért nyúl. Felforr az agyvize, és gyorsan kiveszi a negyediket. Az ötödikért egyszerre nyúlnak. Végül nagyvonalúan elfelezi. Még büszke is magára, hogy megosztotta a reggelijét. Ezután a hajléktalan elment. Neki is menni kell, ezért összecsukja az újságját. Ekkor látja, hogy az ő fánkos zacskója érintetlenül hever az asztalon. A találkozó felé menet a villamoson hasonló élményben volt részem. Olvasgatom a reggeli híreket a telefonomon. Egyszer csak rámköszönnek - Hello felnézek, visszaköszönök. A mellettem ülő férfi zavartan néz. A telefonom felé fordulok, hogy tovább olvassak. Megint a hang: - How do you do? Na, ekkor lekezdtem angolul beszélni a szomszédomhoz, aki továbbra csak zavartan nézett. Nem is válaszolt, úgyhogy ismét olvasni kezdem. Ekkor egy hosszasabb monológba kezdett. Felnéztem, és kiderült, hogy nem ő beszél, hanem a háta mögött valaki telefonál. Kb. 9-re érkeztünk Pisába és 12:30-ra beszéltük meg a találkozót. Hát ez nem sok mindenre volt elég. All in jegyet vettem, ami öt létesítmény megtekintésére jogosít. A toronyba külön kellett jegyet venni, de gondoltam azt a végére hagyom. Jól tettem. Először a keresztelő kápolnát néztem meg: ---------------- „A dóm Keresztelőkápolnáját (Battistero di San Giovann) 1152-1362 között építették, román, valamint már gótikus stílusú is. 54,86 m magasságával, 107,25 m-s kerületével Olaszország legnagyobb keresztelőkápolnájának számít. A tetején lévő Keresztelő Szent János szoborral együtt néhány cm-el magasabb a ferde toronynál. Akusztikája kitűnő, sokszor becsukják az ajtókat, és ezt demonstrálják is.” ---------------- Amíg bent voltam egy lengyel pár tesztelte az akusztikát tapsolással. Elég keményen leteremtette őket a biztonsági őr. Kicsit meglepett, hogy az amúgy gyönyörű épület kupolája nincs díszítve. Utána következett a Dóm. Fenséges. Lenyűgöző. és csodálatos. Hosszasan elidőztem bent. Ezután átsétáltam a kerengőhöz. Itt is volt látnivaló, de érdekes módon – bár hemzsegtek a turisták – ide alig téved be pár ember. Nekem a három épület közül a kerengő tetszett leginkább. Gyönyörű, de nem hivalkodó freskók. A színviláguk teljesen eltért a templomi festményektől. Gyönyörű kertje volt, mégis csak két sor rózsa volt benne ültetve. Egy kisfiú rohangászott a kertben önfeledten. Édesanyja nem győzte utasítgatni, hova mehet és hova nem. Mondtam neki, hagyja már csak egy gyerek, úgy sem tud itt semmiben kárt tenni. Letelt a szűk időkeret vissza kellett menni a buszhoz. Firenzébe érve megnéztem a kábeles srácot, de más volt a helyén…. Délután nekiültem a pénteki történetnek, majd irány a mérkőzés. SERIE-A CALCIO Fiorentina – Napoli Azt mondták, hogy érdemes korán kimenni a meccsre. Hát én 5-körül elindultam. Útközben találtam a totózót, úgyhogy bementem. Korábban fogadtam már párszor mérkőzésre, de soha nem személyesen. Mindig megkértem valakit. Most 10€-t tettem arra, hogy a Fiorentina, és az Arsenal elkerüli a vereséget ezen az estén. Mindketten kikaptak. Pedig közel 50€-t nyerhettem volna. A buszmegállóban összehaverkodtam Francescoval, aki PLC programozó. A stadionhoz érve még legurítottunk egy sört, aztán sorban állás. Ki-ki a maga beléptető kapujánál. Kétszer kellett megkerülnöm a stadiont, mire meglett, hol tudok bejutni. Nagyon jó meccs volt. Rögtön az elején Fio jutott 11-eshez. A félidő végén 5 perc alatt szépített, majd 11-es révén előnyhöz is jutott a Napoli. Érdekes, hogy minden gólnál a megfelelő tábor elénekelte az általam csak Bella Ciao-nak ismert mozgalmi dalt, feltételezem persze, hogy saját szöveggel, de azt nem értettem. Folyamatosan kísérleteztem az élő közvetítéssel. A második félidőt végül sikerült egyben lehoznom… Fiorentina – Napoli 3:4. Kikaptunk. A 20-s busz, ami háztól házig jár kivételesen nem ált meg a stadionnál, így csak kerülővel jutottam haza. Házigazdám izgatottan kérdezte az eredményt, és nagyon csalódott volt, hogy kikapott a Fio. Amióta megvan a mostani telefonom és működik rajta a lépésszámláló szerintem most mentem a legtöbbet. Kb. 15000 lépest mutatott. 9-10 Km-t gyalogoltam ma 7.napi képek, videok 6. nap Baleset
Üdvözletem. Ahogy sejthető volt eléggé elcsigázottan érkeztem reggel a suliba. Sajnos ennek meg is lett a következménye, de nem menjünk ennyire elébe a dolgoknak. A beosztás szerint Rumyanaval kellett reggel dolgoznunk. A téma az ultrasonic érzékelő. Ez gyakorlatilag egy Szonár, Például a delfinek és a denevérek tájékozódnak hasonló elven, mint amit ez az eszköz tud. A lényege: Emberi fül számára nem hallható tartományban hanghullámokat lő ki, és a visszapattanó hullámokat képes érzékelni. Ezekből aztán következtetéseket lehet levonni. A legegyszerűbb következtetés az előttünk lévő tárgy távolsága. De adott esetben a szóródásból akár a felületével kapcsolatban is információhoz juthatunk. Mi most csak a távolságra koncentráltunk. Aztán megint elővettük a servomotort. Most már a sebességét és a forgásirányt is tudjuk kezelni. Rövid szünet után újraosztotta Lorenzo a csapatokat. Mázlista vagyok. Desi és Bory két gyönyörű lány. Ráadásul nagyon jófejek. Desivel napok óta együtt lógunk, Bory mindig mosolyog. Persze szó sem volt romantikáról. Autót kellett építenünk. Desi ragaszkodott a programozáshoz, Bory a kerekeket, meg a motort applikálta össze, így nekem maradt a karosszéria, amit műanyag ételhordós dobozból kellett átalakítani (lásd videok). Mivel segítettem kilyukasztani Borynak a nestea-s kupakokat, ami egyszerű volt snitzerrel, gondoltam a dobozon is könnyedén kivágom a lyukakat, ahova a kerekeket lehet majd rögzíteni. Hát nem jött össze. Nagyon csúnyán elvágtam a hüvelykujjam. Rettenetesen fájt. Lorenzo profi elsősegélyt nyújtott. Kimosta, jódot öntött rá, vattával körbe tekerte, ragtapasszal rögzítette. Köré tekert egy csomó vécépapírt, majd ráhúzott egy lufit. Kb. 5 perc múlva átvérezett, úgyhogy el kellett menni a közeli Ospedale Santa Maria Nuova kórházba ahol ellátták a sebet. Az Europass igazgatónőjének a lánya a 18 éves Marta kísért el. Értelemszerűen végig beszélgettük a várakozási időt. Elektromérnök szeretne lenni, nagyon érdekli a fizika. Nyáron besegít az édesanyjának az iskolában. A kórházban mindenki nagyon kedves volt. A doktornő nekem nagyon gyorsan beszélt, úgyhogy bebizonyosodott, hogy a Google a barátom. Ezúttal a translate. Azt gondolom nincs messze az idő, amikor a megvalósul a „bábelhal”. Ez Douglas Adams leleménye, amit a Galaxis útikalauz Stopposoknak c. remek öt részes trilógiájában használnak a szereplők. A https://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A1bel-hal szerint: Leírás a Galaxis útikalauzból „A Bábel-hal kicsi, sárga és piócaalkatú, s valószínűleg a legfurcsább lény a világegyetemben. Agyhullám-energián él, mégpedig nem a hordozójáén, hanem azokon, amelyek kívülről érik a hordozóját. A beérkező agyhullám-energiák összes tudat alatti mentális frekvenciáját abszorbeálja, és testébe építi. Majd exkrementumként a hordozója agyába üríti azt a telepatikus mátrixot, amely a tudatos mentális frekvenciák és a hordozó elme beszédközpontja idegi jelzéseinek kombinálásából adódik. Mindez gyakorlatilag azt jelenti, hogy aki Bábel-halat dug a fülébe, az azonnal megért bárkit bármilyen nyelven. A ténylegesen hallott beszédelemek dekódolják azt az agyhullámmátrixot, amelyet a Bábel-hal táplál a hordozója agyába.” Amikor kiszabadultam a kórházból, visszamentünk az iskolába. Nagy ováció fogadott, mindenki tudni akarta, hogy vagyok. Időközben elkészültek az autók, és a tanfolyam zárásaként a négy csapat versenye következett, melyben felkerültünk a dobogóra. A leggyorsabb autó Mehdiéké volt. Az volt az ötletük, hogy nagyobb kerekeket tettek az autójukra. Én javasoltam Desinek, hogy tegyünk hajgumit a kerekeinkre, hogy jobban tapadjon, de úgy gondolta az csalás lenne, így maradt a tisztes bronzérem. Ezután mindenki megkapta a tanúsítványát. Sajnos a délutáni sétát le kellett mondanom, mert átvérezett a kórházi kötés is, úgyhogy vissza kellett mennem. Végül is nem kellett újra kötözni, csak rátettek néhány fedőréteget, hogy mégse egy véres kötéssel kelljen mászkálnom egy héten át. Közben telefonon sikerült rendeznem a biztosítást is. Ennek azért is örülök, mert a pályázat szervezői felhívták a figyelmem, nem biztos, hogy jó lesz a nem kifejezetten erre az útra, hanem egy egész évre megkötött biztosítás. A kórházi kezelés 25€, a felírt gyógyszerek további 25€-ba kerültek, amit a biztosító majd visszafizet. A kórház után a Da Vinci múzeumba akartam menni. Sajnos elég rendesen szakadt az eső, így a google (myfriend) térképet sem lehetett rendesen használni, csak kóvályogtam össze-vissza. Úgy döntöttem hazamegyek. Előtte még megnéztem, hogy a kábeles srác ott van-e, de az eső őt is elüldözte. A Piazza Leopoldonál, ahol lakom, van egy hatalmas COOP közért. Gondoltam veszek valami kaját, nem tudom, hogy a holnapi kiránduláson lesz-e időm, lehetőségem venni valamit. Meglepően olcsó minden. Pl. a másfél kilós csomagolású barack 1,15€. Rengeteg féle paradicsom volt. Vettem koktélparadicsomot, annál jobban semmi nem oltja a szomjat. A bolt előtt összefutottam Francescoval az Unicef-es sráccal. Ez azért érdekes, mert Duska lányom egész nyáron ugyanezt a munkát végezte. A lényege, hogy személyes párbeszédekkel el kell érni, hogy ajánljanak fel rendszeres átutalást. Nem kell nagy összegekre gondolni, Magyarországon havi 1500 Ft a minimum. Hazaérve a vacsoránál pezsgős búcsú várt. No, nem engem köszöntött Piera, hanem a két bolgár lányt. Mondjuk ez alatt a hét alatt a szavukat sem hallottam, a vacsoránál is többnyire csak hallgattak. Mindegy, mindkettőnél eltört a mécses, mint a tábor végén a kislányoknál. Vacsora után megkértek, hogy segítsek nekik montázst csinálni a képeikből, úgyhogy végül is jó viszonyban váltunk el. Reggel korán elmentek. Ennyi volt a péntek. 6.napi képek, videok 5. nap Uffizi
Nagyon hosszú és tömény nap volt. De nagyon jó. Pocsék éjszaka volt, zajos és meleg. Reggel, mire beértem a suliba már átizzadtam az ingem. Megint vagy 40°C volt. A terembenklíma 19°c-t mutatott, de többen is éltek azzal, hogy van nálam egy kis kézi ventilátor. (Ezt most anyukámtól kaptam). A mai Arduino-s anyag rendkívül érdekes volt. Véletlen generálással kezdtük, aztán jött a kapacitív érzékelő. Ez jelen esetben egy speciális szalag, ami tapintásra is érzékeny és vezeti az elektromosságot. Először egy ujjra szerelhető hajlítás érzékelőt készítettünk. lásd diagram video. Utána készítettünk szívószálból egy ujjat, majd rákötöttünk egy motort, végül összekötöttük az előbbi érzékelővel. Az eredmény: ha hajlítom az ujjam, hajlik a szívószál. Kiraktam pár videot, érdemes megnézni. Megbeszéltük, hogy holnap a nap végén az egész csapat elmegy egy közös sétára Lorenzo vezetésével.Holnap lesz a tanfolyam utolsó napja. Úgy tudom, mindenki hazamegy, csak én maradok. Lorenzo a jövő héten egy video szerkesztési kurzust tart, arra is beneveztem. Az órák után megint elcsípett Rumy, Desy és Mehdi, hogy menjünk kajálni. Mondtam nekik, hogy én ma mindenképpen múzeumba szeretnék menni. Végül elmentünk együtt ebédelni, és utána eljöttek velem az Uffizibe. Rumy elment shoppigolni, úgy hogy hármasban mentünk. Remélem nem bánták meg, én semmiképp sem. Ha jól emlékszem épp egy Michelangelo kép előtt ért egy 9. e-s anyuka hívása.Kórházban van, de nagyon aggódik a gyermeke pótvizsgája miatt. Mondtam neki, utánajárok és visszahívom. Felhívtam az igh-t, hogy mi legyen. Azt kérte, hogy szervezzek magam helyett valakit. Egy darabig telefonálgattam, végül megoldódott a dolog. Viszont kb. 18:20 körül elkezdtek csengetni. Egyre fogytak körülöttem az emberek, és néhány terembe már nem is engedtek be. Kimaradt Caravaggio, Rubens, Rembrant, és ki tudja még mi. Valószínűleg visszamegyek, nagyon bosszant a dolog. Amúgy csodálatos kiállítás. Nem véletlenül büszkék rá. A Vénusz születése élőben lenyűgöző, de ezen kívül is volt pár kép, ami előtt érdemes hosszasan álldogálni. Elindultam haza. Érkezésem napján a vasútállomásnál megpróbáltak rám sózni mindenféle elektronikai kütyüt. Mivel a boltival ráfaragtam, gondoltam megoldom „olcóé”. Jót beszélgettem a néger utcai árussal, a végén adott két 5€-s kábelt 7:50-ért. Hazaérve kiderült, hogy az egyik nem működik. Holnap visszaviszem. Kíváncsi vagyok, hogy érdekből volt-e kedves, vagy ez egy igazi „kábelbarátság”, és kicseréli. Zuhanyozni sem volt időm, szóltak, hogy kész a vacsora. Mivel Elena nem volt itt. A két bolgár hölgy meg nem igazán beszél angolul, viszont olaszul gagyognak, ezért Grampiera tartotta a szót, amiből persze egy kukkot sem értettem. A vacsora végén Grampiera kihozott két albumot, hogy meg akarja mutatni. Kiderült, hogy nem családi albumok, hanem a munkái. Jelmezekkel, és babaholmikkal foglalkozott tevékeny korában. Rendkívül ügyes keze volt, Amiket mutatott rendkívül színvonalas termékek voltak. Viszont alig vártam, hogy elmehessek végre zuhanyozni. Hát nem jött össze. Még nem lapoztuk végig az albumot, amikor megérkezett Elena, persze neki is meg kellett mutatni. Udvariasságból ott maradtam. Ahogy befejeztük, Elena közölte, hogy megy zuhanyozni. :’( . Persze azért a végén én is bejutottam a fürdőbe, viszont most f1 van. Eddig tartott a mai nap. Jó éjt! 5.napi képek, videok |
téma
All
Archívum
August 2022
|