13. nap Hazautazás Utolsó angliai éjszakám viharos volt, reggel mégis korán és frissen ébredtem, felkészülve arra, hogy hosszú út áll előttem. 7.38-kor indult a vonatunk Yorkba, ahova még többen együtt utaztunk. Útközben már tervezgettük a leendő eTwinning projektünket, majd a yorki állomáson elbúcsúztunk egymástól, és már egyedül indultam….hazafelé. Azaz néhány órát még Yorkban tölthettem, így sétáltam egy nagyot a szemerkélő esőben a városfalon, benéztem a piacra, ismét magamba szívtam a Shambles középkori hangulatát, sőt véletlenül még a Viking múzeumba is betévedtem (igaz, jegy nélkül, valami hátsó bejáraton), egyszer csak a relikviák között találtam magam. A York múzeum parkjába érve már elállt az eső, az utolsó program választásom a lenyűgöző York Minster bejárására esett. A 17 napos utamat az edinburgi vár meglátogatásával kezdtem, és a York Minster gótikus csodája zárta kalandozásaimat. Közel 1 órát csodáltam a gigantikus építményt, majd a csomagmegőrzőt útba ejtve egyenesen a vasútállomásra igyekeztem, hogy 2,5 óra múlva már Londonba érjek. Végre ez a vonatom nem késett, bár az angol utasok viselkedése nem a legkellemesebbé tette ezt az utazásomat. A St Pancras pályaudvaron átszálltam a Brightonba tartó vonatra, és fél óra alatt, már sötétedéskor a Gatwick reptéren vártam a sokat késő gépünk érkezését. Végre mintegy 1 órás késéssel indultunk, magyar pilótával. De jólesett újra magyar mondatokat hallani! A hazafelé kedvező szélviszonyoknak köszönhetően éjfél után alig pár perc késéssel landoltunk, és végre újra Budapesten! A sok utazástól fáradtan, de élményekkel feltöltekezve várom a holnapi új tanév kezdését.
12. nap Utolsó reggel megyünk az Anglolang épületébe. A reggeli órán befejeztük a nyomozós játékot, és persze, sajnos éppen minket fogtak el, elbukott az “alibink”. Szünetben búcsúzkodások, címcserék, majd az ottmaradóknak a másnapi liverpooli kirándulását készítették elő. Délben megkaptuk a tanúsítványokat, és az edtech óra ismét elmaradt. Dan, a tanárunk azért megkeresett és elköszönt tőlem. A recepción kivetített “elköszönő” tábla most nekünk üzent Egész délután esik az eső, a programunk: vásárlások
Este csomagolás, másnap korai indulás a vonatra 11. nap Reggeli óránkat az angol ünnepekről a jelenlevők tanítási szüneteinek, állami ünnepeinek összehasonlításával kezdtük. Megállapítottuk, hogy a spanyol diákoknak és tanároknak van a legtöbb szünetük. Ezután egy nyomozós kommunikációs játékot készítettünk elő, páronként kitaláltuk az alibiket.
Az “edtech” órákon a Wiki és Canva alkalmazásokat tekintettük át, valamint tanárunk tervezte a TodaysMeet sokrétű alkalmazásának bemutatását, és nagyon megdöbbent, amikor azzal szembesült, hogy ez az alkalmazás a közelmúltban megszűnt. Habár a hét eleji felsorolásban szerepelt egy-két számomra ismeretlen alkalmazás, Dan mégis inkább arra kért, mutassak én a saját kedvenceim közül a többieknek. Így rögtönzéssel az edshelf.com oldalon kerestettem a többiekkel az igényükhöz illeszkedő, jelenleg elérhető alkalmazásokat, valamint bemutattam az előző évben Cambridge-ben létrehozott pbworks oldalamat, és a szerkesztések kulisszatitkait. A kollégák örömmel és elismeréssel fogadták rögtönzött bemutatómat, Dan pedig nagy elismeréssel méltatta, hogy mi már ennyire felkészültek vagyunk :-) Mivel a svájci lakótársunk 4 hét után holnap délben már indul haza, még vacsora előtt közösen lementünk a tengerpartra, 1 órácska alatt újra végigjártuk a kedvenc helyszíneit. Vacsora után a bolgár lakótársammal még egy kultúrprogramon vettünk részt: ellátogattunk a kisváros színházába, amelyet a híres Stephen Joseph alapított. E színháznak az a különlegessége, hogy a színpadot körbeveszi a nézőtér. A családi komédián jól szórakoztunk, és örültünk, hogy értettük az előadást. 10. nap Egész napos kirándulás: Leeds Reggel 7.45-kor három külön busszal, szakadó esőben indultunk Leedsbe. Mi magyarok nem voltunk nagyon lelkesek, mert egyik kolléganőnk ismerőse ott lakik, és a drága vásárlási és éttermi lehetőségeken és a fegyvermúzeum látogatásán kívül más programlehetőséget nem tudott ajánlani, de bíztunk abban, az iskola hátha rejteget valami érdekes programot is. A másfél órás úton a moszkvai Marinával barátkoztam, kicsit előcsalogatva régi orosztudásomat is. A zuhogó esőben a világ legnagyobb és legrégebbi fegyver és páncél múzeumában, a Royal Armoruies négyszintes csodás épületében hamar eltelt a 3,5 óra. A kiállított tárgyakon és berendezett helyszíneken végigjárhattuk a történelmi korok fegyvereinek fejlődését, vadászati élményekben is volt részünk. Különösen tetszett a múzeum interaktív volta, és a múzeumpedagógiai megoldások (pl. tükörgúlán látható a 4 emelet magas, keskeny folyosók falain elhelyezett lándzsák), az 5-15 perces színészi előadások is. rövid videófelvétel linkje Habár 3 emeleten a harc és a fegyver van a középpontban, a múzeum legfelső, 4. szintjén mély nyomot hagy a látogatóban a béke és a békés egymás mellett élés internacionális üzenete. A múzeumból szakadó esőben indultunk városnéző sétára. Leeds fontos kereskedelmi központi emlékét őrzi a ma már butiksoroknak otthont adó épület, az Árutőzsde központja. Innen a csapat nagy része a bevásárló negyed felé tartott, én néhány angol tanár kíséretében inkább a The City Art Gallery kiállítására látogattam el, ahol a 20. század brit művészetének a londoni mellett a leghíresebb gyűjteménye látható. Döntésemet nem bántam meg, így testközelből megcsodálhattam Turner, Rodin, Blake, Henry Moore stb. néhány alkotását. Sőt, még én is ott hagytam alkotó ujjaim nyomát (az egyik terem végében egy asztalnyi “massza”, amelyen a látogatók “dolgoznak”. :-) Végül én is a bevásárló központba mentem, ahol a kirakatokban roppant drága árcédulákat láttam.
A viktoriánus stílusú lenyűgöző árkádok valóban nagyon elegánsak voltak. A csapat az Anatomy of the Angel című híres és hatalmas méretű utcai szobornál találkozott, és a buszra szállás előtt 5 perccel már az eső is elállt 9. nap Ahogy tegnap, ma is egész nap esett az eső és 10-11°C van (reggel a házinénim azzal fogadott, hogy az angol hírekben arról beszélnek, Budapesten 38-40°C-ot mutatnak a hőmérők). A reggeli órán a másnapi kirándulásra készülve Leeds-ről kérdeztünk, a tanár csak annyit tudott bemutatni, hol lehet jókat enni… A vadászati múzeumról már hallottunk, a neten felbukkanó Leeds Castle-ról a végén kiderítettük, hogy az nem Yorkshire-ban, hanem Kent megyében található...
No, talán ma sok érdekeset látok és pár új alkalmazással is megismerkedem, ígérte Dan előző nap. Az órát a FACTILE appal kezdtük, amellyel kvízjátékot játszottunk. Ezzel az alkalmazással még nem találkoztam, de már készítettem teljesen hasonló feladatokat a learningapps feladatkészítővel. Valóban színesebb volt a program, hiszen a screencast-o-matic segítségével készítettünk rövid videófelvételt, elővettük a Bookcreatort, és a Padlet lehetőségeit is átismételhettem. A FACTILE kivételével már mindegyikkel dolgoztam, így engedélyt kaptam, hogy az interaktív táblával ismerkedjem… azaz sikeresen előhívtam az előző heti órák anyagát, amelyeket nem töltöttek le a tanárok. 8. nap Új hét, a reggeli nyelvórai csapat kb. fele lecserélődött… Az újonnan érkezők a kivetített térképen megmutatták, melyik országból, városból érkeztek, ezzel a félperces bemutatkozás megtörtént. Litvánok és lettek mellett egy újabb magyar résztvevő is) Nagyon vártam a délutánt, végre talán tanulok is valamit, amiért ideutaztam 1500 km-t. A délutáni csapatunk nem változott, és végre Dan, a tanárunk is közöttünk. Csak kissé voltam csalódott, hogy a Google alkalmazások bemutatóját néztük végig tanári bemutatóval. Jobb kedvre derültem, amikor az utolsó 20 percre osztottak nekünk is tableteket, hogy “ismerkedjünk” az alkalmazásokkal. Mivel semmi új nem volt számomra, unalmamat a többieknek segítéssel űztem el. Amikor megmutattam a saját és közös fájljainkat az iskolai drive alkalmazásokban, Dan nagyon meglepődött, hogy mi Magyarországon online és kollaborálisan is dolgozunk. (Én meg azon, hogy a többi résztvevőnek ezek vadonatúj ismeretek voltak). Vacsora után elállt az eső, ezért lakótársammal a mozgásigényünk kielégítéséhez egy nagy sétára indultunk. A North Bay felé indultunk, sétáltunk a Peasholm Parkban, ahol az idelátogatók csónakázni, kenuzni, golfozni stb. szoktak, körbejártuk a szabadtéri színpadot, gyönyörködtünk az esti kivilágított tengerpart látványában, és már az éjszakába nyúló szállásunkra sétálás közben bizony eltévedtünk - a telefonom GPS-es térképe sűrűn váltogatott a gyalogos és autós útvonala között… Szinte hihetetlennek tűnt, hogy a teljesen kihalt utcákon az éj leple alatt a vasárnapi kirándulást vezető olasz Giovanni jött velünk szemben, aki jól ismerte a szállásadónkat is, így a legrövidebb úton egészen a házig kísért minket.
7. nap Kirándulás: Robin Hood’s Bay - Whitby - Goatland Végre természetjárás vár ránk! Ismét több busszal indultunk reggel az iskola elől, és az olasz Giovanni már a buszon elkápráztatott a szórakoztató idegenvezetésével. Az útikönyvekből már sokat olvastam Whitby és környéke megkapó szépségéről, várakozással tele szálltam le a Sherwoodi erdő közelében a buszról. Felszabadultam “gázoltam be” cipővel az Északi-tengerbe (legutóbb közel 30 éve a túlsó partján, Hollandiában mosták a hullámai a lábamat). Elbűvölt a mocsaras növényvilága is, élveztük, ahogy sétáltunk a tengeren (éppen apály volt). A romantikus kis halászfaluba hangulatos emelkedő vezetett. Felérve a faluba buszba szálltunk és Whitby felé vettük az irányt. A mobilitásomra készülve többen is a lelkemre kötötték, Whitbybe feltétlenül jussak el! Jasmin, a svájci lakótársam már járt itt, szerinte nagyon zsúfolt kisváros, a tengerparton alig lehet lépni a tömegtől. Izgatottan vártam, vajon mitől különleges Whitby. Amikor a buszból kiszálltunk, csak egy kőhalmot láttunk. A csapat egy része mindjárt a tengerpart felé tartott, de néhányan úgy döntöttünk, ha már itt vagyunk, befizetjük azt a néhány font belépőt és felderítjük, hogyan őrzik ezek a kövek a VII. században alapított bencés tanítórend emlékeit. Élmény volt a másfél évezredes falak között sétálni, fényképezgetni, és még a déli várszínpadi előadás egy részét is láthattuk. A hegyről lefelé lépcsőzve festői látvány tárult elénk, majd mi is elvegyültünk a zsúfolt tengerparti hangulatos kikötőváros forgatagába. Már a sirályoktól “menekülve” a Cook kapitány emlékművénél szálltunk be a buszba, hogy egy kedves farmra, Goathlandra menjünk. Az országút mentén a lila virágok között a kecskék szabadon legelésztek, mi pedig körülnéztünk a párszáz fős falu garázsüzletében, és a vasútállomáson gyermeki izgatottsággal a felüljárón vártuk a “gőzös” megérkezését, amely a Harry Potter filmben is látható. Ez egy igazán élvezetes nap volt, évek múlva is szívesen fogom felidézni az észak-angliai kiránduláson szerzett élményeket.
6. nap Kirándulás Yorkba Már nagyon vártam a mai napot, a legelső nap be is fizettem mindkét hétvégi kirándulásra. A pályaudvart már jól ismertem, hiszen előző vasárnap két(!) órát ücsörögtem a peronon. Az iskola elől indult 3 különbusz Yorkba. Amikor kiszálltunk a buszból, ismét a vasútállomás épületét láttam meg. Először a híres Vasúttörténeti Parkot néztük meg közösen, ahol jól megfértek egymás mellett a 19.sz-i vagonok és a legmodernebb szerelvények kiállított példányai is. Ezt követően csapatostul indultunk a történelmi belvárosba. Első állomásunk a Yorkshire Museum botanikus kertje. Éppen madárbemutató volt, a lakótársam fényképezett egyet, és a csapatunk eltűnt… Gondoltuk gyorsan utolérjük őket, azonban a kertnek több kijárata van, és az utcára érve sem láttuk őket. A gond az volt, hogy még nem közölték velünk a visszaindulás találkozóhelyét és időpontját, így kereshettük őket a csodás és ismeretlen városban. Közel két óra múlva rájuk is bukkantunk, a többiek is már szabadidőt kaptak, és végre megtudtuk, mikor és hol vár ránk a buszunk. Közben az eső is eleredt. Szerencsére pár hete két kolléganőm is itt volt Yorkban mobilitáson, így kaptam tőlük ötletet, hova érdemes betérnünk. Átvágtattunk a piacon és a híres középkori utcácskán (Shambles, ahol még esőben is tömeg volt), és a St Mary kápolnába húzódtunk be, ahol Van Gogh festmények falra vetített fényjátékában gyönyörködtünk és kicsit kipihentük az elveszés izgalmát. Innen a Vár-dombhoz (Cliffords Tower) sétáltunk át, majd a York Castle Museumba tértünk be. Igazi 3D-s időutazás a középkorba, ahol kedvencem a lovaskocsis utcácska volt. Mintegy másfél órát töltöttünk a múzeumban. Közben az eső ugyan már elállt, de fekete felhők árnyékolták be a York Minster csipkés tornyait, így abban bízva, hogy következő szombaton a hazautazás közben még készíthetek verőfényes napsütésben is felvételeket, elraktam a fényképezőgépet, és igyekeztünk a Minster tövében levő szoborhoz. Ott találkoztunk a többiekkel és visszaindultunk Scarboroughba.
Vegyes érzelmekkel szálltam fel a buszra. York nagyon megtetszett, de a múlt vasárnapi vonatom törlése, a többiek keresésével töltött másfél óra idegeskedése, a szakadó eső kellemetlen nyomokat is hagytak bennem, ezért elhatároztam, hogy jövő szombaton hazaindulásom előtt csakis kellemes emlékek érhetnek - York kap még egy fél napot az “engesztelésre”. 5. nap A reggeli nyelvfejlesztő órán körbevezettük egymást a saját rajzainkat kiállító galérián, gyakoroltuk a képleírást. Örültem, mert a csoporttársaim felismerték Fridát. :-) Arab csoporttársaink elmagyarázták nekünk az Eid Mubarak és a ramadani böjt jelentését, szokásait. Több csoporttársunktól elbúcsúztunk, mert ők másnap már hazautaznak (Az Anglolangban 1-12 hét között bármennyi időre be lehet iratkozni) Délután végre megérkezett a digitális tanfolyamot vezető tanárunk, Dan, így az első hét végén elkezdhettük a szakmai munkát. Már régi ismerősként üdvözöltük egymást az első személyes találkozáskor, mert a kiutazás előtt egy hónappal már bemutatkoztunk és kaptunk előfeladatokat. Ezen az órán az adatvédelmi szokásainkat beszéltük át, illetve Dan felvázolta, mi vár ránk a jövő héten.
4. nap Reggel az iskolába érve izgatottan kerestem, melyik új csoportba mehetek órára. Végre, a keddinél egy szinttel alacsonyabb csoportnál meg is látom a nevem, gondoltam, ez hasznos is lesz számomra. Igen ám, de kiderült, hogy a 16-os létszám már “betelt”, mert a csoportosan érkező cseh kollégák nyelvtudástól függetlenül mind oda tömörültek. A tanár jelzi, hogy nem tud fogadni a csoportba, a vezető aznap nincs bent, így mehetek oda, ahol találok egy üres széket. Ő is szégyenként éli meg, hogy az Anglolang mégsem biztosítja a “mindenki a saját nyelvi szintjének megfelelő nyelvórákon vehet részt” ígéretét… Mivel nem tudjuk, melyik terembe milyen szintű nyelvtudással ülnek, bementem abba a terembe, ahol a legtöbb ismerősöm volt… és még üres széket is találtam! Legalább a társaságban jól érzem magam, és a képleírás gyakorlása közben nem létező művészi tehetségemet is megcsillogtathattam: Frida Kahlorol készítettem egy rögtönzött rajzot.
Délután végre kezdődik a szakmai programunk is… azaz mégsem, mert Dan nem érkezett még vissza a szabadságáról. Sajnos, engem erről elfelejtettek értesíteni (a többieknek szabad program volt), így fél órás folyosón várakozás után bementem a recepcióra, hogy legalább az ajtót hagyhattak volna egy cetlit, hogy az óra elmarad… Végül beültem az intenzív angol kurzus órájára. Vacsora után ki kellett sétálni magamból a nap csalódásait, ezért elhívtam a bolgár lakótársamat egy nagy sétára. Az olasz virágoskert felé indultunk, majd célba vettük a vár romjait. Már csak a zárt kapuk fogadtak, de a csend, a réti virágok és a naplementés tengerre néző panoráma bőven kárpótolt. Hamar ránk sötétedett, így nem találtam meg Anne Bronte sírját, de az este élményei így is nagy hatással voltak rám. |
téma
All
Archívum
August 2022
|