Hazaindulás előtt Már júniusban, a repülőjegy vásárlásakor gondoltam arra, hogy hazaindulás előtt legyen még időm egy félnapos városnézésre, a legkedvesebb helyek végigjárására. Mennyire örültem, hogy csak az esti gépre vettem jegyet!
A reggeli és a csomagmegőrzőbe pakolás után még egyszer beutaztam a belvárosba, már ismerősként jártam végig az utcákat, még mélyen magamba szívtam e város hangulatát, és egyre jobban erősödött bennem: még egyszer visszatérek ide. Séta közben találkoztam a Trinity College előtt fényképezkedő ázsiai pár esküvői menetével (gyönyörű viseletben voltak), egy interaktív felületen végignéztem Cambridge történelmének leírását, betértem a Fitzwillliam Múzeumba, ahol 2000 év művészeti alkotásaiban gyönyörködtem, majd a csomagjaimmal délután 3 órakor útnak indultam - hazafelé. A képzés utolsó napján Educational Technology Today - ez a képzésünk címe. Az elmúlt két hétben egy kis bepillantást kaptunk a digitális pedagógia gazdag tárházába, az “edtech” lehetőségekbe. Az utolsó órán még megismertük, hogyan tudjuk tanulóink wiki-oldalát, mint e-portfóliós felületet szerkeszteni és értékelni. Kristina bemutatott öt személyt, akik napról napra fejlesztik és megismertetik a világ érdeklődő és fejlődni vágyó pedagógusaival a legmodernebb alkalmazásokat, fejlesztéseket. Alighanem twitterezni fogok, és igyekszem követni őket! :-) Az össz táborzárás után még két szervezett program várt ránk: Ebéd után látogatás az Egyetem Botanikus kertjébe. Tömören: nagyon szép és üdítő program.
A 2,5 órás sétát a fűben üldögélve, virágok közt pihentük ki. A botanikus kertből még egy gyors bevásárló körút az üzletek rengetegében, majd vacsora után közös zenehallgatás, elköszönések a búcsúesten, no és csomagolás…
Cambridge - a természettudomány egyik fellegvára Csütörtök délelőtt QR-kódokat gyártottunk és a wiki-oldalunkon bepótoltuk az esetleges lemaradásokat. Délutánra is hirdettek valamilyen foglalkozást, de már nem is figyeltem oda, mert a kurzusórák után azonnal indultam a városba, hogy vásároljak, és természettudós szemmel is körülnézzek. Körutamat a Tourist Office-ban kezdtem, abban bízva, kapok segítséget a Science emlékeket felderítő sétához. Nagyot néztek, amikor mondtam nekik a kérésemet, majd megcsillanó szemmel egymásra néztek, hogy össze kellene állítaniuk egy ilyen tematikus sétát. Kicsit csalódottan jöttem el onnét, de legalább az ötletemet és igényemet otthagytam. Eddigi bejegyzéseimben is több természettudós neve bukkant fel, (a DNS-t feltaláló Watson és Crick az Eagle fogadóban illetve a sárgaspirálos ház a vasárnapi sétán, Newton almafája a Trinity College előtt, Matematikusok hídja stb.) A helyiek is kedvelik a tudomány vívmányait, pl. a tízéves Grasshopper becenevű hatalmas óraszerkezet alatt az egyik legkedveltebb találkozópont. De most egy másik úton indultam el, szinte “céltalanul”, és sorra felbukkantak híres “ismerőseim” emléktáblái. Néhány percre a Földtudományi és a Zoológiai Intézetbe is bementem, hogy lefényképezzem a földkerekség legnagyobb dinoszauruszát. A múzeum méltóan őrzi Darwin és a Cambridge-i Egyetemen végzett munkásságának emlékét, nem mosódott el, mint ahogy az itt készített fényképeim egy része. Ebben a házban volt a tavaly elhunyt Stephen Hawking, korunk egyik legnagyobb tudósának székhelye. Sajnos (vagy inkább szerencsémre) a Science Park éppen átépítés alatt....
Így gyors vásárlás után siettem vissza vacsorára. Mégpedig ünnepi vacsorára…. Az egyetemvárosban hagyomány, hogy az itt végzetteket a diplomaosztó előestéjén gyertyafényes vacsorával köszöntik. Minket is megtiszteltek ezzel a hagyománnyal, mint “cambridge-i diákokat”. Izgatottan vonultunk be az ősrégi harang kongására a már jól ismert, de erre az estére külön ünnepi hangulatba öltözött ebédlőbe. Fehér abrosz, gyertyafény, menükártya, gazdag teríték várt minket… Az egyenruhás egyetemisták lelkesen és nagyon figyelmesen szolgálták fel a vacsorát. A résztvevők az öltözékükkel is megadták a tiszteletet. Nekem legjobban a mianmariak népviselete tetszett :-) Szerda - a kihagyott programok napja A szerdai képzésen a How to... ppt-k, videók készítésének technikájával foglalkoztunk, majd a flipped classroom módszer edtech megoldásait vettük sorra. Az órák után először mentem be egyedül a városba, és először ültem fel a kétemeletes városi buszra. Kollégáim kértek meg, hogy vegyek angol tanításhoz játékokat, no meg már a souvenir vásárlásokra is gondolnom kellett. A terv azonban meghiúsult, mert nem tudtam, hol is szálljak le a buszról, így kivitt a külvárosba (a lakosság town-jába), majd másfél óra buszos városnézés után már vacsorázni kellett mennem. Az ajánlott délutáni angol sportokat bemutató programról így lemaradtam, az esti Shakespeare-előadásra már jegyet sem vettem. Cambridgeben hagyomány, hogy július-augusztusban szerda esténként a Parker’s Piece pázsitján eredeti Shakespeare-darabokat adnak elő. A lakosság pléddel, enni-innivalóval kivonul a térre, és a kulturális élmény mellett edzi a XVI. századi nyelvtudását. Döntésemet nem bántam meg, mert a túlfeszített és gazdag programválasztéknak köszönhetően már nagyon fáradt vagyok, és az angolul jól tudók sem értették a darabot, no meg a jegyet is meglehetősen drágának tartottam. Színház helyett viszont felfedeztem a szállásunk mögötti almakertet. Aki ismer, jól tudja, hogy nekem ez mit jelent! :-) A legemlékezetesebb nap - kedd
Az útikönyvek azt írják, hogy a Cam folyón puntingolva lenyűgöző az út a belvárosból Grantchesterbe. Mivel mi a város déli részén voltunk, az utat lerövidítve vágtunk át a mezőkön. A ligetet ilyennek láttam: Mintha egy Jane Austin-os filmben lennék…. A faluban csak nagyon kevés időt töltöttünk, mert hosszú a visszaút a vacsorához, és fél 8-kor már a Round Church mellett gyülekeztünk, és még az is 3 km-re volt a szállásunktól. A Nap már éppen lemenőben - és ez adta meg az igazi hangulatát a már annyira várt puntingozásnak! Életreszóló élményben volt részem, ahogy az alkonyat színei megjelentek az egyes College-ok falán és a Cam folyó víztükrén. Voltak, akik maguk próbálták ki az egyetemisták kedvelt sportját. (kedvesen megmosolyogtuk őket :-) Nekem kényelmesebb dolgom volt: a délutáni nagy sétát egy londoni egyetemista srác hajtotta csónakban hátradőlve pihentem ki. A 45 perces utunk nemcsak gyönyörűséges, hanem igazán szórakoztató is volt: A chauffeure sok érdekeset mesélt az egyetemek életéről, diáksztorikról, igazi angol humorral teletűzdelve. :-)
Ha valaki Cambridge-ben jár, a puntingolást ki ne hagyja! A képek is bizonyítják, hogy naplementekor festői élményben lesz része! Magyarországon munkaszüneti nap, nekünk kemény munkanap A sok kirándulás és kulturális élmény után hétfőn komoly munka várt ránk a képzésen. A 2. héten a Bloom-taxonómia már magasabbrendű műveleteinek digitalizálását tanulmányoztuk, középpontba állítva a digitális tartalom létrehozását. Megismerkedtünk a Colorwords, Bookcreator, Teacherspayteachers, Edpuzzle alkalmazásokkal, dolgoztunk a Slideshare.net, a Tes.com oldalakon majd video tartalmakat hoztunk létre a Screencastify illetve a Screencast-O-Matic alkalmazás segítségével, a hangfájlokat pedig a Vocaroo-val hoztuk létre. Egész nap a gép előtt ültünk, így estére “csak” a Collage rózsakertjében sétáltunk, a Stephen Hawking életét bemutató filmvetítést kihagytam. (Animáció)
Hidden Cambridge A kedd délutáni nyelvfejlesztő kurzusok közül a Hidden Cambridge előadást választottam. Egy térképen bejelölve sok érdekességet hallottunk egy tősgyökeres, nyelvészetet oktató tanárnőtől. Sok olyan információt, amelyek az útikönyvekből kimaradhatnak, és csak a bennfentesek tudják, hogy pl. melyik épületben volt az a labor, ahol felfedezték a DNS-t, vagy a külváros melyik magánházának ablakában van Special English “kiállítás” stb. Vasárnap reggeli után két magyar és egy japán tanárnővel nekivágtunk a város alaposabb felderítésének. Cambridge legszebb látképe a Great St. Mary Tower keskeny és meredek csigalépcsőit megmászva tárult elénk. Az egykori egyetemisták központi templomának ősi harangjait nagy lelkesedéssel videóztam a toronyban. A piacra érve észrevettem, hogy az egyik árus lángost és palacsintát süt. A fiatalember természetesen magyar, három éve színesíti Cambridge gasztronómiai kínálatát. Továbbsétálva a Trinity College előtt Newton almafájával fényképezkedtünk, majd a Magdalene College kertjében pihentük ki a lépcsőmászás fáradalmait. Délután a városi múzeumba tértünk be, amely bemutatta a vidék néprajzát. Egy órás nézelődés után a térképen oly közel levő utcában az egykori DNS-labor házat keresgéltük. Őszintén szólva, nehezen találtuk meg a sárga spirállal jelzett keskeny épületet. Innen a Parker’s Piece nevű nagy park felé vettük az irányt. Cambridge-ben reggelente gyakran nagy a köd, így már 125 éve a legrégibb, híres villanyoszlop mutatja az irányt az álmos járókelőknek. A közkedvelt Reality Checkpoint elnevezés eredetéről több legenda is terjeng a városban, nekem csak annyit sikerült megjegyeznem, hogy ezt az oszlopot tekintik a “town and gown” határának, vagyis a helyi lakosokat és a taláros tudósokat tömörítő egyetemi városrészt választja ketté. Cambridge sokszínű bemutatásából a sportrajongók sem maradhatnak ki: ebben a parkban megtaláltam a futball legrégebbi kőbe vésett szabályait, amelyeket az 1848-as egyetemisták állítottak fel.
Ekkorra már igencsak elfáradtunk, az élményekkel, ismeretekkel telítődtünk. Itt már kevésbé volt biztató, hogy a Homertontól még 4 km-nyi járóföldre voltunk. A 9 órás folyamatos városnézés közben kb. 13 km-t sétáltunk, de Cambridge varázsa kárpótolta egész napi fáradtságunkat.
Hétvégi kiruccanás A szervezők hétvégi programajánlata: szombaton elvisznek minket Londonba, ott egész napos szabad program (ez volt az egyetlen program, amiért nem kértek plusz pénzt), vasárnapra pedig oxfordi kirándulást szerveztek. Mivel a két program együtt összesen 7 óra buszozást vett volna igénybe, így az oxfordi kirándulás helyett inkább Cambridge alaposabb felderítését választottam (hétközben nem volt erre időnk :-(
Londonban ismét találkoztam egykori tanítványommal és múlt heti vendéglátómmal. Végre péntek – kirándulunk! Már a képzés feléhez értünk, és még csak az esti-éjszakai Cambridge-t láttam. De pénteken csak 13 óráig tartott a képzés, amelyen a wiki portfóliónkat töltöttük fel a héten tanultakkal. Rövid ebédszünet után már beszálltunk a Homerton előtt álló buszba, és ellátogattunk a közeli kisvárosba, Ely-be.
Ely a legkisebb angol város (mindössze 20 000 lakosa van), amelyben épült katedrális. Amilyen kicsi a város, olyan hatalmas és lenyűgöző a katedrálisa. Az 1 órás idegenvezetés alatt sokrétű kulturális élményben volt részem. Ezt tovább tetézte, hogy hárman ellátogattunk Oliver Cornwall szülőházába is. Az élvezetes interaktív kiállítás szinte teljes képet adott a XVII. századi polgári családok életéről. Az élményeket a folyóparti séta közben beszéltük meg, pontosítottuk az információkat – már magyarul, Erzsi angol szakos társunk segítségével. Napirendünk, ellátásunk Naponta 9-től fél 4-ig a képzéseken ülünk, egy óra ebédszünettel és 2x15 perc kávészünettel. Halljuk, hogy a többi képzésen több feladatot mozgással egybekötött csoportmunkában végeznek, de mi csak ülünk a gép előtt…
A bőséges választékú reggelinket fél 8 és fél kilenc között fogyasztjuk el, meleg vacsoránkat fél 6 és fél 7 között esszük meg az impozáns Grand Hallban. Ez Cambridge legnagyobb közösségi terme. Felszolgálóink egyenruhás egyetemisták, nagyon intelligensek. |
téma
All
Archívum
August 2022
|