15. nap Végül eljött a hazautazás napja, nem kevés izgalommal. Reggel hat óra körül már indulni kellett a vasútállomásra, de ott aztán várhattam, mert a vonat tervezett indulása előtt mindössze tíz perccel írták ki a vágány számát. Odaérve láttam, hogy a szomszéd vágányra érkezik egy másik vonat, ami négy perccel az enyém után indul. Legalábbis a menetrend szerint! Mert sajnos azt a vonatot láttam menetrend szerint elindulni, de az enyém csak hét perc késéssel indult. Ez azért volt érdekes, mert Bolognában csak 12 percem volt az átszállásra, ami így vészesen lerövidült, pedig Bologna állomása hatalmas, négy emeletet kellett felfelé menni a föld alól a másik vonathoz. Szerencsére érkezéskor már csak négy perc volt a késés, így éppen elértem a csatlakozást. Innsbruckba egész pontosan érkeztem, ott volt időm kényelmesen ebédelni és úgy tovább indulni a railjettel Budapestre. Utóbbi egész úton néhány perc késéssel közlekedett, persze a végén negyed órára növelte a kését, már alig vártam, hogy a Keletibe érkezzünk. A hazafelé utazás kevésbé volt kellemes, mint az odaút, a vonatok állapota (mosdók) rosszabb volt, pedig az első vonaton business osztályra szólt a jegyem. De végre itthon, vár a sok adminisztráció, amivel elmaradtam!
14. nap Ez a nap a levezetésé és a hosszú hazaútra való felkészülésé. Reggelre kipihentem magam és így indultam el néhány olyan helyre, ahova az eddigi tapasztalatok alapján elég bizonytalan volt a bejutás, de adtam nekik egy esélyt. Az első volt a Casa Martelli. Ez a Martelli család palotája volt, akik bizony igen jó kapcsolatban álltak a Toszkána nagyhercegeit adó Medici családdal. Az épület a 19. századi állapotában tekinthető meg, melyben 100 évesnél is idősebb működő villanykapcsoló is van. A bejutás ide azért nehéz, mert hetente csak egy napon összesen négy alkalommal mehet be egyszerre maximum tíz fő. Ebben sikerült most benne lennem és körbejárni a házat. Az egyik mellékelt képen látható ennek „wellness” szobája a káddal és érdekes festéssel, amely azt imitálja mintha omladozna a fal.
Az Uffizi képtárba megváltott jegy érvényes a Nemzeti Archeológiai Múzeumba is, de mivel annak más a valós nyitvatartása, mint ami a honlapon szerepel, így ide korábban nem jutottam be, de most végre sikerült. A sok múmia után végül a Giardino dell'Orticoltura felé vettem az irányt, ez egy park szökőkúttal, pálmával és egy nagy üveg rendezvényteremmel, ahogy az utolsó képen is látható. A délután már a pakolásé és az utazásra való felkészülésé volt. 13. nap Elérkezett a kéthetes kurzus utolsó napja, amelyen a képernyőfelvételek több forrásból való kombinálásának lehetőségével foglalkoztunk, majd tovább folytattuk tanulmányainkat a vágás irányába, amelyben egy saját, egyéni alkotás összerakása volt a feladat, amihez forrásként a magunk által készített felvételeket használtuk. Egész ügyes munkákat láttam az oklevél átadásához kapcsolódó bemutatáson.
A délutánt a színház környékén levő parkokban töltöttem, miután megnéztem az egykori városfal ezen a területen megmaradt részét. Ez nagyrészt kellemes séta volt, a Cascine park közepén szép a virágok övezte kis tavacska a szökőkúttal. Sajnos az odavezető út egy részén olyan „helyzetekkel” találkoztam, amit egyedül nem szerettem volna megismételni. Ez is segítette azt a döntésemet, hogy visszafelé inkább az Arno másik partján sétáltam. 12. nap A reggeli órákban kipróbáltuk a Goosechase alkalmazást, amellyel kalandos feladatok készíthetők. Ezek célja, hogy a résztvevők végigjárva valamilyen útvonalat előre megadott pontokat keresnek fel és például fotóval igazolják, hogy ott jártak. Így Firenze rejtettebb érdekességeivel is ismerkedtünk közben, majd megnéztük hogyan lehet ilyen játékot létrehozni.
A játék után stop motion videót készítettünk a Stop Motion Studio app segítségével a telefonunkon. Lényegében ez az a technika, amivel régen a rajzfilmek készültek. Egy folyamat lépéseinek bemutatására alkalmas lehet, ami hasznos például a diákok projektjeinek bemutatásánál is. Kisebb csapatban dolgozva izgalmas elfoglaltság volt, amellyel látványos eredményt hoztunk létre. Délután az egyetem antropológiai, paleontológiai kiállításait és a botanikus kertjét néztem meg. A botanikus kert igazi kikapcsolódást jelentett a hatalmas ősfák és érdekes növények, pálmák között. A melegházból a növények többségét kitették a szabadba, mert az a 35-40 fok is elég nekik. Ez az egyik legidősebb (Padova mellett) olyan egyetemi botanikus kert, amely az eredeti helyén működik (1545 óta). 11. nap A kurzus hátralevő részében ismét délelőtt voltak az órák. Kipróbáltuk a videóvágást csoportban, egyidőben egyetlen projekten dolgozott a csapat, így izgalmas káosz lett belőle. Persze csak egy darabig, mert utána pontosan megterveztük a munkát és használható eredményt hoztunk létre. Fontos szempont volt a jogtiszta háttérzene beszerzése, nagyjából alkalmas volt, amit találtunk.
A délutánt egy közeli nagyon szép templom, a Santa Croce bazilika és a hozzá tartozó épületek, múzeum megtekintésével nyitottam. Érdekessége, hogy több ismert embert is ide temettek, például a templom van Galilei, Michelangelo, Machiavelli és Rossini sírja is. Danténak is van síremléke, de ő nem itt nyugszik. Végül a Galilei múzeumba mentem, ahol rengeteg hozzá és korához kötődő tudományos érdekességet lehet látni. A leírásokban ezt egy kisebb múzeumként emlegetik, de a két óra, ami zárásig hátra volt, csak szűken bizonyult elegendőnek. Mivel az interaktív részek nem voltak használhatók, gondolom a covid miatt, így ezzel persze nem időzhettem és lényegében végigértem. Jellemzően a múzeum hat órakor zárt, de 18:01-kor már minden dolgozó a bezárt épületen kívül volt és zárás előtt 5-10 perccel már bizonyos részeket le is zártak, hogy oda ne is nézzen be senki. Ekkor átsétáltam a folyó a másik oldalára, mert előző nap véletlenül rábukkantam a Bardini-kert egy másik bejáratára. Így kiderült, hogy nem csak a villa felől lehet bejutni, ahonnan az első napon próbáltam és nem engedtek be, hanem a másik oldaláról is. Ez azért érdekes, mert itt ki is volt írva, hogy a Boboli-kerttel közös a jegy, tehát mégis igaz, hogy beengednek vele, csak a másik bejáratnál nem mondták, hogy jöjjek át ide. Viszont most már lejárt a jegy öt napos érvényessége, így itt sem engedtek be. Azért jelezhették volna előre, hogy nem a hivatalos címen található bejáraton kell bemenni a kerthez. De ekkor már semmin sem csodálkoztam. 10. nap Ezen a reggelen a város egy kicsit távolabbi részét vettem célba. A Poggi féle ramp system végigjárásával érkeztem a Piazzale Michelangelo-ra. A viszonylag korai időpont ellenére alaposan leizzadtam mire felértem, de megérte a látvány. Innen nézve az egész város a szemünk elé tárul. Egy kis további sétával jutottam a San Miniato bazilikához, amely egy impozáns, ezeréves templom. Feltétlenül érdemes megnézni, ha Firenzében járunk! Az órák helyszíne felé vezető út közben megnéztem a Giardino delle Rose nevű kertet is a kis szobraival együtt. A sok locsolásnak köszönhetően volt benne zöld és virágzó növények is.
Ebéd után következett a kurzus aznapi része, amelyen a videók oktatásban való alkalmazásáról beszéltünk és próbáltuk is ki a TED ED segítségével. Végül a egy ingyenesen is használható online vágóprogrammal készítettünk saját projektet. Ezek egész jól sikerültek. Az órák után még ellátogattam a Galleria dell’Accademia kiállítására, mivel keddenként ez este tízig van nyitva. Monumentális szobrokat néztem meg, köztük Michelangelo néhány félbehagyott művét és persze a híres David szobrot is. 9. nap Mivel a hét elején az órák délután voltak, így a villa Fabbricotti és a villa Stibbert kertjében sétálva kezdtem a második hetet. Reggel még fantasztikus tücsökkoncertnek lehettem fültanúja. Utóbbi villában ma múzeum működik, amelynek meglátogatása meglepően hosszúra nyúlt, rengeteg hadtörténeti emlék látható itt, különböző területekről származó fegyverek és öltözetek igen komoly gyűjteménye ez, amelyet egyetlen gazdag ember rakott össze élete során.
Az új csoporttal való bemutatkozás után a videózás alapfogalmaival kezdtük a heti tanulást. Ebben a csoportban középeurópai kollégák jöttek össze, lengyel, cseh, szlovák és magyar tanárok dolgoztunk együtt. 8. nap A sok érdekes, de kimerítő program után vasárnapra lazább ütemezést választottam. Kicsit kipihentem magam és csak 11 óra felé indultam útnak. Először a Medici-Riccardi palota megtekintésére vállalkoztam, amely egyike Firenze gyönyörű palotáinak, ahol az egykori nagyhercegi hálószoba is berendezve megtekinthető. Miután itt kigyönyörködtem magam, a Da Vinci múzeumban folytattam, amely nem azonos a pár nappal korábban látott Leonardo Interactive Museummal, bár itt is voltak kipróbálható modellek a kiállított érdekességek mellett.
Az ebédszünet után a Santa Maria Novella bazilika felé vettem az irányt. Kicsit szokatlan volt, hogy besétálhattam az oltár mögé is, de nagyon örültem neki. Látványos volt a padlón a színes ablakok árnyéka a délutáni napsütésben. Végül a Santo Spirito bazilikával fejeztem be a látogatásokat. Ennek különlegessége az a feszület, amelyet Michelangelo faragott 18 évesen és Krisztus teljesen ruhátlan rajta. Élmény volt még a képen látható szépen gondozott és zöldellő kertje is. 7. nap A szombat egész napos kirándulással telt, amelyen Toszkána tájaival, városaival ismerkedhettünk meg. Először San Gimignano utcácskáin sétáltunk, amelyek tornyairól híres kisváros. Itt minden egyes torony egy-egy vagyonos család lakóhelye volt, ez jelképezte a gazdagságot.
Utunkat Sienában folytattuk egy kis közös városnéző sétával és egy ebéddel a város fő terén, ahol a híres paliot is rendezik évente kétszer. Ezen a versenyen tíz ló vesz részt és a végén a győztesnek járó dicsőség nem a lovast, hanem magát a lovat és az őt indító „városrészt” illeti. Éppen ezért a város belső részében is találhatók istállók a házak aljában. Végül Pisa városába érkeztünk, ahol a katedrálist és környékét tudtuk megnézni. Mivel nem volt ismert előre, hogy mikor érünk oda, így nem lehetett online megvenni a jegyet a toronyba, csak helyben, de ekkor már annyit kellett volna várni, hogy nem értem volna oda a busz indulására, így ezt kihagytam. 6. nap Pénteken a programot a Palazzo Vecchioban kezdtem, elképesztő ez az épület, lépésről-lépésre újabb gyönyörű látványosságra találtam. Erősen rontotta az összképet, hogy az előre megváltott jegyem, amelyről a leírások alapján úgy tudtam, hogy kombináltan, az épület minden részére érvényes, sajnos csak a múzeumba volt érvényes, a toronyba nem engedtek fel vele, arra még egy 12,5 eurós jegyet kellett volna venni (a 17 eurós mellé), amit persze aznap már nem lehetett, de nem is adtam volna érte annyit. Ekkor határozottan éreztem, hogy ez nem az a város, ahova nagyon vissza fogok vágyni miután hazajövök.
A Leonardo Interactive Museum viszont kárpótlást jelentett érzésre, rengeteg érdekes alkotás, találmány látható és próbálható ki ott. Igazi szórakozás volt ez. Délután következett a heti képzés záró része. Ezt nagyrészt projekttervezési gyakorlattal és az értékelés megbeszélésével töltöttük. A tervezés igen kemény feladatnak bizonyult, de jó tapasztalat volt. |
téma
All
Archívum
August 2022
|