Az utolsó napok nagyon sűrűre sikeredtek, így kicsit késve érkezik a beszámoló.
Péntek volt a kurzus befejező napja. Az előző nap elkezdett közös projektet fejeztük be. Zack a Genial.ly platformon megcsinálta a bemutatónk kereteit, ezt az első két órában kitöltöttük tartalommal. Én nem ismertem ezt a felületet, és nagyon tetszett. Aránylag könnyű kezelni és sok lehetőséget rejt. Ezek után bemutatta mind az öt csapat a munkáját. Nagyon különböző driving questionök születtek attól függően, hogy milyen szaktanárok dolgoztak, és milyen korú diákokkal képzelték el megvalósítani a projektet. Nem volt sok időnk kidolgozni a részleteket, de így is sok értékes elképzelés született. Mivel hozzáférünk egymás munkájához, biztos használni fogom a projektötleteket. Mivel szombaton már többen hazarepülnek, a maradóknak pedig különböző kulturális programok vannak, ezért pénteken megkaptuk a cerificationt:) Utána még átbeszéltük a tapasztalatokat. Voltak javaslatok, hogy hogyan lehetne hatékonyabbá tenni a munkát, de alapvetően nagyon szép emlékeket viszünk magunkkal, nagyszerű emberekkel ismerkedtünk meg. De még hátra volt az esti búcsúvacsora. Ennek megszervezését a csoportokra bízták. Mi a Kex hostelben gyűltünk este össze pizzázni és sörözni. Utána még a reykjavíki éjszakát is meghódítottuk - elmentünk táncolni a Pedró Discobár nevű retro discoba. Péntek estére eljött a legrosszabb pillanat - mikorra megismered, megkedveled a csoporttársaidat, már búcsút is kell mondanod nekik 😥 Többen másnap kirándulni mentek, még többen hazarepültek. Én még maradtam két napot további élményeket gyűjteni. Csütörtök Elérkeztünk a kurzus legérdekesebb é leghasznosabb részéhez, elkezdtük elkészíteni saját projektünket. A témában már tegnap megegyeztünk, most már a további lépéseket kellett végigcsinálni. Megalkottuk a driving question-ünket, kialakítottuk, hogy mi legyen a végső produktum, amit el kell készíteni a diákoknak. Azért, hogy a kreativitást és az egyéni ötletek felhasználását bátorítsuk, abban maradtunk, hogy mi javaslunk dolgokat, de alapvetően a diákokra bízzuk, milyen utat választanak. A projekt végigviteléhez szükséges tevékenységek is sokfélék lehetnek: anyaggyűjtés internetről, az iskola diákjaitól, a közösség tagjaitól, szakemberektől; designe kialakítása, produktum létrehozása, prezentálás. Megbeszéltük, hogy milyen korcsoportban gondolkodunk és milyen hosszúra terveznénk a munkát. Közben volt alkalom megbeszélni, hogy ki hány órában, milyen létszámú csoportokban tanítja a tantárgyát. A diákok és a projekt értékelése maradt a végére. Körülbelül idáig jutottunk a rendelkezésre álló idő alatt. Mivel Zack, a spanyol csoporttársunk délutánja szabad volt, nem jött velünk a kirándulásra, elvállalta, hogy a Genial.ly platformon elkezdi a bemutatónk kereteit kialakítani. Itt még nem volt vége a napnak. Az utolsó órában jött a kreativitást fejlesztő gyakorlat. Irene egy kaméleonról olvasott mesét. https://www.youtube.com/watch?v=vbLgwRKZSzU Kaptunk színes gyurmát, és a volt a feladat, hogy szakaszonként haladva illusztráljuk a történetet. (Természetesen nem látuk a könyv illusztrációit...) 4 fős csoportokban dolgoztunk. Nagyon jót szórakoztunk. Egy igazi szörnyet sikerült gyártanunk. Megosztom a képeket... Délután 3 órakor indultunk megnézni a Golden Circle-t. Ez az egyik must see túra Izlandon. Bár melyik nem az?🙂😉
Egy nagyon jó idegenvezetőt kaptunk, rengeteg érdekes dolgot elmondott útközben. Első állomás a Thingvellír nemzeti park volt. A tó, ami körül a park fekszik, Izland legnagyobb tava, és a két tektonikus lemez - az észak-amerikai és az eurázsiai - találkozásánál alakul ki. Körülötte vulkánok emelkednek és lávamezők terülnek el. A két lemez évente 2.5 centimétert távolodik egymástól. Geológiailag, földtörténetileg rendkívüli a hely, és emellett Izland történetében is kiemelkedő szerepet játszik. Itt tartották 930-ban az első népgyűlést, majd a középkorban is végig - ez az Althingi. Az izlandi parlamentet most is így hívják. A középkorban itt gyűltek össze nyáron a törzsfőnökök, nemzetségfők, vagy akinek peres ügye volt. Két-három hétig tartottak a gyűlések: törvényhozás és bíráskodás folyt, valamint egyéb ügyeiket is megbeszélték. A dán uralom alatt megszűnt a törvényhozás, de 1845-ben visszaállították az Althingi eredeti jogait. 1944 június 17-én Thingvellírben kikiáltották az Izlandi Köztársaságot. Sajnos sok időnk nem volt, pedig nagyszerű túrautak vannak a tó körül. Következő állomás a gejzírek területe volt. Odafelé óriási lávamezőn mentünk keresztül, ahol, mint kiderült, a Trónok harcának egyes részeit forgatták. Valamint "átléptünk" egyik tektonikus lemezről a másikra. A meleg/forróvízes szökőforrások az itteni legnagyobb forrásról a Geysir nevű gejzírről kapták a nevüket, ami egyébként "kilövellést" jelent. Sajnos a Geysir nem működik, bár néha, ha földrengések vannak a területen, feléled. Legutóbb 2003 júliusában történt ilyen. Nem tudni, hogy működni fog-e ismét. De a Strokkur gejzír működik, és 5-6 percenként kilövell kb.15-20 méter magasra. Volt időnk több kilövellést is megvárni, nagyon izgalmas. A medencében lévő víz elkezd bugyogni, egyre jobban mozog a víz felszíne, és a végén kitör. Először, bár ott álltam és erre vártam, nagyon megijedtem. Azt hittem, lesz valami jel, de a gejzír nem jelez...😲😯 Néhány kitörés után már lehetett érezni, mikor jön a víz. Volt néhány kisebb forró "pocsolya", gőz hömpölygött az egész terület felett. Ha már erről van szó - Reykjavík neve is ezt jelenti: füstölgő öböl. Amikor Ingólfr Arnarson megérkezett a területre, ő volt az első telepes, azt látta, hogy füst fedi a vidéket. Gyorsan kiderült, hogy ez gőz, amit az itt található számtalan hőforrás táplál. Ezek a hőforrások, a geotermikus energia a környék és Izland legfontosabb energiaforrása. Az egyik város konkrétan hőforrásokra épült: azzal fűtenek, óriási üvegházakat üzemeltetnek, de a sütésre-főzésre is használják. Egyszerűen berakják a vízbe az edényt, ahol elkészül az étel. (Bocs, nem emlékszem a város nevére...) A gejzírekhez közel volt a következő látványosság: a Gullfoss vízesés. A név arany vízesést jelent. A Hvítá, azaz fehér folyó ezen a részen egy szurdokba ér, és a víz 11, majd 21 métert zuhan. Egészen közel lehet menni a vízeséshez, érezni a természet, a víz elképesztő erejét. És persze jó vizesek is lettünk. (Ez a nap tényleg a vízről szólt, mert ellentétben az előző nappal, végig sötét esőfelhők borították az eget, hol esett hol nem. Szerencsére a komolyabb zuhék idején a buszban ültünk.) A vízesésnél persze mindenhol, minden irányban víz volt. Sok más érdekességet is hallottunk, például elmentünk a ház mellett, ahol Halldór Laxness izlandi Nobel-díjas író élt. 1955-ben nyerte el a díjat a Salka Valka című regényéért. Este ismét jót aludtam... 😊 Szerda Délelőtt folytattuk a PBL elméletének alaposabb megbeszélését. Végigmentünk a projekt megtervezésének és értékelésének lépésein. Irene újra és újra elmondja, hogy a driving quiestion a legfontosabb. Ha az jó, akkor egy csomó minden már magától működik. Az indító, alapkérdés megalkotásához készítettünk papírból egy mondatgenerátort, aminek a segítségével párosan alkottunk egy-egy alapkérdést. Utána jöttek a projekt felépítésének további lépései. Sok weboldal van, ahol segítséget, anyagokat kaphatunk projektek készítéséhez, ezeket végignéztük, majd néhány videót néztünk meg, ahol PBL-t mutatnak be. Ezeket is átbeszéltük. Mielőtt elkezdtük volna a szokásos gyakorlatokat, megalakítottuk a csoportokat, akik együtt fognak kidolgozni egy-egy projektet, és kiválasztottuk a témát is, amihez kapcsolódni fog a projekt. A mi témánk a "Responsible consumption and production". A témákat az EU által kidolgozott The global goals-ból választottuk (https://worldslargestlesson.globalgoals.org/)
Utána következett a critical thinkink gyakorlat. Elkezdtünk nézni egy videót, amit egy ponton megállított Irina. Megbeszéltük a látottakat a see-think-wonder három lépés alapján. KIderült mennyire nehéz "csak" nézni, csak a tényekre koncentrálni. A legtöbben rögtön értelmezték a látottakat tapasztalataik, kulturális hátterük szerint. A film befejezése a legtöbb előzetes értelmezést átírt. Ez nagyon tanulságos gyakorlat volt, használni fogom. Majd a legvégén az első benyomásokról beszélgettünk. Miután végeztünk, siettem vissza a hostelbe ebédelni és pihenni, mert fél 4-kor indultunk lávatúrára. A cél a 2021. márciusában kitört és 9 hónapig működő Fagradalsfjall vulkán volt. Előtte megálltunk Krysuviknál. Itt is vulkáni tevékenységet láttunk: gőzölgő föld, forró, bugyogó sár, nagyon erős záptojásszag. Innen mentünk tovább a lávafolyamhoz. Kb, fél éve állt le a vulkánkitörés, már megszilárdult a láva. Bár mint kiderült nem is olyan mélyen, a szilárd felszín alatt még több száz fokos láva van. A kő felszíne valóban meleg volt és a repedésekből gőzök szivárogtak. A parkolótól körülbelül fél órás könnyű sétával jutottunk el a lávafolyáshoz. (Ha itt-ott szakszerűtlen, vagy butaság, amit írtam a vulkáni dolgokkal kapcsolatban, a szakemberek nyugodtan javítsanak. Mindent angolul hallgattam végig, sok minden még magyarul sem egyértelmű🙂🙄) Este fél 9 körül értünk vissza Reykjavíkba. Nem fáradtam el annyira, mint a fürdő után tegnap, de most is jót aludtam. Egyébként egész nap szikrázó napsütés volt, ragyogó kék ég - egészen csodálatos nap volt. Kedd Kilencre átsétáltam a Kex Hostelbe és elkezdtük a napot. Ma megtartottam a bemutatót, és megnéztem még néhányat. Aztán az eTwinninget mutatta be Irene - legalább is annak, aki még nem ismerte. Előtte megkérte, hogy regisztráljunk a rendszerbe, ha még nem vagyunk regisztrálva. Ez sokkal tovább tartott, mint gondoltuk, sajnos nagyon sok idő elment vele, és nem is sikerült mindenkinek. Az eTwinninget azért szerette volna használni, mert az többek között különböző projektek létrehozására, futtatására életre hívott platform. Valami mást kell kitalálnia.
Annyira elment az idő, hogy gyakorlatilag csak egy rövid játék maradt a végére, aminek a célja a kooperáció megtapasztalása, gyakorlása volt. Négyen ültünk az asztal négy oldalán, és egy asztalra helyezett kocka egy-egy oldalát láttuk, valamint a tetejét. Ki kellett találnunk mi lehet az alján. Nagyon közel jártunk a megfejtéshez…🙂 Remélem, holnap már tényleg a projektekkel fogunk foglalkozni. Kettőkor befejeztük, "hazajöttem" ebédelni, aztán indultunk a Blue Lagoonba. Kb. 45 perces a buszút odáig. Ez egy mesterséges tó, ami egy erőmű melléktermékeként elvezetett termál tengervízből jött létre. Nagyon különleges a vize, és különleges, hogy holdbéli tájon, egy működő hőerőmű szomszédságában fürdőzünk. A tó természetesen tisztul és nem tisztítják semmilyen módon, ezért előtte elvárják, hogy alaposan tusoljon le mindenki. Minden tusolóban van tusfürdő, sampon és hajbalzsam. A fürdőzés végén tiszta törölközőt kaptunk és volt testápoló is. Teljes a kiszolgálás. Egyébként a víz nagyon szárítja a bőrt és különösen a hajat, ezért ajánlották, hogy mielőtt a vízbe megyünk, kenjük a hajunkra jó sok balzsamot. Nem tudom, milyen lenne, ha nem fogadom meg a tanácsot, de rendben van a hajam. A belépőhöz egy ingyen ital és egy arcpakolás is tartozik, így a bárban kezdtünk. A meleg vízben ülve iszogattunk, volt, aki sört, volt, aki bort, volt, aki üdítőt. Aztán a tó iszapjából készült fehér pakolást próbáltuk ki. Volt vízmasszázs és gőzkamra. A szaunába nem jutottam már be, de elég is volt 37-39 fokos vízben kb. két óra. Csodásan sütött a nap, a 14-15 fok egyáltalán nem tűnt hidegnek. Nem vagyok nagy fürdőjáró, de ez tényleg fantasztikus élmény volt. Ha valaki erre jár, ne hagyja ki!!! Nagyon elfáradtam, a víz kiszívta minden energiámat. Pihennem kell, mert holnap délután túrázni megyünk. (Egy kis olvasnivaló:https://helloizland.hu/izland-kek-laguna-blue-lagoon-tudnivalok/ ) Hétfő Ma tényleg elkezdődött a képzés. A Kex hostelben leszünk minden nap, így legalább már kicsit otthon érzem magam. Kellemesen meg is leptek minket, szünetben kaptunk a hosteltől kávét, almát és almás süteményt, ami nagyon finom volt. 👏😍
A képzés vezetője Irene, aki szintén spanyol, de meglepően érthetően beszél angolul. Élt és tanított az USÁ-ban, tanított önkéntesként Kenyában, de visszahúzta a szíve Európába. 17-en vagyunk: csehek, spanyolok, lengyelek, egy francia, egy portugál egy belga kolléga és hatan magyarok. A mai nap az ismerkedésről szólt főleg, de már belekezdtünk a Project based learning (PBL) elméletébe is. Az ismerkedés legfontosabb része, hogy bemutatjuk a városunkat, az iskolánkat és az Erasmus programot, aminek a keretében itt vagyunk. Nagyon különböző típusú iskolákból érkeztünk. Jó látni, hogy a többség lelkesen beszél a munkáról, amit végez. Mivel sokan vagyunk, a bemutatók egy részére holnap kerül sor. Már éppen összeszedtem a bátorságom, hogy prezentálja, amikor témát váltottunk. Holnap! Az utolsó felében a napnak a PBL elméletéről, gyakorlatáról kezdtünk beszélgetni, illetve Irene tartott előadást. Péntekig egy kis elméleti alapozás után főleg gyakorlatban tanuljuk a módszert, projekten fogunk dolgozni. Remélem, sikerül majd használható tudást és gyakorlati tippeket hazahoznom. Miután végeztünk, elmentünk aláíratni a dokumentumokat, amiket alá kell íratni. De a legfontosabb dolog volt tisztázni a kedd délutáni programot. Délutánonként fakultatív programokat ajánlottak, amit be is fizettem. Sokáig gondolkodtam, hogyan szervezzem az ittlétet, de aztán úgy döntöttem, megyek a szervezett utakra, mert árban jók és a legfontosabb, hogy a többiekkel jövök-megyek. Közösek lesznek az élményeink, összebarátkozhatunk. Kedden a Blue lagoon a cél, amiről én eddig nem is hallottam. Kiderült, hogy ez igazi attrakció. Aki Izlandra jön, az elmegy oda (Erről többet majd holnap, ha személyes élményeim is lesznek:) A lényeg, hogy szemfüles csoporttársam észrevette, hogy a timetable-ben a Sky lagoon szerepel, ami egy "egyszerű" óceánra néző termálvizes fürdő Reykjavikban, és nem a Kék lagúna... Nem tudtam, mit gondoljak. Változott a program, anélkül, hogy szóltak volna? Jó magyar szokás szerint már kezdtem dühös és kétségbeesett lenni. Át vagyok verve.... Erről álmodtam. Szerencsére álmomban minden rendeződött. Úgy tűnik az álom jóslat volt, mert a valóságban is rendeződött. Egyszerűen nem frissítették az órarendet, és régi info maradt benne. Holnap megmártózom a megfelelő lagúnában (ami nem is lagúna!) A délután további része laza volt. Hazafele jövet megtaláltam a boltot, ahol komoly italokat lehet venni. Az élelmiszerboltban csak nagyon gyönge, 2.25%-os sört árulnak, 3-4 félét maximum. Egy kis történelem: Izland Dánia fennhatósága alatt élt sokáig. A sörfogyasztást összekötötték a megszálló dánokkal, hisz ők sok sört isznak. A sör tehát nemzetellenes ital. Egyfajta hazafias felbuzdulásból 1915-ben betiltottak minden alkoholt. Izlandi szesztilalom. Ezzel az emberek döntő többsége egyetértett. DE nem sokáig...itt is elkezdődött a szeszcsempészet, otthoni zugfőzés, az elégedetlenség. Végül a szesztilalmat 1933-ban eltörölték, de a sört csak 1989 március elsején legalizálták újra. A Beer Day-ként emlegetett napon mindenki sokat ivott, tele voltak a kocsmák. Az izlandiak annak ellenére, hogy most már szabad, továbbra sem isznak sokat. A főváros bárjait a turisták tartják el. Mindenesetre vettem egy sört.... Utána benéztem az Izlandi Punk Múzeumba. A hostelem szomszédságában van, már kinéztem korábban. Egy nyilvános wc-t alakítottak át. Nagyon laza volt a jegyszedő fickó - nem úgy nézett ki, mint egy punk, de lázadó típus volt. A Sugarcubes volt az egyetlen banda, aminek ismertem a nevét. Hallgattam egy kis zenét, aztán visszajöttem a Loftba pihenni. 6 körül sétáltam még egyet, mert kinéztem egy cukrászdát, ahol ki akartam próbálni a sütijüket. Meleg fánk csokiöntettel. Azt hittem autentikus izlandi édességet ettem, rákerestem a neten, és kiderült görög édesség: lookoomas. A nagymama receptje, és a tulaj tényleg görög... Azért finom volt:)) Most már csak pihenek, mert a következő három nap sűrű lesz: délelőtt kurzus, délután kirándulás. Vasárnap Ma kezdődik
Délután 3 órakor kezdünk egy általános tájékoztatóval, majd o-escape játékkal. Délelőtt még kihasználtam, hogy a Reykjavik kártyám 11.30-ig érvényes, és megnéztem a szállásomtól kb. 200 méterre lévő múzeumot: Safnahúsið, The House of Collections. Az izlandi művészeket, művészetet bemutató kiállítás látható itt is. A 19. század második felétől napjainkig tartó korszakból válogattak a kurátorok. Sok tájkép volt - amelyek általában elég sötét hangulatot árasztanak. A halászokat ábrázoló kép kapcsolódik az eddigi élményeimhez, a csendélet süteményekkel pedig azért tetszett, mert nem annyira nyomasztó, mint a legtöbb kép, amit láttam. A végén még kávéztam egyet a múzeumban. Tegnap tudatosodott bennem, hogy itt a több múzeumban ingyen kávé és/vagy tea van kitéve - ha megszomjazik a látogató, ihat egyet. Tegnap a Nemzeti Galériában jól esett egy tea mellett meghallgatni, hogy a művész hogyan értelmezi saját művét. Erre egyébként nagy hangsúlyt fektetnek. A legtöbb mű mellett rövidebb elemzés, értelmezés olvasható - ez főleg a kortárs műveknél nagyon hasznos. A nyitó tájékoztató egy belvárosi hostelben volt, ahol jó sokan megjelentünk: ezen a héten 9 különböző képzésen kb 160 tanár vesz részt. Sokan vagyunk magyarok, a PBL kurzuson rajtam kívül 5 magyar résztvevő van még. A hét “főnöke”, Ángel bemutatkozott, beszélt a hét programjáról és ügyeket intézett azokkal, akiknek ügye volt. A képző intézmény spanyol székhelyű, a képzők is és Ángel is….nagyon kellett koncentrálni, hogy megértsem, miről beszél. Remélem, sikerült. A végén volt egy kis ismerkedő játék - kicsit ismerkedtünk:) A délután második felében o-escape program volt. Ezt nagyon vártam, kíváncsi voltam, hogyan kombinálják a tájfutást és a szabadulós játékot. A szervezésnél többet vártam. Gyakorlatilag ránk bízták, hogy kivel megyünk a “pályára”, és így nagyon összevissza volt. 5 fős csapatokat javasoltak -mi végül négyen lettünk. Két magyar kollégával és egy finn tanárnővel indultunk el. Egyikükkel, Ildikóval, ugyanarra a kurzusra fogunk járni. Mi elkezdtük az ismerkedést:) Az alkalmazást- GPS Orienteering Run - letöltöttem, de a telefon nem akarta, amit én, a GPS nem kapcsolt be. A térképet láttam, de a legfontosabb funkciók nem működtek: hol járunk épp, odaértünk-e az állomáshoz, mennyi lett az időnk. A belváros turistacsalogató pontjain vitt végig a játék, nem volt kihívás eljutni a rajtból a célba. A lakatok kinyitása már nagyobb feladat volt, de megoldottuk. Végül is jót szórakoztunk… Szerencsére egész nap szép idő volt, sütött a nap, éppen jó volt a programhoz. Holnap reggel 9-kor kezdődik a komoly munka. Szombat Tegnap a város és az ország történetével ismerkedtem, mára főleg a művészet maradt. Délelőtt a központtól messzebb fekvő helyre buszoztam el, a Természettudományi Múzeum és egy modern művészeti múzeum volt a cél. A művészeti múzeum nagyon modern… az egyik installációhoz táncosok is tartoznak. Sajnos ma nem voltak ott:( A Természettudományi Múzeum nagy csalódás volt - a leírás szerint az élővilágot mutatja be az egyik rész, a másik a szigeten jelentős vulkáni tevékenységről szól. Nagyon kicsi, kevés volt a kiállítás és minden csak izlandiul feliratozva.
A nap további részében szerencsére ismét fantasztikus dolgokat láttam. Először a Maritime Múzeumba mentem. A tenger óriási szerepet játszik Izland életében, ennek megfelelően nagyon gazdag kiállítást állítottak össze. Nagyon át tudtam érezni, milyen lehetett a nyitott, 6 ember által használt halászcsónakban halászni, mert előző este a magammal hozott könyvet olvastam- Jón Kalman Stefansson: Menny és pokol trilógiájának az első részét. Egy téli, hajnali halászatról olvastam. Nagyon érzékletes a leírás, testközelből látva a csónakot, a ruhákat és az eszközöket megelevenedett minden. Innen átsétáltam a Reykjavik Art Múzeumba, ahol egy Erró nevű izlandi művész életművét bemutató kiállítás van. Még soha nem hallottam róla, de engem lenyűgözött minden, amit láttam tőle. A következő a Nemzeti Galéria volt, ahova még érdemes volt elmenni, mert volt időm 5 óráig szétnézni… Péntek Vasárnap kezdődik a képzés, így addig - ez a terv - körbenézem Reykjavikot. Ma múzeumok nap volt. Vettem 48 órás Reykjavik kártyát, ezzel vasárnap délig járhatom a múzeumokat és utazom a buszokon ingyen. Megnéztem a várostörténeti kiállítást, ami a város legrégebbi házában és alatta van. A ház alatt találtak betelepedéskori, viking stílusú hosszú házat, amit feltártak és megnézhető. Utána a Nemzeti Múzeumba mentem, ahol végignéztem az ország történetét. Nagyon jó, érdekes kiállítás. Csak a végére már alig bírtam állni és járni. Közben az eső is eleredt, most már tényleg olyan Izland, mint amit ígérték, akik már jártak itt.
A kései ebéd és egy kis pihenés után megnéztem a falloszmúzeumot, ami tényleg egyedülálló. Természettudományos igénnyel összeállított gyűjtemény és kiállítás. Csak kicsit jön zavarba az ember…. Megérkezés - Zádori Gabriella Könnyen eljutottam a hostelbe, a reptérről kb. 45 perces út volt a buszállomás, és onnan meg 10 perc a hostel. Reykjavik inkább tűnik kisvárosnak, mint világvárosnak. Nincsenek nagyon magas épületek, és alig volt forgalom este 6 körül.
A hostelben sajnos felső ágyat kaptam, de csak 2 éjszaka itt, kibírom. Átsétáltam a másik hostelbe, ahol szombattól lakom, és elintéztem, hogy alsó ágyat kapjak. Elhelyezkedtem és sétáltam egyet a környéken. Fél 9- kor sütött a nap és még 11 órakor is. Voltak messze súlyos, szürke felhők az égen, de itt szép idő volt. Ha kilépek a kapun a vizet és szemben a hegyeket látom. Néhány száz méterre a Harpa van, ami egy koncertközpont. Készülődésképpen olvastam izlandi regényt: A szigetet. Ajánlom mindenkinek. http://ekultura.hu/2020/03/30/sigridur-hagalin-bjornsdottir-a-sziget Ennek egy jelenete - fontos jelenete- itt, a Harpában játszódik. Innen néhány száz méter a központ: éttermek, bárok, hotelek, ajándékboltok. Sok ember volt, élőzene a pubokban, nagyon jó érzés volt sétálni… |
téma
All
Archívum
August 2022
|