4. nap nyugi
Hoztam egy csomó e-könyvet, hogy majd olvasok, ha alkalom nyílik rá. Persze alapból ritkán van erre időm…. Most Marx György: A marslakók érkezése az aktuális sláger. Nagyon élvezem, de Firenzébe érkezésem óta ki sem nyitottam. Pedig rendkívül érdekes, ahogy a nagyjainkról ír. Van egy ebook-Reader a telefonomon. Nagyon kényelmes olvasni vele. Csak hát először mindig a hírek. Hírfüggő vagyok. A lakótársaim mind be vannak sózva. A tanfolyamok mindenkinek 9-kor kezdődnek. Tegnap leszúrtak, hogy szerintük túl sokáig voltam reggel a fürdőben. Ma direkt korán keltem, hogy ne legyen ütközés, 6:45-re beállítottam a telefonom. 7 órakor zörgettek a fürdőszoba ajtaján… Egy perc nyugalma sem lehet az embernek. Aztán persze mindenki rohant az iskolába. Utolsónak én.Az már hétfőn kiderült, hogy ha 8:20-kor indulok, 8:55-kor bent ülök a teremben. A két bolgár hölgy már 7 előtt elindul. Nem értem mire a sietség. Mindegy, mindenki hazamegy hétvégén, én maradok még egy hetet. Remélem akkor nyugisabb lesz „itthon”. Kiderült, hogy a videós tanfolyamot is Lorenzo fogja tartani. Az Arduino se rossz, de ez jobban érdekel. Remélem, addigra jobban fogom érteni, amit mond. Ma zenéltünk, meg motoroztunk. Spekert, potenciométert, meg servot tettünk az arduinóra. A speaker egyfajta hangszóró, a potméter pl. a régi tipusú rádiókon a hangerőszabályozó, a servo meg egy motor. Lorenzo megmutatta, hogy lehet a szolmizációs jegyek ismeretében megszólaltani egy dallamot. A Jingle bell volt az áldozat, illetve a Happy birthday to you, mert a napokban lesz Lorenzo egyik barátjának a szülinapja. Aztán fényorgonát is csináltunk, legalábbis valami hasonlót. Dallamra felvillant. Végül motort programoztunk. Kicsit előre, kicsit hátra, stb. Ebből még autó is lehet, vagy daru. Az órák után bementem kicseréltetni a töltőkábelt, de persze lepattintottak, én meg nem éreztem elég erőt, és angoltudást a vitához, úgyhogy lenyeltem ezt a 8€-s veszteséget. A lakás a Dómtól kb. fél órára van. Tegnap egyértelművé vált, haza kell jönnöm, lepakolni a gépet. Nem bírja a hátam, ha egész nap a táskámban van. Igen ám, de egész nap a szombati Fiorentina-Napoli mérkőzés járt a fejemben. Nem vagyok nagy Fiorentina drukker, de ha jól sejtem nem sokszor lesz lehetőségem megnézni élőben egy Seria A meccset. Ráadásul ez egy rangadó két, folyamatosan rivalizáló csapat között. Tegnap a Fiorentina szurkolói boltban kérdeztem. Nem árultak jegyet, de megesküdtek, ha szombaton kimegyek a meccsre, kapok 35€-ért. Még otthon néztem, a legolcsóbb amit a magyar oldalakon keresztül venni lehet 85€. Az testvérek között is 50€ különbség. Gondoltam egyet és kimentem a stadionhoz jegyet venni. A 17-es busz vitt oda, kb. 20 perc volt az út. Együtt utaztam Omárral, aki 17 éves algériai származású, és született firenzei. És Inter drukker. Mi vaaaaaaan? Ez olyan, mintha egy debreceni a Fradinak szurkolna. Mindenesetre végig beszélgettünk. Nagyon érdekelte, hogy mit tanulok Firenzében, és mit tanítok Budapesten. Elég hosszú volt a sor, de kivártam. A végére patakokban folyt rólam a víz. Kitaláltam, hogy hazajövök, lerakom a cuccom, és letusolok, mielőtt visszamennék a városba.Kiderült, hogy a stadiontól közvetlen busz jön – igaz nagy kerülővel – a Piazza Leopoldo-ra, ahol lakom. Ez nagyon jó hír a szombat éjszakát tekintve. Elég hosszan jött a busz, úgyhogy nézelődtem. Ami feltűnt, hogy milyen rendezett város Firenze. 2008 óta, amióta kiköltöztünk Gödöllőre, minden évben lezárták felújítás címén a nagykőrutat Budapesten. Felszedik a síneket, lerakják, majd úra felszedik. Érthetetlen. Hát ilyet itt nem láttam. Persze vannak kisebb építkezések, de nem teszik lehetetlenné a közlekedést. A buszon kb. 50°C volt. Kész felüdülés volt, mikor leszálltam a 40°C-ba. Hazaérve az az öröm ért, hogy nem volt itthon senki, még a házigazdánk sem. Egy gyors tusolás után, úgy döntöttem kimosom az ingeimet. Nagyon készséges Piera, de jobban szeretem magam intézni. Aztán nekiálltam végiggondolni a napot. Pár levél, aztán jöhet a blog, és el is ment az este. Sajnos pár képfájl megsérült a memóriakártyán, így ezek elvesztek. A maradékot az alábbi mappában nézheted meg: https://drive.google.com/drive/folders/1tpuH-x-WykS9MjMTzDVOctJ3sfcZB2zn F8 körül megjöttek a lakótársaim, úgyhogy asztal köré ültünk. Házigazdánk, mielőtt elment elkészítette a vacsorát. Ezúttal isteni olivás, mozzarellás, paradicsomos tésztát dobott össze. Ehhez rakott ki mindenféle sajtokat, babot, krumplit. Mivel nem volt itthon Granpiera, ezért nem olaszul, hanem angolul folyt a diskurzus. A két bolgár tanárnő némán hallgatta, ahogy Elenaval beszélgetünk. Ő egy nyugdíjas ausztrál nephrologus doktor 8 unokával Sidneyből. Vacsora után ketten még a konyhában maradtunk és kb. másfél órát beszélgettünk. Mutatott képeket az unokáiról, elmesélte, hogy ki hol él. A családja egy része Új Zélandon, de vannak unokái Írországban is. A jövő héten Svájcba megy egy barátjához, akit kezel is. Nagyon érdekelték a gyerekeim. Büszkén mutattam meg neki Bori lányomék videoját (https://www.youtube.com/watch?v=nIQWpsyoeoo&feature=share&fbclid=IwAR1htAI4jk1P5OS_1knXB-gm9zDaTKPjxeSbZHW_g_LLp8foF6Yl2AzawgM), amit Nature magazin számára készítettek, és amivel elnyerték a Brit Újságírók nagydíját. Bori a Hopeful Monster Theatre http://hopefulmonster.co.uk/ tagja. Mindenkinek igaza van, aki arra biztatott, hogy csak bátran beszéljek, nem baj, ha nyelvtanilag nem jó, amit mondok. Nagyon élveztem a diskurzust Elenával. Olyan szinten belefeledkeztünk, hogy csak 10-kor jutott eszünkbe, hogy elment az idő. Közben azért elmosogattam. Érdekes, a többieknek ez eszébe sem jutott. Amikor hazaért Piera, nagyon hálás volt a konyhai renddért. Ma sem volt múzeum, mi lesz így velem. Jó éjt. A 4. nap képei videoi 3. nap Kicsit elaludtam. Mire felkeltem, már mindenki elment. Ezzel együtt időre beértem.
A reggeli úgy tűnik mindig vajas pirítós lesz, nutellával, kávéval. Szívesebben ennék sósát. Teljesen felborult az ülésrend, párosával dolgozunk. A héten mindennap más lesz a párom. Ma a gyönyörű Boryanat ültették mellém, vele dolgoztam kellett együttműködnöm. Ő általános iskolai tanító. Kis gyerekeket tanít, mindenfélére az írás-olvasástól kezdve az IT alapokig. Van egy négy éves kislánya. Rakovskiban él. Ez a város Bulgária közepén Szófiától 160 km-re, a Fekete tengertől 230 km-re van. Sikerült még egy arduinot szerezni, úgyhogy külön dolgozunk, de mindig megbeszéljük, és segítünk egymásnak. Kiderült, hogy Lorenzo az oktatónk ismeri a Leonar3Do-t és tudja kicsoda Rátai Dani. Nagyon örült, hogy viszontlátta a bemutatómban. Ma elkezdtük az arduinot használni. (lásd mellékelt videok). Mindenféle alkatrészeket kötöttük rá, majd programmal vezéreltük a viselkedését. Az elsődleges cél egyelőre, hogy ledeket tudjunk vezérelni. Pl. Morze kód megjelenítésére. 1. Összerakjuk az áramkört 2. Elkészítjük a vezérlő programot. 3. Örülünk, hogy működik, 1., v 2. ha nem. A szünetben beszélgettem egy másik bolgár hölggyel, Valentinával. Elmondta, hogy nagyon tetszett neki a tegnapi iskolabemutató, és nagyon jó iskolának gondolja a Neumannt. Ő informatikát tanít általános iskolában. Van két fia, a nagyobbik Dániában dolgozik egy Webfejlesztő cégnél. A kisebbik még tanul, ha jól értettem, de nem tudom mit. Majd megkérdezem. A folytatásban már bonyolultabb, három ledes áramkörrel foglalkoztunk. Felváltva kellett villogtatni. A tanítási nap végére már elég dekoncentrált lettem. Elég fárasztó lekövetni néha a tananyagot, úgy hogy közben nem is minden szót értek. Lorenzo nagyon türelmes, sokat segít. Délután néhány múzeumot szerettem volna meglátogatni, de kifele menet megszólított Mehdi, hogy nincs-e kedvem meginni velük valamit. Az lett belőle, hogy négyeben beültünk ebédelni, és végül együtt töltöttük az egész délutánt. Szerintem benne volt életem 10 legrosszabb pizzájában viszont nagyon sokat nevettünk. Nem csoda, Mehdi vezetékneve Hihi, bár nem hiszem, hogy tudja mit jelent magyarul. Ő Algériából származik, de most Svájcból delegálták. Nyelvzseni. Legalábbis simán beszélt a bolgár lányokkal bolgárul, az olasz pincérrel olaszul, velem meg angolul. Mondjuk, magyarul nem tud, bár azt a szót, hogy egészségedre, ismerte. Ennyit tudok róla, holnap kifaggatom, mit, és hol tanít. Desislava és Rumyana egy 12 évfolyamos iskolában tanít Bulgária Veliko Ternovo nevű településén. Slava informatikát tanít, főleg webfejlesztést középiskolásoknak, egy két éves kislánya van. Rumy kisebbeket tanít angolnyelvre, és van egy 18 éves fia. Ebéd után nyakunkba vettük a várost, és csatangoltunk. Dávid szabadtéri másolatánál, én bementem körbe nézni. Jót beszélgettem egy múzeumőr nénikével. Felírta nekem, hogy milyen múzeumokat ajánl, térképen be is jelölte. Szerencsére hoztam egy papírtérképet is, mert a telefonom eddigre majdnem teljesen lemerült. A powebankot meg otthon hagytam, mert nehéz… Holnap mindenképp viszem. Tőle tudom, hogy Firenzében van freeWifi. Eszembe sem jutott eddig megnézni. Mondjuk a freewifivel megjártam Velencében is. Ma is jelezte néhány ismerősöm, hogy kéretlen üzenetetekkel bombázom. Elnézés, törekszem a vírus likvidálására, de úgy tűnik makacs. Kiérve a múzeumból újdonsült barátaimnak híre-hamva sem volt. Messengeren megbeszéltük, hogy holnap találkozunk. Utána lementem az Uffizi képtár mellett az Arno folyóhoz. Az aranyművesek hídján (Ponte Vecchio), odajött David (nem a szobor, hanem egy néger srác) hogy szeretne egy fotót velem. És mutogatta a selfie botját. Igazság szerint féltem a telefonom a kezébe adni, de ő csak odaadta, hogy akkor fotózzak én… Nagyjából ez után adta fel mára a készülék. Én is kipurcantam., úgyhogy hazaindultam. Út közben megszólított egy gyönyörű széplány, aki egy esti programot ajánlott. Félreérthetetlen volt, egy koncertre próbált beszervezni. Maga a koncert érdekesnek ígérkezett, de a horror ára eltántorított. Hazaérve megint kiakadtam. Tegnap ágyat kellett szerelnem, ma csak annyi történt, hogy a szobámban minden máshol van, mit ahova raktam. Ő ezt rendnek hívja, de nem volt rendetlenség, minden tárgy célzottan volt ott, ahova raktam. Leginkább az bosszantott, hogy blokkot kidobott, amit a dobozába tettem. Tegnap vettem egy töltő kábelt 8 €-ért. Ma kiderült, hogy nem jó. Vissza akartam vinni. Geiger Gabi kérésére lefotóztam a vacsora egy részét. Nem szoktam ilyet tenni. Amúgy négy fogás volt melegszendvics, pasta, csirkeragú, és végül dinnye. Hát mára ennyi, Jó éjt. A 3. nap képei videoi 2. nap Kezdődik a tanfolyam
Borzalmas éjszaka volt. Nagy zaj, az utcai lámpa pont szemembe világít. Éjszaka felkeltem, lehúztam a redőnyt, nem volt egyszerű, tele volt alatta pakolva virágokkal. A reggel piritós, vaj, nutella, kávé. Giampiera, a házigazdánk 82 éves nénike. Nagyon kedves. Folyamatosan beszél, de csak olaszul. Néha hajlandó a Google fordítón keresztül, de legtöbbször nem. Nem szereti ezeket a gépi dolgokat. Szerencsére internet azért van. Kiderült, hogy van még egy lakótásunk aki Sydneyből jött. Vele indultunk az iskolába. Ragaszkodott hozzá, hogy ne ott szálljunk le a villamosról, amit a Google térkép javasol, mert ő rövidebb utat tud. És tényleg. Bár így is 25 percet gyalogoltunk. Végre vettem bérletet. A suliban összefutottam a két másik bolgár hölggyel is. A tanfolyam vezetője Lorenzo. Kedves, de nekem túl gyorsan beszél. Rajtam kívül nyolc bolgár hölgy, két spanyol és egy svájci srác. Úgy tűnik mindenki fiatalabb nálam. Először Lorenzo beszélt Firenzéről. Mit érdemes megnézni, hol érdemes kajálni. Aztán mindenkinek be kellett mutatnia az iskoláját. Páran nem készültek, ők csak szóban demonstráltak. Néhány nagyon színvonalas videot láttam főleg a bolgár hölgyektől. A többségük általános iskolából jött. Minden iskola 2-2 tanárt delegált akiből az egyik angoltanár. Az én bemutatóm Szakály Zoli dublini bemutatójára épült, de beépítettem Gyulavári Judit „Erasmus vocabulary-Szószedet”-ét az iskolavideokat, és kiegészítettem pár innovációval, illetve az IOT szakkörrel kapcsolatos, információval. (Milyen régebbi, illetve közelmúltbeli projektekkel foglalkoztunk.) Elég nagy sikere volt, hosszasan megtapsolták, pedig szóbeli „angolázataim” igen haloványra sikerültek. Josemanuel, a padszomszédom el is kérte a privát eléréseimet, mert nagyon érdekesnek találta a projekteket és szeretne többet tudni róla. Talán együtt is működhetünk a malagai iskolájával a későbbiekben. A bemutatók – és rövid szünet – után következett a lényeg. Elkezdtünk beszélgetni a tanfolyam témájáról. Előszőr egy tesztet kellett kitöltenünk, amiben programozási alapfogalmakat kellett megadni. Kezdtem otthon érezni magam. Utána telepítettük az „Arduino IDE” szoftvert, és kettesével kaptunk egy-egy Arduinot. https://www.kitronik.co.uk/4622-arduino-uno-main-board-retail.html. Ez egy kb. bankkártya méretű mini számítógép, amihez különböző eszközöket – pl. kijelzőt, billentyűzetet, stb. – lehet csatlakoztatni. Mi most egy un. USB "B" porton keresztül csatlakoztattuk a számtógéphez (Lásd pl. nyomtatók), és máris elkezdtük programozni C/C++ alapú programozási nyelven. Nem tűnik bonyolultnak. Ezzel véget is ért a mai nap tanulási szakasza. Gondoltam sétálok egyet. Út közben megtekintettem a „Florence Art Desposit Gallery” „Art of the name of Art” kiállítást. Ezen kortárs festők képeit láthattam. Megengedték, hogy kiposztoljuk a képeiket a facebookra, ha kiírjuk a nevüket és webcímüket (http://www.instagram.com/florenceartdepositgallery). Itt fordult elő velem először, hogy valakivel hosszasan (kb. 10-15 percet) beszéltem angolul fennakadás nélkül. Ő volt a kiállítás szervezője. Utam a Firenzei dóm mellett vezetett el. Körbementem, a teljes (és hatalmas Dóm körül végig állt a sor belépésre várva. Hatalmas tömeg. Fegyveres katonák szanaszét. Úgy tűnik, ezt kihagyom. Mellette kisebb sor állt a Museo dell'Opera del Duomo-ba való bejutáshoz. Ezt holnap megnézem, ha összejön, de most túlságosan fáradt vagyok. Kijött rajtam az elmúlt napok minden összegyűlt kialvatlansága és az utazás, úgyhogy irány a Piazza Leopoldo. Hazaérve Giampiera azzal fogadott, hogy az ágyam egyik keresztléce kiugrott a helyéről valahogy az éjszaka, és addig nem fekhetek le, míg meg nem javítom…. A sikeres műtét után beájultam az ágyba. Este 8-kor egy pazar vacsora várt. Lehet le kéne fotózni ezeket a költeményket. Giampiera remek szakács. Kicsit ledöbbentem, amikor a végén tálból a pasta maradékát egyenest a kukába öntötte. Egész jó ravioli volt. Vacsora után kezdtem csak el a dolgaimmal foglalkozni. Ez a nap is eltelt. 1. nap - Mező György Iskolánk –a budapesti BMSZC Neumann János Szakgimnáziuma, lehetőséget kapott, hogy több tanárt külföldi továbbképzésre küldjön. Mindezt egy Európai Uniós Erasmus pályázaton keresztül bonyolítjuk le.
Jómagam a mai napon Firenzébe jutottam el, ahol két héten keresztül szerezhetek új ismereteket az Europass Teacher Academy iskolában. A tanfolyam címe: "Alkalmazás- és robotfejlesztés az Arduino-val”. Tudomásom szerint ezen a kurzuson én leszek az egyetlen magyar. Utazás • Budapestről Firenzébe közvetlenül repülővel szinte reménytelen eljutni. Amelyik társaság mégis kínál, jegyet az horror árat kér érte. Hosszas tanakodás után a Treviso repülőtérre foglaltam jegyet. Onnan busszal jutottam el Velencébe, ahonnan egy gyorsvonat hozott el Firenzébe. Teljesen sima volt az út, semmi bonyodalom, illetve. Velencében megbolondult a telefonom. néhány állományomat módosította, és kifagyott. Aztán kiderült, hogy az összes ismerősömet megtalálta egy SPAM …. • Firenzébe az Santa Maria Novella (SMN) pályaudvarra érkeztem meg nem sokkal fél hét után. Terveim szerint az első dolgom, hogy buszbérletet veszek erre a két hétre. Na ezt nem kellett volna. Sehol egy turista információ. A neten az alábbi szöveget találtam: Jegyet a bárokban, Tabaccchi-ban, újságosoknál lehet venni, illetve a vasutállomás előtti téren található ATAF jegyárusítonál. Ezeket a jegyeket mindig a buszokon kell érvényesiteni, a sárga készülékekben (rányomja a dátumot, órát). Hát én nem találtam olyan helyet ahol árultak volna jegyet, a pályaudvar újságosa ki is írta, hogy nem tart buszjegyeket….. • Úgy döntöttem gyalog megyek… Rossz döntés. A google térkép két órára becsülte az utam. Ráadásul hatalmas kerülővel vitt. Szerintem azt hitte kocsival akarok menni… • Végül visszamentem a pályaudvarra, ahol kapásból jött a villamosom, úgyhogy döntenem kellett, felpattanok rá, vagy jegyet veszek. Végül bliccelte, de megúsztam. • A házigazdámnak nem az a neve van kiírva a kapura, mint amit megkaptam, úgyhogy további negyed órát kóvályogtam. Gondolom hiányolhatott, mert egyszer csak feltűnt a néni egy ablakban, és felengedett. A szomszéd szobában két bolgár tanárnő van. Az egyik történelmet, a másik filozófiát tanít. • Nagyon finom vacsorával kaptunk. • Eléggé elfáradtam…… • Reggel 9-re kell beérnem a suliba. Elvileg fél óra az út….. 13. nap Hazautazás Utolsó angliai éjszakám viharos volt, reggel mégis korán és frissen ébredtem, felkészülve arra, hogy hosszú út áll előttem. 7.38-kor indult a vonatunk Yorkba, ahova még többen együtt utaztunk. Útközben már tervezgettük a leendő eTwinning projektünket, majd a yorki állomáson elbúcsúztunk egymástól, és már egyedül indultam….hazafelé. Azaz néhány órát még Yorkban tölthettem, így sétáltam egy nagyot a szemerkélő esőben a városfalon, benéztem a piacra, ismét magamba szívtam a Shambles középkori hangulatát, sőt véletlenül még a Viking múzeumba is betévedtem (igaz, jegy nélkül, valami hátsó bejáraton), egyszer csak a relikviák között találtam magam. A York múzeum parkjába érve már elállt az eső, az utolsó program választásom a lenyűgöző York Minster bejárására esett. A 17 napos utamat az edinburgi vár meglátogatásával kezdtem, és a York Minster gótikus csodája zárta kalandozásaimat. Közel 1 órát csodáltam a gigantikus építményt, majd a csomagmegőrzőt útba ejtve egyenesen a vasútállomásra igyekeztem, hogy 2,5 óra múlva már Londonba érjek. Végre ez a vonatom nem késett, bár az angol utasok viselkedése nem a legkellemesebbé tette ezt az utazásomat. A St Pancras pályaudvaron átszálltam a Brightonba tartó vonatra, és fél óra alatt, már sötétedéskor a Gatwick reptéren vártam a sokat késő gépünk érkezését. Végre mintegy 1 órás késéssel indultunk, magyar pilótával. De jólesett újra magyar mondatokat hallani! A hazafelé kedvező szélviszonyoknak köszönhetően éjfél után alig pár perc késéssel landoltunk, és végre újra Budapesten! A sok utazástól fáradtan, de élményekkel feltöltekezve várom a holnapi új tanév kezdését.
12. nap Utolsó reggel megyünk az Anglolang épületébe. A reggeli órán befejeztük a nyomozós játékot, és persze, sajnos éppen minket fogtak el, elbukott az “alibink”. Szünetben búcsúzkodások, címcserék, majd az ottmaradóknak a másnapi liverpooli kirándulását készítették elő. Délben megkaptuk a tanúsítványokat, és az edtech óra ismét elmaradt. Dan, a tanárunk azért megkeresett és elköszönt tőlem. A recepción kivetített “elköszönő” tábla most nekünk üzent Egész délután esik az eső, a programunk: vásárlások
Este csomagolás, másnap korai indulás a vonatra 12. nap Utolsó nap. Összepakolva, bőrönddel mentem ma a tanfolyamra, mert az ebédszünetben már indultam a reptérre. A délelőtti órák folyamán a nyelvi mérések-tesztelések területén folytatott legújabb kutatásokkal foglalkoztunk és trendeket ismertük meg. Jó volt látni, hogy a kutatókat is hasonló problémák érdeklik, mint amikkel mi, nyelvtanárok is foglalkozunk.
Ebédszünetben elbúcsúztam az oktatóktól és csoporttársaimtól, átvettem a tanúsítványt és elindultam a repülőtérre. A kurzus remek volt! A kollégákkal jól éreztem magam. Mindent egybevéve egy rendkívül élvezet és hasznos továbbképzésen vehettem részt! Hajrá #neuerasmus team. 11. nap Reggeli óránkat az angol ünnepekről a jelenlevők tanítási szüneteinek, állami ünnepeinek összehasonlításával kezdtük. Megállapítottuk, hogy a spanyol diákoknak és tanároknak van a legtöbb szünetük. Ezután egy nyomozós kommunikációs játékot készítettünk elő, páronként kitaláltuk az alibiket.
Az “edtech” órákon a Wiki és Canva alkalmazásokat tekintettük át, valamint tanárunk tervezte a TodaysMeet sokrétű alkalmazásának bemutatását, és nagyon megdöbbent, amikor azzal szembesült, hogy ez az alkalmazás a közelmúltban megszűnt. Habár a hét eleji felsorolásban szerepelt egy-két számomra ismeretlen alkalmazás, Dan mégis inkább arra kért, mutassak én a saját kedvenceim közül a többieknek. Így rögtönzéssel az edshelf.com oldalon kerestettem a többiekkel az igényükhöz illeszkedő, jelenleg elérhető alkalmazásokat, valamint bemutattam az előző évben Cambridge-ben létrehozott pbworks oldalamat, és a szerkesztések kulisszatitkait. A kollégák örömmel és elismeréssel fogadták rögtönzött bemutatómat, Dan pedig nagy elismeréssel méltatta, hogy mi már ennyire felkészültek vagyunk :-) Mivel a svájci lakótársunk 4 hét után holnap délben már indul haza, még vacsora előtt közösen lementünk a tengerpartra, 1 órácska alatt újra végigjártuk a kedvenc helyszíneit. Vacsora után a bolgár lakótársammal még egy kultúrprogramon vettünk részt: ellátogattunk a kisváros színházába, amelyet a híres Stephen Joseph alapított. E színháznak az a különlegessége, hogy a színpadot körbeveszi a nézőtér. A családi komédián jól szórakoztunk, és örültünk, hogy értettük az előadást. 11. nap Talán a legmegterhelőbb nap volt a mai, hiszen nyelvtanérként megérteni matematikai és statisztikai fogalmakat nem egyszerű, de túléltük. Thom nagyon gyakorlatiasan ismertette a tudnivalókat. A diszkriminációs index és sorrendbeli korreláció (ha így hívják magyarul) megértetéséhez pl. élő bábúként használt minket, ami nagyon hasznos volt. Úgy gondolom, mind megértettük a statisztikai alapfogalmakat és számításokat, amiket a tesztelemzések során használhatunk.
A délután folyamán a mediációval és integrált készségek tesztelésével foglalkoztunk. Mivel eléggé kifáradtunk a délelőtti órák miatt, Thom is könnyedebbre vette a hangvételt és itt is a gyakorlati feladatmegoldásokon volt a hangsúly. Mivel az utolsó este volt, néhányan a csoportból és páran a szállásról összejöttünk egy búcsúvacsorára-koccintásra, hogy méltóképp zárjuk le ezt a két hetes időszakot. 10. nap Végre esik… már kezdtem nagyon bosszankodni, hogy feleslegesen hoztam az esernyőt. De ma minden értelmet nyert… az eddig tanultak is… remélem…
Ma folytattuk az íráskészségek mérésének tanulmányozását az elméletet magunk mögött tudva valódi írásművek elemzésével. Aki ismer, tudja, meglehetősen radikálisan képviselem az elképzeléseimet, ezt a mai csoportmunkára kijelölt spanyol és brit kolléga is megerősítheti immár. Mint múlt héten megtudtuk Dave-től a tesztelési folyamatban az értékelőket a „Doves & Hawks” kategóriába sorolják. A Dove-ok az elnézőbbek a Hawk-ok a szigorúbbak. Gondolom mindenki sejti, melyik kategóriába tartozom eszerint… Azonban a lényeg, hogy sólyom ide-vagy oda, amennyiben a reális, specifikáción alapuló értékelést tartjuk szem előtt, meglátásaim megállták a helyüket… nyilván, az értékelésnek is sok fajtája van, és ha a diák érdeke azt kívánja, egy galamb vérengző ragadozó hozzám képest.... (kérdezzék meg bátran a diákjaimat…vagy talán mégse… J ) A délutáni program részeként egy választható workshop-on vettem részt 21. századi készségek fejlesztése a nyelvórán címmel, ahol a 4K modellel és különböző oktatási stratégiákkal, módszerekkel foglalkoztunk. Bár tartalmilag sok újdonsággal nem szolgált, mégis a gyakorlatiasság és a különböző kulturális nézőpontok megismerése miatt kifejezetten élvezetes volt. Valamint jó volt látni, hogy a Neumannos angoltanárok –kollégáim- lépést tartanak a legújabb oktatási trendekkel (is), hiszen több újként bemutatott technikát már régóta alkalmazunk a nyelvórákon. Még két meglehetősen mozgalmas nap áll előttünk többek között olyan témákkal, amiktől mindenki retteg: kvalitatív és kvantitatív módszerek az értékelésben… Már alig várom!!! Galamb-sólyom kép forrása: https://www.babypips.com/learn/forex/the-whos-who-of-the-central-bank |
téma
All
Archívum
August 2022
|