15. nap Végül eljött a hazautazás napja, nem kevés izgalommal. Reggel hat óra körül már indulni kellett a vasútállomásra, de ott aztán várhattam, mert a vonat tervezett indulása előtt mindössze tíz perccel írták ki a vágány számát. Odaérve láttam, hogy a szomszéd vágányra érkezik egy másik vonat, ami négy perccel az enyém után indul. Legalábbis a menetrend szerint! Mert sajnos azt a vonatot láttam menetrend szerint elindulni, de az enyém csak hét perc késéssel indult. Ez azért volt érdekes, mert Bolognában csak 12 percem volt az átszállásra, ami így vészesen lerövidült, pedig Bologna állomása hatalmas, négy emeletet kellett felfelé menni a föld alól a másik vonathoz. Szerencsére érkezéskor már csak négy perc volt a késés, így éppen elértem a csatlakozást. Innsbruckba egész pontosan érkeztem, ott volt időm kényelmesen ebédelni és úgy tovább indulni a railjettel Budapestre. Utóbbi egész úton néhány perc késéssel közlekedett, persze a végén negyed órára növelte a kését, már alig vártam, hogy a Keletibe érkezzünk. A hazafelé utazás kevésbé volt kellemes, mint az odaút, a vonatok állapota (mosdók) rosszabb volt, pedig az első vonaton business osztályra szólt a jegyem. De végre itthon, vár a sok adminisztráció, amivel elmaradtam!
0. nap - Németh MónikaUtazás
Repülővel érkeztem Berlinbe, az út során minden rendben ment. A járatunk szerencsére nem késett. Sok nehézségről olvasni mostanában, remélem, hogy hazafelé is minden a tervek szerint halad majd. Felhős volt a reggel, így nem sokáig lehetett nézelődni. Az ég csak Berlinhez közeledve tisztult ki. A szállást Google Maps segítségével és egy kis útbaigazítással egészen gördülékenyen el is értem. Az itteni tömegközlekedés azért nagyobb kihívás lesz, lévén Berlin tömegközlekedési hálózata sokkal nagyobb, mint a budapesti. 173 metrómegálló, 10 metróvonal, 15 S-Bahn vonal, 147 kilométer hosszú metróhálózat, 326 buszvonal és rengeteg villamos alkotja a hálózatot. Évente 400 millió utast szállít a helyi tömegközlekedés. (Forrás: https://www.vilaggamentunk.com/berlin-kozlekedes-turistaknak/) A járatokon és a megállókban kötelező az FFP2-es maszk viselése. Málta-blog - Nagy Marianna Most járok negyedszerre Máltán, de nem sikerült még megunni. A történelem a kövekben és a tenger kombinációja nehezen felülmúlható. Az EU legkisebb tagállama, az egész sziget kisebb, mint Budapest, és a tömegközlekedése is kb. olyan, így nagyon könnyű eljutni a sziget egyik pontjából a másikba. Egy kis történelem: A Földközi-tenger közepén helyezkedik el, ez felelős azért, hogy az elmúlt évezredekben olyan sokan próbálták meg uralni. Első lakosai Szicília felől érkeztek, kőkori földművesek és állattenyésztők voltak, és már jóval Stonehenge és a piramisok előtt gyönyörű és hatalmas templomokat építettek, mint pl. Hagar Qim, ahová szombaton el is mentem. Ők egyszer csak eltűntek, nem tudni miért, ezután a föníciaiak, és a rómaiak következtek. A legenda szerint itt történt Szent Pál hajótörése, így terjedt el az őskereszténység is a szigeten, aminek emlékét több katakomba is őrzi. Majd az arabok foglalták el a szigetet, innen ered a nyelv eredete, maga az elnevezés, a helységnevek is. A normann hódítás után a kereszténység vált uralkodóvá, keveredve az arab gyökerekkel. V. Károly német-római császár 1530. október 26-án a szigeteket a Jeruzsálemi Szent János Lovagrendnek adományozta, akik a töröktől védték a szigetet. Ekkoriban építették meg a hatalmas erődöket, a vastag falakat, így sikeresen ellenálltak több hónapos török támadásnak. Egy időre Napóleon is megszállta a szigetet, és elűzte a lovagokat, de nemsokára az angolok kaparintották meg a kis országot, és egészen 1964-ig Nagy Brittaniához is tartozott. A világháborúkban is fontos szerepet játszott, így alaposan lerombolták, lebombázták a sziget Szombat: Pénteken este érkeztem, így szombaton napon már elég korán elindultam szigetnézőbe. Először az Hagar Qimhez mentem, nem először jártam itt, de nem bírom kihagyni, muszáj elmenni és újra megnézni ezt az 5000 éves templomot. A hatalmas kövek, megmunkált kőlapok még ma is lenyűgözőek. A legnagyobb kőtömb 20 tonna, a legmagasabb 5 m. Viszont folytatják a feltárását és a rekonstrukcióját, és most már még két olyan kis „terembe” is bemehettem, ami pár éve még nem volt látogatható. Most örültem borzasztóan, hogy ezeket is megnézhetem, mert „még két új követ megnézhettem” (á lá férj) :D . Utána továbbmentem a Blue Grottohoz, a Kék Barlanghoz, ahol a legtöbb féle árnyalatú a tenger. A kis csónaktúra 7 barlanghoz visz be, mindegyikben más-más a víz színe, a sötétkéktől a türkizen át, az egészen rózsaszínes árnyalatig. Vasárnap: Vasárnap elmentem egy jellegzetes kis halászfaluba, a piacra, helyi tengeri ételeket, friss halakat, polipot lehet enni, és helyi kézműves termékek is vannak. Elég sokan jönnek, ez a leghíresebb piac a szigeten. De nagy vallási ünnep volt, így a piac elmaradt, amit sajnos elfelejtettek közölni a turistákkal, mielőtt buszonként 300 ember felnyomakodott volna, így aztán állt ott sok turista, megnézték az egész halászfalut, meg a helyi éttermeket, de piac egy szál sem volt. Bánatomban én meg inkább a tengernek mentem. 😊 Hajózni mentem egy kisebb halászbárkával, ami körbevitt a szigetnek ezen a csücskén, só-medencéket láttam, egy kis világítótornyot, és Szent- Péter Medencéjét, ami híres sziklás ugró-pont, stranddal. Utána elmentem a sziget másik felére, ami már tipikus nyaralóhely, ott mentem strandra, mert ott van homokos part. A két rész között ég és föld a különbség. Reggel a tradicionális máltai házacskák, mészkőből, színes kis erkélyekkel, este meg a magas toronyházak, dübörgő zene. Ma az ünnep miatt már reggel ágyúdörgésre keltem, reggel 8-kor megszólalt a harang, aztán az ágyúk, de már tegnap este is volt sok helyen tűzijáték, ami ma egész nap, fényes nappal is, és mindig haranggal egybekötve. Az utcák feldíszítve girlandokkal, zászlókkal, szóval érdekes látvány volt.
Az is nagyon érdekes, hogy mi minden változott 3 év alatt, mikor legutóbb itt voltam Máltán. Akkor volt egy példaértékű tömegközlekedése, úgy jártak a légkondis buszok, mint a 7-es busz reggel, csak még pontosabban is. Most nem jár, kimarad, késik. Van egy busz-app a menetrendnek, hogy megnézze az ember, mikor megy a busza, de az sajnos köszönőviszonyban sincs a valósággal. A buszon folyik a víz a klímából, és tömeg van, a buszvezető időnként még betapos a buszba pár embert, meg hátrafelé ordibál, hogy menjenek már hátrébb. Az ételek sokkal drágábbak lettek, 30-40%-kal ment fel mindennek az ára. Sok ház leromlott. A vidéki részen nagy a szárazság, már a hatalmas kaktuszkerítésekből is alig akadt mutatóba valamerre, és a tengerparti sétányon is kiszáradtak a fák. A lakosság összetétele is másnak tűnik, sok az indiai és arab, alig hallani, látni valahol máltaiakat. 0. nap - Szalay Zsuzsanna Az egész úgy kezdődött, hogy a családom annyira megörült, hogy 2 hétre eltűnök, hogy kaptam tőlük egy csodálatos piros bőröndöt és egy adag jegyet dublini múzeumokba - csodálatos érzés, hogy mennyire ragaszkodnak hozzám!!
A gatyarothasztó kánikulában kicsit nehéz volt a várható dublini időjárásnak (19 fok volt az előrejelzés) megfelelő ruhákat pakolni - de végül megacéloztam magam, és nemet mondtam a lipityomoknak, hiába kerülgették könyörgő tekintettel a koffert. Végül az időjárás a kezemre játszott, és kevésbé volt feltűnő a Liszt Ferenc repülőtéren egy bőrdzsekis, bakancsos, sapkás nyárimikulás, aki voltam. Ismeretségeket is kötöttem a reptéren: Sebastian kozmetikai termékeket árult, és annyira felvillanyozta, hogy tanár vagyok, hogy azt se bánta, hogy semmit sem vettem. Ennél talán gyümölcsözőbb kapcsolat lehet, hogy összeismerkedtem három kollégával, akik szintén a Europass iskola kurzusára utaztak Dublinba - velük együtt vettük meg a leap cardot, és kerestük meg a 16-os buszt. Sajnos a szállásunk nem egy helyen volt, így a buszút második felét már nélkülük tettem meg. A buszmegállótól kb. 15 percig taszigáltam a piros bőröndöt, míg ügyesen megérkeztem az izgalmas elnevezésű Destiny Student hostelbe (https://www.youtube.com/watch?v=Ctm_kVwGQ4Y). Út közben szívélyesen fogadtam a Welcome to Dublin köszöntéseket, ámulva csodáltam a színes ajtós, virágos előkertes tipikus ír házakat, és vad terveket szövögettem a pubokból kiszűrődő énekszó hallatán. Akkor hello Dublin, lássuk mit tudsz! 14. nap Ez a nap a levezetésé és a hosszú hazaútra való felkészülésé. Reggelre kipihentem magam és így indultam el néhány olyan helyre, ahova az eddigi tapasztalatok alapján elég bizonytalan volt a bejutás, de adtam nekik egy esélyt. Az első volt a Casa Martelli. Ez a Martelli család palotája volt, akik bizony igen jó kapcsolatban álltak a Toszkána nagyhercegeit adó Medici családdal. Az épület a 19. századi állapotában tekinthető meg, melyben 100 évesnél is idősebb működő villanykapcsoló is van. A bejutás ide azért nehéz, mert hetente csak egy napon összesen négy alkalommal mehet be egyszerre maximum tíz fő. Ebben sikerült most benne lennem és körbejárni a házat. Az egyik mellékelt képen látható ennek „wellness” szobája a káddal és érdekes festéssel, amely azt imitálja mintha omladozna a fal.
Az Uffizi képtárba megváltott jegy érvényes a Nemzeti Archeológiai Múzeumba is, de mivel annak más a valós nyitvatartása, mint ami a honlapon szerepel, így ide korábban nem jutottam be, de most végre sikerült. A sok múmia után végül a Giardino dell'Orticoltura felé vettem az irányt, ez egy park szökőkúttal, pálmával és egy nagy üveg rendezvényteremmel, ahogy az utolsó képen is látható. A délután már a pakolásé és az utazásra való felkészülésé volt. 13. nap Elérkezett a kéthetes kurzus utolsó napja, amelyen a képernyőfelvételek több forrásból való kombinálásának lehetőségével foglalkoztunk, majd tovább folytattuk tanulmányainkat a vágás irányába, amelyben egy saját, egyéni alkotás összerakása volt a feladat, amihez forrásként a magunk által készített felvételeket használtuk. Egész ügyes munkákat láttam az oklevél átadásához kapcsolódó bemutatáson.
A délutánt a színház környékén levő parkokban töltöttem, miután megnéztem az egykori városfal ezen a területen megmaradt részét. Ez nagyrészt kellemes séta volt, a Cascine park közepén szép a virágok övezte kis tavacska a szökőkúttal. Sajnos az odavezető út egy részén olyan „helyzetekkel” találkoztam, amit egyedül nem szerettem volna megismételni. Ez is segítette azt a döntésemet, hogy visszafelé inkább az Arno másik partján sétáltam. Valletta 6. I DID IT!
Eljött az utolsó nap, el sem hiszem! Az egyik szemem sír a másik nevet. Jó érzéssel tölt el, hogy vége a két hétnek, ami kemény nyelvtanulással és mindemellett szórakozással telt el. Az utolsó napra annyira elfáradtam, hogy agyam képtelen volt bármilyen információt, új szót befogadni. Az egész két hét valami csodálatos hullámvasút volt. Élményekkel és tudással térek haza. Fantasztikus embereket ismertem meg, főleg fiatalokat, akik azért voltak itt, mert a jövőjüket építik és szükségük van a nyelvtanulásra. A legfiatalabb hölgy, akit megismertem csak tizenhét éves volt, egyedül a szigeten. Fantasztikus személyiség volt Gina a nyelvtanárom, aki Kolumbiából származik. Igazi energiabomba, de amikor kell egyesbe tud kapcsolni. Hihetetlen érzékkel figyelt mindenkit, tudta, hogy kinek, mikor milyen segítségre van szüksége, hogy átlendüljön a holt ponton. Örülök, hogy tanított engem. Köszönöm Mindenkinek, aki kicsit is és nagyon is lehetővé tette, hogy ebben az élményben részem legyem! Csütörtökön szervezett út keretében meglátogattam Mdinát, egy 292 fős kis ékszerdobozt. Az utolsó délután sem maradt program nélkül. Ellátogattam a Nemzeti Akváriumba, ahol szintén gyönyörű élmények vártak. Megmártóztam még a tengerben és vasárnap jöhet a való élet! 2022.07.29. Utolsó napunk is teli volt feladatokkal. Először az önbecsülés pozitív önreflekszióját alkalmazva válaszoltunk a napló aznapi kérdéseire. Felmerült az, hogy ez nem minden esetben megy gördülékenyen egyes kultúrákban. A papírlánc feladat is erőkerült újra, ezúttal nehezített módon gyakoroltuk a csapatmunkát. A trénerünk még számos hasonló érdekes feladatot mutatott be nekünk, mindenképpen felhasználom őket az oktatásban. Ezután országbemutatók következtek, spanyol csoporttársaimtól őrölt paprikát kaptam ajándékba, érdekes lesz az ízvilágát a magyar paprikával összehasonlítani. Ezt követően került sor a kurzus elvégzését igazoló oklevél átadására. Délután a Chester Beatty kiállítást néztem meg, ahol a „Szent hagyományok” és a „Könyv művészete” kiállítások kéziratokat, lenyomatokat, rajzokat mutatnak be a perzsa, az iszlám és a kelet-ázsiai gyűjteményekből.
Goodbye Dublin! :) 12. nap A reggeli órákban kipróbáltuk a Goosechase alkalmazást, amellyel kalandos feladatok készíthetők. Ezek célja, hogy a résztvevők végigjárva valamilyen útvonalat előre megadott pontokat keresnek fel és például fotóval igazolják, hogy ott jártak. Így Firenze rejtettebb érdekességeivel is ismerkedtünk közben, majd megnéztük hogyan lehet ilyen játékot létrehozni.
A játék után stop motion videót készítettünk a Stop Motion Studio app segítségével a telefonunkon. Lényegében ez az a technika, amivel régen a rajzfilmek készültek. Egy folyamat lépéseinek bemutatására alkalmas lehet, ami hasznos például a diákok projektjeinek bemutatásánál is. Kisebb csapatban dolgozva izgalmas elfoglaltság volt, amellyel látványos eredményt hoztunk létre. Délután az egyetem antropológiai, paleontológiai kiállításait és a botanikus kertjét néztem meg. A botanikus kert igazi kikapcsolódást jelentett a hatalmas ősfák és érdekes növények, pálmák között. A melegházból a növények többségét kitették a szabadba, mert az a 35-40 fok is elég nekik. Ez az egyik legidősebb (Padova mellett) olyan egyetemi botanikus kert, amely az eredeti helyén működik (1545 óta). 2022.07.27-28. Szerdán délelőtt először saját magunknak kellett írnunk levelet, amelyet a weboldal 5 év múlva továbbít számunkra. (www.futureme.org) Nekem nagyon tetszett a feladat, mert közeli jövőre szólt és személyes húrokat pengetett meg mindenkiben. A második feladat kapcsán egy gyerekkori fotónkat kellett felidézni és összegyűjteni azokat a dolgokat, amilyen jövőt kívánunk ennek a gyereknek. (sikeres, szeretve levő, stb) Ezután a trénerünk Emma megismertette velünk a www.blinkist.com weboldalt. Elsősorban marketing és önfejlesztő könyvek tartalmát foglalja össze főbb pontokban és azokat meg is lehet hallgatni audio anyag formájában. Az utolsó feladatunk annak a 2 halmaznak a kitöltése volt, hogy mitől félünk illetve mi az amire befolyásunk van/lehet. A délutáni órát az EPIC múzeumban töltöttük, ahová egy kellemes 30 perces séta után jutottunk el. (Ír Kivándorlási Múzeum) A múzeumi tárlatok arról mesélnek, hogy az évszázadok alatt kik és milyen okokból hagyták el Írországot és hol telepedtek le és ott hogyan járultak hozzá a befogadó ország kultúrájához, gazdaságához. Ezután a Kis Írország Múzeumot néztük meg, aminek anyagát egyszerű emberek adták össze és pont ez teszi különösen autentikussá. Csütörtökön az asszertivitás, a passzív és az agresszív kommunikációs stílusok jellemzőit vettük át. Ezekre szituációs gyakorlatokat is végeztünk. A feladat az volt, hogy hogyan legyünk asszertívak anélkül, hogy agresszívnak hangoznánk. A nap végén belga csoporttársunk vette át a tanári szerepet és kvázi szemináriumot tartott nekünk a passzív hallgatás alapjairól és a technikákat is begyakoroltatta velünk. Mint kiderült ezt oktatja Belgiumban. :) Este elmentünk egy misére a Szent Patrik Székesegyházba. Felejthetetlen élmény volt és szerencsékre a mise énekeit egy amerikai kórus előadásában hallgathattuk meg.
|
téma
All
Archívum
August 2022
|