Szombat Tegnap véget ért a kurzus. Mára már „csak” egy egész napos kirándulás maradt.
Reggel, mivel ismeretlen helyről indult a busz és nem akartam lemaradni, jóval hamarabb érkeztem. Készítettem néhány fotót a reggeli városról, vettem egy hétvégi vaskos újságot, számtalan melléklettel. Sajnos az időjárás nem volt kegyes. Már megint esett. Néhányan a csoportunkból nem jöttek el, de öten elindultunk, és nem is bántuk meg. A sofőr -idegenvezető olyan volt mint egy ír kobold, egész úton beszélt, viccelődött. Gyönyörű tájakon haladtunk, és megcsodálhattam a képekről jól ismert fekete arcú fehér juhokat. Első állomásunk Glendalough volt, ahol valami elképesztően erős szélben csodálhattuk meg a Fekete tavat. Aztán Wicklow természeti szépségei következtek. Bár szakadt, és erősen fújt a szél, de így is fantasztikus hangulatú volt a hely. Aztán az időjárás a kegyeibe fogadott minket. Mire megérkeztünk Kilkenybe, a középkori ír fővárosba, kisütött a nap is. Nagyon szép volt, bár egy picit több középkorra számítottam. Hazafelé ír zene szólt, népzene és modern zene is. Nagyon jól éreztük magunkat. Aztán a buszmegállóban eljött a búcsú ideje. Az eső is elkezdett esni. És megint egedül maradtam az esőben. De ez már egészen más volt. Most már tudtam,hol vagyok, mit akarok csinálni. Irány „haza” ahol Jerry és Chiara várnak. Pakolás, készülődés. Hajnali 4-re jön a taxi. Búcsúképek. Holnap már otthon leszek! Nagyon jó volt itt, de már ideje hazatérni. Köszönöm az Erasmus programnak, hogy itt lehettem. 5. nap - péntek Ma van az utolsó nap a kurzuson. Reggeli blogolás, aztán a szokásos napirend : utazás, beszélgetés.
Ma Tobias volt a kiszemelt, neki kellett számot adnia a tegnap tanultkritikai gondolkodással kapcsolatban. Aztán helyet csináltunk és jött a következő gyakorlat az együttműködésről. Az együttműködés kiváló volt, de még így sem sikerült 45 perc alatt megoldani a feladatot. Vicces volt, bár néha komoly yoga gyakorlatokra is sor került. Aztán az elmélet következett. A szlogen egy afrikai közmondás volt: Ha gyorsan akarsz haladni, egyedül menj, ha messze akarsz jutni együtt menjetek! Erről osztottuk meg véleményünket, aztán megint csoportmunka következett. Elég összetett volt, de a vége egy-egy plakát lett. Közben mindenféle téma előkerült, és megkezdtük a tervezgetést a kurzus utáni időszakról. A görögökkel sikerült megállapodnunk egy esetleges közös projekt megvalósításában és a bolgárokkal is lehet, hogy lesz közös tevékenység. Sajnos a legtöbben általános iskolában tanítanak, így viszonylag szűkek a lehetőségek. A szünet után az együttműködés fontosságáról tanultunk, és a projektmunkáról és annak szabályairól szereztünk új ismereteket és a különböző együttműködési módszerekről. Az utolsó órán is rajzoltunk. Mit viszel haza a bőröndödben erről a hétről? Mindenkinek jó nagy csomagja lett: új barátok, sok tudás, közös és egyéni élmények, jó gyakorlatok, új szavak és sorolhatnám. Azért egy új ernyő is bekerült mindenki bőröndjébe! Végül a szünet után ünnepélyes zenére megkaptuk a „diplománkat”. Rengeteg fotó készült, sok ajándék cserélt gazdát. Mindenki nagyon felszabadultan csevegett. Sajnos, a búcsúra is sor került. Tanárunk, Robert és a görögök nem jönnek velünk a holnapi kirándulásra. A többiekkel holnap találkozunk. Mára szóló programot terveztem. A többiektől nagyon távol van, de az én szállásomhoz közel a Malahide kastély. Szerettem volna megnézni. Előtte, gyalog sétáltam el a Conolly streetre, majd tovább menve megnéztem Molly Malone hajóját. Sajnos a fedélzetre már nem tudtam felmenni – a látogatás 50 perc lett volna- és a kastélyt mindenképp látni akartam. Most már elég magabiztosan mozgok Dublinban. Nagyon szép kertvárosi környékre vitt a busz. A Malahide kastély hátsó bejáratánál szálltam le. A csodaszép őszi parkon vezetett keresztül az utam. Mindenfelé iskolások, kutyát sétáltató emberek, babakocsit tologató anyukák. Nagyon szép az idő. Aztán feltűnt a kastély. Szerintem a képek igazolják, hogy érdemes volt egy kis plusz utazás. Jó későn értem haza a tartalmas nap után. Holnap kirándulunk! 4. nap - csütörtök Ma reggel sok dolgom akadt, és már megint szakadt az eső. Első utam a Sparba vezetett, hogy feltöltsem a LeapCardomat. Túl sokat utazok, messze van az iskola, pedig ahová lehet gyalog megyek. Aztán irány a buszmegálló, picit késő van, de már jön is a busz. Az átszállásnál azonban még ki sincs írva a következő nekem megfelelő busz. Így a majdnem jóra szállok. Szerencsére látom, hogy a három görög csoporttársam is ezen a buszon van. Sokan vannak, csak távolról intünk egymásnak. Épp időben érkeztünk!
Ma Mariának kellett a kreativitás 5 aspektusáról beszélnie. Sikerült. Aztán a gondolkodás két modelljével ismerkedtünk meg : az L és az R -móddal. Néhány relaxációs gyakorlat után rajzolás következett. Robert igazán változatos feladatokat talál ki számunkra. 40 percünk volt egy kép lerajzolására, úgy, hogy szakaszonként lehetett csak felfedni, és a rajz fejjel lefelé volt. Érdekes volt. Aztán a döntésekről és a megtévesztésről beszélgettünk, és ezzel kapcsolatban oldottunk meg feladatokat. Utána a legizgalmasabb téma, a motiváció került napirendre. Rengeteg dolgot gyűjtöttünk össze róla, hozzá. Melyek a diákok motiválásának lehetőségei, mi alapján döntenek valami mellett, vagy éppen mitől válnak demotiváltakká? Számtalan jó applikációt néztünk meg, ajánlottunk egymásnak. Persze a legtöbb az angoltanítás érdekessé tételével volt kapcsolatban. Ezt követően a nyitottság kérdését vitattuk meg Maja a méhecske, és a New York-ba látogató csirkekereskedő esetét vizsgálva. És már csak egy témánk maradt: A tanulók döntéshozatali mechanizmusa. Mi az ő döntéshozatali stratégiájuk alapja? Ismét csoportokban dolgoztunk. És már véget is ért az óra. Ma délután mindenki szanaszét ment. A legtöbben vásárolni akartunk. Ajándékokat, könyveket. Holnap erre már nem lesz időnk. Közös program lesz estig, szombaton pedig egész napos kirándulásra megyünk. Én is vásároltam. Persze már itt is karácsony van! Az ajándékokon kívül egy új cipőt is, mert a magammal hozottak nem túl jól bírták a többszöri átázást. Mivel eddig sem száradtak meg egy rövid éjszaka alatt, holnap megint vizes cipőben kellene útnak indulnom. Legközelebb gumicsizmát hozok! 3. nap - szerda Rohan az idő. A már megszokott útvonalon út az ELI School-ba. Várom a buszt, figyelem az embereket a belvárosban. Szinte mindenki kezében kávé van. És mennek, mennek, várakoznak, mennek. Türelmesek, nyugodtak, nem idegesek, nem morcosak. Mindig mindenki megköszöni a sofőrnek az utat leszálláskor.
Időben érkeztem az iskolába, jó a társaság, mindenki, mindenkivel beszélget. Robert az új téma előtt kikérdezte a tegnapi anyagot. Ma én voltam a szerencsés, akinek 5 tanult dolgot kellett mondania. Aztán befejeztük a tegnapi videók kapcsán a pozitív visszacsatolásról tanultak alkalmazását. Az én videóm is köztük volt. Nekem Az egyik bolgár lány videója kapcsán kellett fejlesztő kritikát gyakorolnom, az én értékelésem értékelése pedig az egyik lengyel lánynak jutott. Aztán az én videóm is sorra került. Nagyon jó véleményeket kaptam, ennek nagyon örültem. Aztán a jó szónoklat és a testbeszéd használata került terítékre. A szónokverseny győztesének videója kapcsán beszélgettünk a témáról. Aztán, mintegy a téma zárásaként komoly szakmai vita alakult ki a szendvics -módszer alkalmazása kapcsán a szülők és a tanárok közötti viszonyban. A szünet után a 6 kalap módszerről beszéltünk. Mivel én már használtam, én mutattam be a többieknek. Ennek alkalmazása következett, majd a kreativitás meghatározásával töltöttük az időt a nap végéig. Utána a bolgár és a szerb lányokkal a Szent Patrick székesegyház felé vettük utunkat, majd tervein szerint a Guiness Storehaus következett. Az utóbbihoz nem fűztünk sok reményt, inkább olya Dublinban kötelező programnak tűnt, és nem szeretjük a sört sem, de kellemesen csalódtunk. De ne rohanjunk annyira előre. Kb.3,5 km gyaloglás után érkeztünk meg a székesegyházhoz. Gyönyörű, gótikus épület. Ez az egyik kedvenc stílusom. Csodaszép volt, sokat időztünk ott. Remélem, a képek visszaadnak valamit a látványból. Aztán indulnunk kellett, hiszen a Guiness még messze volt. Az elegáns György-korabeli utcák sorra elmaradtak. Ez valóban a külváros, gyárak, munkásnegyedek közt haladtunk. Érdekes volt. Végre megérkeztünk. 1-1,5 órát adtunk magunknak a látogatásra. Találkozó a panoráma kilátóban. Hát, alaposan alábecsültük a Guiness profizmusát.A gyártási folyamat bemutatása, a történelmi és helyi utalások, a sörkostolás szertartásának és a fantasztikus marketingnek a bemutatása rádöbbentett minket, hogy alaposan elszámoltuk magunkat. Magyar vonatkozást is találtam, Ganz Ábrahám gépe volt az egyik kiállítási darab.A panoráma szintről csodaszép kilátás nyílt az egész városra.Természetesen megkóstoltatták velünk a frissen csapolt Guinesst is. Lehet, hogy mégis szeretem a sört? A terv az volt, hogy ezután hazamegyünk, de a közelben volt az egyik legrégibb ír pub a The Brazen Head. Sajátos élmény volt. A finom vacsora és ír zenehallgatás után valóban hazaindultunk. 2. nap - kedd A mai nap kicsit furcsán alakult. A 6.30-as reggeli a szokásos vajas pirítós, kávé kombináció volt. Bőven lenne más választék is, tele a hűtő, de ez jól bevált. Az esti finom vacsorák után nem is kell több.
Egyébként reggel sem időm, sem kedvem az étkezőkonyhában ücsörögni. A fűtés ilyenkor még nem indul be, én pedig nem szeretnék jéggé fagyni. A vendéglátóim ilyenkor rövidujjúban járkálnak, én két pulcsiban. Az írek úgy látszik máshogy érzékelik a hőmérsékletet. Az iskolás lányok az egyenruhájukhoz még mindig zoknit hordanak, és sokan járnak -a szerintem nagyon csípős reggeleken – rövid nadrágban, néha csak egy vékony pulóverrel. A nem írek, és én ehhez képest hosszúnadrágot, sok pulóvert és kabátot hordunk. Néhányan még csizmát és sapkát is vesznek. Elég furcsa látvány. Most már értem, hogy miért beszélnek az angolok és az írek sokat az időjárásról. Az egész napod ehhez kell igazítanod. Mivel eddig már kétszer ázott el minden táskám, cipőm, ruhám, iratom, ma a viharkabátot is vittem, mert esőt jósoltak. Persze felesleges volt, de most már inkább mindig cipelem. Ma szerencsém volt. Pici reggeli kocogással elértem a 15-ös buszt. Még ülőhelyem is volt. 26 megálló után az Eden Quay-nél leszálltam és láttam, hogy még rengeteg időm van. Fotózgattam, és úgy döntöttem, hogy átszállás helyett gyalog folytatom az utam. Nagy barátunk – a Google Maps szerint csak 27 perc. Oké, gondoltam, ez még belefér. Csak néhány dologgal nem számoltam: a rengeteg építkezés miatt hol erre, hol arra kellett kerülnöm. Dublin ezen a részén rengeteg toronydaru van. Ahová véletlen eljutottam, mivel nem akartam a már ismert utat választani- egy hipermodern része volt Dublinnak. A Grand Canal Docknál jártam. Nagyon szép, modern, de semmi ír nincs benne. Azért jó tudatosítani, hogy Dublin nem csak a szép színes ajtós, hangulatos kirakatokkal rendelkező város, hanem egy gyorsan fejlődő metropolisz is. Kora reggel hatalmas a forgalom, de valahogy mégis sokkal nyugodtabb az egész mint Budapesten. Az emberek itt kevésbé feszültek, sokkal udvariasabbak, szabálykövetőbbek. Talán jobban odafigyelnek egymásra. Közben nem tudni miért, de megszűnt az internet. De végülis azért is jöttem Dublinba, hogy gyakoroljam a nyelvet és fejlődjön a kommunikációs készségem, így sokat kérdezősködtem. Persze fotóztam is, hátha nem jutok vissza még egyszer erre a helyre. 5 percet késtem, de megérte. Pont akkor kezdtük az órát a kommunikációról. Bemelegítő feladatokkal kezdtünk: Zoom, szólabda, több verzióban, 5 dolog különböző témákban. Aztán leültünk és Robert rögtön nekem szegezte a kérdést: Milyen a jó kommunikátor? Szerencsére erről volt mondanivalóm bőven, hisz ezt is tanítom otthon. Igaz, angolul nem volt annyira egyszerű. Aztán pármunkában gyakoroltuk a képleírást Mr Bean és a parkoló segítségével. Barbara nézte a filmet, elmondta mit lát, nekem pedig le kellett írnom a történetet Barbarával jól oldottuk meg a feladatokat. Ezt követően a témaváltás fontosságáról tanultunk és pármunkában gyakoroltuk is. Aztán a nonverbális kommunikáció következett. Itt is játékosan melegítettünk be: különböző köszöntések – különböző szituációkban, érzelemkifejezés stb. A szünet után mindenkinek az anyanyelvén kellett beszédet tartania egy megadott témáról, hangsúlyozottan a testbeszédre helyezve a hangsúlyt. Ez nagyon érdekes volt. Nehezítette a helyzetet, hogy Robert videóra vette és ezen kellett aztán a konstruktív visszacsatolást gyakorolni. Előtte azonban ennek fontosságát Andy pillangója segítségével tudatosítottuk. Aztán ennek a technikának a gyakorlása következett. Furcsa volt szembesülni magunkkal és helyesen kritizálni másokat. A kritizálót is mindig valaki más értékelte. Nagyon hasznos volt, sokat tanultunk belőle. Az idő nagyon gyorsan elrepült, és a csoport egyik felének a videója -köztük az enyém is - a holnapi napra maradt. Délután a Marrion parkba indultam, ezúttal egyedül, hogy megkeressem Oscar Wilde szobrát. A park nagyon szép, az ősz színei nagyon hangulatossá teszik. A szobor kisebb mint vártam, és kicsit furcsán színes, de jól ragadja meg az író személyiségét. Tovább folytattam belvárosi sétámat, és mivel kicsit hideg volt bementem a Killkenny shop-ba, egy forró csokoládéra. Itt már minden a karácsonyról szólt természetesen. A karácsony előtti leértékelés sok embert megmozgatott. Az emeleten egy hangulatos kávézó van, ahol leginkább középkorú vagy idősebb emberek találkoznak, kávéznak, újságot olvasnak. Aztán a Dublin kastély következett. Gyönyörű. Megnéztem a királyi trónt, az emlékkoronát és az elnöki széket, a csodás fogadótermet. Legjobban mégis a királyi fogadásra megterített asztal tetszett a portrék termében. Az is tetszett, hogy a háborús időkben itt volt hely a sebesültek ápolására is. Ez a nap is elrepült. 1.nap - hétfő Reggel korán keltem, mert semmiképp sem akartam elkésni. Még nem tapasztaltam meg a hétköznapi közlekedést. Tegnap gyönyörű idő volt, ma reggel szakadt. Sebaj, az útikönyvek szerint Dublinban gyorsan változik az időjárás. Hát nem. Gondolkodtam a viharkabáton, de végül a szálláson hagytam. Hiba volt. Az eső egész nap zuhogott. Útközben csak az átszállásnál fordultam rossz irányba,- nekem még nehéz ez a másik oldali közlekedés - de hamar korrigáltam és rendben megérkeztem az iskolába. Izgatottan vártam a találkozást a többiekkel. Benyitottam a megfelelő ajtón, és megismerkedtem Tobiasszal, Németországból. Ő volt az első. Aztán sorra jöttek a többiek: három lány Bulgáriából, kettő Lengyelországból, egy Írországból, egy lány Szerbiából, két fiú és egy lány Görögországból. Elég nemzetközi csapat lettünk és sokan voltunk. Tele volt a terem. Közben tanárunk Robert is megérkezett. Ő német, de ír felesége van és már pár éve Dublinban él. Mivel november eleje van, és sok helyről jöttünk a nyitótéma a Halloween volt: melyik országban hogyan ünneplik. E rövid felvezető után az első óra bemutatkozással telt. Robert kezdte: beszélt magáról, arról,hogy hogyan lett Europass-os tanár. Aztán beszélt Dublinról a nevezetességekről, elmondta a heti programot. Aztán szerencsekerékkel kisorsoltuk a sorrendet. Volt aki filmet hozott, volt aki ppt, volt aki csak szóban mutatta be magát és iskoláját. Picit többen vannak olyanok, akik általános iskolában tanítanak, öten tanítunk középiskolában. Mindenki beszélt magáról, a családjáról, bemutatta a városáról készült prezentációt is. A legnagyobb iskolája a bolgár lányoknak van, 1300 - nél is több diákkal. Közben kiderült, hogy a wifi Dublinban se tökéletes! Én is bemutatkoztam, levetítettem az iskolai videót, kiosztottam a szórólapokat – épphogy elég volt. Bemutattam a Budapestről készített filmet is. És már el is telt az első óra. Legtöbben a szünetben kávézni mentünk, mi néhányan a közeli Starbucksban frissültünk fel. Akik a helyi kantinban próbálkoztak, másnap inkább magukkal hozták a kávéjukat. A második órában az egyes országok oktatási rendszereiről beszélgettünk, prezentáltunk. A volt szocialista országokban sok minden hasonlóan működik. Írország és talán Görögország rendszere nyitottabb. Írországé talán a legbonyolultabb, de jónak tűnik. A harmadik órában feladatokat oldottunk meg: játékosabbakat és komolyabbakat is. Aztán a „4C”-ről beszélgettünk: ki hogyan alkalmazta már, milyen eszközöket használtunk hozzá. Konkrét példákat kellett post-it-okra írni illetve azt, hogy mit várunk a kurzustól, miben szeretnénk fejlődni. A papírkákat Robert összerendezte és ezekről beszélgettünk. Előkerültek a nagy problémák: a motiválatlanság, az iskolarendszerek támogatottsága. Az utolsó órában párokban dolgoztunk. Egymásról kellett minél több dolgot megtudni azzal kapcsolatban, hogy mik az erősségei az iskolában illetve mit szeret csinálni a szabadidejében. Nekem az egyik lengyel lány, Barbara jutott. Aztán mindenki elmondta a frissen szerzett ismereteit a partneréről. Utána Jack Ma videója kapcsán beszélgettünk a 4C fontosságáról a „robotok és emberek versenyében”. Ezt követően a 20%-80% -os szabályt, majd a kompetenciák 4 szintjét beszéltük meg, az autóvezetés példáján. Végül a 10 000 órás szabályt ismertük meg Bill Gates és a Beatles példáján. Óra végén megtudtuk, hogy szombaton Glendalouh-ba megyünk kirándulni. A kép alapján nagyon szép, az egyik legnevezetesebb helye Írországnak, több filmet is forgattak itt: Pl. P.S I love you, Blockbusters. Megnézzük a Wicklow hegységet és Kilkennyt a középkori Írország fővárosát. Reméljük, jó lesz az idő! A csoport nagyon színesnek és jónak tűnik. Számomra picit nehezíti a helyzetet, hogy az egy iskolából jöttek jobban összetartanak, de mindenki mindenkivel beszélget, kíváncsiak vagyunk egymásra. Nem csak az órák, a szünetek is tartalmasak. Délután Aleksandrával a szerb lánnyal sétáltunk a városban. Nagyon érdekes volt. Először a nagyon elegáns Marrion parki részt néztük meg, hiszen ez nagyon közel volt és nagyon jellegzetes. Megcsodáltuk a gyönyörű színes ajtókat, aztán James Joyce-t követve a Sweny drogériába mentünk, hogy Aleksandra párjának, aki nagy Joyce rajongó citromszappant vegyünk. Az író leghíresebb regényében főhőse Leopold Bloom belép a Sweeny-be, a régi boltba és a vett citromszappant mint talizmánt hordja magával a zsebében egész nap . Ez egy időutazás különös élmény volt. A Sweny nem csak egy bolt, hanem egy más világ. Pici mesebeli nénike fogad, és türelemre megkér, hogy maradjunk, amíg a fejezet véget nem ér. Négy középkorú vagy idősebb férfi gyönyörűen olvas fel egymást váltogatva - most éppen Joyce könyvéből. A hely hangulata egyébként is különleges. Nagy élmény volt. Aztán újra az utcán. Megint szakad, de irány a Trinity College. Épp egy diplomaátadóra érkeztünk. Megnéztük a 9.században készült fantasztikus Kells Kódexet, - igaz, csak a másolatot. Aztán a könyvtár „Hosszú terme „ következett. A képek magukért beszélnek. Különleges hangulata van. Aztán a megint mindent eláztató eső menekülve egy föld alatti kioszkban forró levest ettünk, és indult haza mindenki a saját szállására. A harmadik megálló után már tudtam, hogy rossz irányt választottam. Átszálltam és irány haza. Szokásos program: vacsora, cipőszárítás a radiátoron. Beszélgetés Ciaráékkal. A nagyon finom vacsora után a holnapi program végig gondolása. Már megint éjfél van. -1. nap - vasárnapAz idő gyönyörű volt, az eső elállt, a nap kisütött, Novemberben nagyon más utazni, mint nyáron. Finom reggeli várt az asztalon, hazatelefonálhattam, megismerkedtem vendéglátóimmal, és Jerry kíséretében elgyalogoltam a mindössze 2 km-re lévő Clare Hall bevásárlóközpontba, beszerezni a szükséges kellékeket. Közben sokat beszélgettünk. Jó nyelvgyakorlás volt, bár Jerrynek nagyon erős ír akcentusa van, és gyorsan beszél. Aztán immár egyedül elindultam Dublin felfedezésére. 29 megálló múlva szálltam le a buszról. A Liffey folyó mellett indultam a belváros felé. A folyó kettéosztja a várost, ebben hasonlít Budapestre, de itt lépten nyomon hidak ívelnek át rajta, nagyon szép. Telefonos segítség nélkül elég nehéz feladat volt bejutni a városközpontba, de az írek akiket megszólítottam korosztálytól függetlenül nagyon segítőkészek és barátságosak voltak: a fiatal pár, a boltos, a nagymama az unokával, a középkorú házaspár két kutyával. Minden egyre szebbnek látszott, és a belvárosban a Triniti College mellett a turista információnál szereztem térképet és átalakítót. A látványosságok megtekintését későbbre halasztottam és elindultam az ELI megkeresésére, ahol holnap reggel megkezdődik a kurzusom: A „ 4C”: kreativitás, kritikai gondolkodás, kommunikáció és együttműködés az iskolában. Végig sétáltam a Graffton streeten, Dublin fő bevásárló utcáján, nézegettem a kirakatokat, a nyüzsgő emberáradatot, aztán egyszer csak leléptem a belváros térképéről és ismét fejleszthettem kommunikációs készségemet-kérdezősködtem. Végre megtaláltam az iskolát. Szép helyen van, egy kis csatorna partján. Most már nyugodtan sétálhattam a városban a nagyon kellemes őszi napsütésben. A Marrion Square-en egy utcai kiállítás és vásár volt festményekből. A sok nézelődő mellett több vásárló is akadt. Nem messze innen volt az ingyenesen látogatható Nemzeti Múzeum, elsétáltam Oscar Wilde lakóhelye mellett is. Egyre jobban tetszik Dublin! Aztán megkerestem a megfelelő buszmegállót és hazaindultam. A késő délután és este az ismerkedéssel telt. Elég sok dolgot megtudtam vendéglátóim családjáról, gyermekeikről (az egyik lányt épp tegnap jegyezték el) és megismerkedtem a család két kutyájával is. Nagyon kedvesek, és csöndesek, bár egyikük – mivel éppen fogyókúrán van állandóan vágyakozó szemekkel figyelte a nagyon finom vacsorámat. Ciara irish stew-t készített, nagyon finom volt. Este még átnéztem a prezentációkat: a Neumannról, Budapestről és a magyar oktatási rendszerről. Ezzel véget is ért a nap. Kíváncsian várom a holnapi kurzus kezdetét!
-2. nap – szombat - Balázs Istvánné Szeretek utazni, új embereket, új helyeket, más kultúrákat megismerni. Szeretem a kihívásokat is. Sokat utaztam, és mindig jóleső kíváncsisággal vártam az indulást. Most viszont izgultam. Az utolsó héten komolyan elgondolkoztam azon, hogy biztos ezt akarom? Teljesen egyedül, egy teljesen idegen helyen, egy olyan városban, ahol senkit sem ismerek, egy ismeretlen családnál lakni, mindig csak angolul beszélni – ez még rendben is lenne, de az Erasmus keretében egy olyan kurzuson fogok részt venni, melynek szakszavait csak elvétve ismerem, mégis feladatokat kell megoldanom, véleményt mondani a témában – erről egyre inkább úgy gondoltam, hogy túl nagy fába vágtam a fejszémet. De most már nincs visszaút.
Amíg megérkeztem Dublinba, minden rendben volt. Úgy gondoltam, hogy mivel a host familyt választottam és meg kellett írnom az érkezés idejét, valaki várni fog a reptéren, de nem ez történt. Kicsit keresgéltem, aztán vettem egy bérletet és az előre kinézett útvonalon elindultam a szállásra. Már teljesen sötét volt, az eső még a helyiek szerint is szokatlanul zuhogott. Itt értettem meg igazán a „mintha dézsából ömlött volna” kifejezést. A megfelelő buszra szálltam, és elindultunk. Jó helyen szálltam le, de az átszállással már probléma volt. Sötét volt, zuhogott, a telefonom tiszta víz lett, úgy gondoltam, Dublin és én nem leszünk barátok. A dubliniak viszont nagyon kedvesek. Egy segítőkész fiatalember az esernyője védelmében elkísért a megfelelő buszmegállóba. A buszra azonban több mint 15 percet kellett várni, semmi sem védett az esőtől. A kabátom, cipőm, és -ahogy később kiderült a hátizsákom bőröndöm is teljesen átázott. Végre megjött a busz. A sofőrtől megkérdeztem, hol kell leszállnom, de fogalma sem volt róla, az utasok azonban azt mondták, hogy az irány jó, de sokat kell utaznom. Majdnem jó helyen szálltam le – csak két megállóval hamarabb, a semmi közepén, szakadó esőben, sötétben. Az egyetlen megoldásnak a taxi tűnt, de szombat este, esőben még a taxiállomáson sem lehetett taxihoz jutni, nemhogy az utcán. Sebaj, a Google maps szerint csak 1,7 km van hátra! És ekkor kezdődött a kálváriám. A szakadó esőben kicsúszott a telefon a kezemből és összetört. Nagyon elveszettnek éreztem magam. Több embert kérdeztem meg az utcán, majd este 10 körül házakba kopogtattam be, ahol mindenki segítőkésznek bizonyult, de mint utóbb megtudtam egyáltalán nem ismerik a környéküket, és még a boltban sem tudták igazán, hogy az általam keresett kis utca merre található. (három saroknyira volt).Kb.11 órára megérkeztem vendéglátóimhoz, Ciarához és Jerryhez. Kedvesen fogadtak, és megmutatták a szobámat. Gondoltam, hazaszólok, hogy ne aggódjanak, de a telefonom összetört, a szobámban van wifi, de a laptopom is lemerült, és nem volt megfelelő adapterem, a háziak már lefeküdtek. Én is erre készültem, de az összes ruhám a bőröndben, az összes iratom és az Erasmus dokumentumok is, bár genothermben voltak, teljesen átázott . Mindent kiteregettem a szobámban, hátha reggelre használható lesz. Elég rossz éjszakám volt. Holnap kiderül, megszáradtak-e ruháim (fűtés csak este pár óra), kapok-e vasárnap átalakítót, és egy új esernyőt, megjavul-e a telefonom, és hogy hol az iskola. |
téma
All
Archívum
August 2022
|