6. nap Baleset
Üdvözletem. Ahogy sejthető volt eléggé elcsigázottan érkeztem reggel a suliba. Sajnos ennek meg is lett a következménye, de nem menjünk ennyire elébe a dolgoknak. A beosztás szerint Rumyanaval kellett reggel dolgoznunk. A téma az ultrasonic érzékelő. Ez gyakorlatilag egy Szonár, Például a delfinek és a denevérek tájékozódnak hasonló elven, mint amit ez az eszköz tud. A lényege: Emberi fül számára nem hallható tartományban hanghullámokat lő ki, és a visszapattanó hullámokat képes érzékelni. Ezekből aztán következtetéseket lehet levonni. A legegyszerűbb következtetés az előttünk lévő tárgy távolsága. De adott esetben a szóródásból akár a felületével kapcsolatban is információhoz juthatunk. Mi most csak a távolságra koncentráltunk. Aztán megint elővettük a servomotort. Most már a sebességét és a forgásirányt is tudjuk kezelni. Rövid szünet után újraosztotta Lorenzo a csapatokat. Mázlista vagyok. Desi és Bory két gyönyörű lány. Ráadásul nagyon jófejek. Desivel napok óta együtt lógunk, Bory mindig mosolyog. Persze szó sem volt romantikáról. Autót kellett építenünk. Desi ragaszkodott a programozáshoz, Bory a kerekeket, meg a motort applikálta össze, így nekem maradt a karosszéria, amit műanyag ételhordós dobozból kellett átalakítani (lásd videok). Mivel segítettem kilyukasztani Borynak a nestea-s kupakokat, ami egyszerű volt snitzerrel, gondoltam a dobozon is könnyedén kivágom a lyukakat, ahova a kerekeket lehet majd rögzíteni. Hát nem jött össze. Nagyon csúnyán elvágtam a hüvelykujjam. Rettenetesen fájt. Lorenzo profi elsősegélyt nyújtott. Kimosta, jódot öntött rá, vattával körbe tekerte, ragtapasszal rögzítette. Köré tekert egy csomó vécépapírt, majd ráhúzott egy lufit. Kb. 5 perc múlva átvérezett, úgyhogy el kellett menni a közeli Ospedale Santa Maria Nuova kórházba ahol ellátták a sebet. Az Europass igazgatónőjének a lánya a 18 éves Marta kísért el. Értelemszerűen végig beszélgettük a várakozási időt. Elektromérnök szeretne lenni, nagyon érdekli a fizika. Nyáron besegít az édesanyjának az iskolában. A kórházban mindenki nagyon kedves volt. A doktornő nekem nagyon gyorsan beszélt, úgyhogy bebizonyosodott, hogy a Google a barátom. Ezúttal a translate. Azt gondolom nincs messze az idő, amikor a megvalósul a „bábelhal”. Ez Douglas Adams leleménye, amit a Galaxis útikalauz Stopposoknak c. remek öt részes trilógiájában használnak a szereplők. A https://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A1bel-hal szerint: Leírás a Galaxis útikalauzból „A Bábel-hal kicsi, sárga és piócaalkatú, s valószínűleg a legfurcsább lény a világegyetemben. Agyhullám-energián él, mégpedig nem a hordozójáén, hanem azokon, amelyek kívülről érik a hordozóját. A beérkező agyhullám-energiák összes tudat alatti mentális frekvenciáját abszorbeálja, és testébe építi. Majd exkrementumként a hordozója agyába üríti azt a telepatikus mátrixot, amely a tudatos mentális frekvenciák és a hordozó elme beszédközpontja idegi jelzéseinek kombinálásából adódik. Mindez gyakorlatilag azt jelenti, hogy aki Bábel-halat dug a fülébe, az azonnal megért bárkit bármilyen nyelven. A ténylegesen hallott beszédelemek dekódolják azt az agyhullámmátrixot, amelyet a Bábel-hal táplál a hordozója agyába.” Amikor kiszabadultam a kórházból, visszamentünk az iskolába. Nagy ováció fogadott, mindenki tudni akarta, hogy vagyok. Időközben elkészültek az autók, és a tanfolyam zárásaként a négy csapat versenye következett, melyben felkerültünk a dobogóra. A leggyorsabb autó Mehdiéké volt. Az volt az ötletük, hogy nagyobb kerekeket tettek az autójukra. Én javasoltam Desinek, hogy tegyünk hajgumit a kerekeinkre, hogy jobban tapadjon, de úgy gondolta az csalás lenne, így maradt a tisztes bronzérem. Ezután mindenki megkapta a tanúsítványát. Sajnos a délutáni sétát le kellett mondanom, mert átvérezett a kórházi kötés is, úgyhogy vissza kellett mennem. Végül is nem kellett újra kötözni, csak rátettek néhány fedőréteget, hogy mégse egy véres kötéssel kelljen mászkálnom egy héten át. Közben telefonon sikerült rendeznem a biztosítást is. Ennek azért is örülök, mert a pályázat szervezői felhívták a figyelmem, nem biztos, hogy jó lesz a nem kifejezetten erre az útra, hanem egy egész évre megkötött biztosítás. A kórházi kezelés 25€, a felírt gyógyszerek további 25€-ba kerültek, amit a biztosító majd visszafizet. A kórház után a Da Vinci múzeumba akartam menni. Sajnos elég rendesen szakadt az eső, így a google (myfriend) térképet sem lehetett rendesen használni, csak kóvályogtam össze-vissza. Úgy döntöttem hazamegyek. Előtte még megnéztem, hogy a kábeles srác ott van-e, de az eső őt is elüldözte. A Piazza Leopoldonál, ahol lakom, van egy hatalmas COOP közért. Gondoltam veszek valami kaját, nem tudom, hogy a holnapi kiránduláson lesz-e időm, lehetőségem venni valamit. Meglepően olcsó minden. Pl. a másfél kilós csomagolású barack 1,15€. Rengeteg féle paradicsom volt. Vettem koktélparadicsomot, annál jobban semmi nem oltja a szomjat. A bolt előtt összefutottam Francescoval az Unicef-es sráccal. Ez azért érdekes, mert Duska lányom egész nyáron ugyanezt a munkát végezte. A lényege, hogy személyes párbeszédekkel el kell érni, hogy ajánljanak fel rendszeres átutalást. Nem kell nagy összegekre gondolni, Magyarországon havi 1500 Ft a minimum. Hazaérve a vacsoránál pezsgős búcsú várt. No, nem engem köszöntött Piera, hanem a két bolgár lányt. Mondjuk ez alatt a hét alatt a szavukat sem hallottam, a vacsoránál is többnyire csak hallgattak. Mindegy, mindkettőnél eltört a mécses, mint a tábor végén a kislányoknál. Vacsora után megkértek, hogy segítsek nekik montázst csinálni a képeikből, úgyhogy végül is jó viszonyban váltunk el. Reggel korán elmentek. Ennyi volt a péntek. 6.napi képek, videok Comments are closed.
|
téma
All
Archívum
August 2022
|