1.nap - hétfő Reggel korán keltem, mert semmiképp sem akartam elkésni. Még nem tapasztaltam meg a hétköznapi közlekedést. Tegnap gyönyörű idő volt, ma reggel szakadt. Sebaj, az útikönyvek szerint Dublinban gyorsan változik az időjárás. Hát nem. Gondolkodtam a viharkabáton, de végül a szálláson hagytam. Hiba volt. Az eső egész nap zuhogott. Útközben csak az átszállásnál fordultam rossz irányba,- nekem még nehéz ez a másik oldali közlekedés - de hamar korrigáltam és rendben megérkeztem az iskolába. Izgatottan vártam a találkozást a többiekkel. Benyitottam a megfelelő ajtón, és megismerkedtem Tobiasszal, Németországból. Ő volt az első. Aztán sorra jöttek a többiek: három lány Bulgáriából, kettő Lengyelországból, egy Írországból, egy lány Szerbiából, két fiú és egy lány Görögországból. Elég nemzetközi csapat lettünk és sokan voltunk. Tele volt a terem. Közben tanárunk Robert is megérkezett. Ő német, de ír felesége van és már pár éve Dublinban él. Mivel november eleje van, és sok helyről jöttünk a nyitótéma a Halloween volt: melyik országban hogyan ünneplik. E rövid felvezető után az első óra bemutatkozással telt. Robert kezdte: beszélt magáról, arról,hogy hogyan lett Europass-os tanár. Aztán beszélt Dublinról a nevezetességekről, elmondta a heti programot. Aztán szerencsekerékkel kisorsoltuk a sorrendet. Volt aki filmet hozott, volt aki ppt, volt aki csak szóban mutatta be magát és iskoláját. Picit többen vannak olyanok, akik általános iskolában tanítanak, öten tanítunk középiskolában. Mindenki beszélt magáról, a családjáról, bemutatta a városáról készült prezentációt is. A legnagyobb iskolája a bolgár lányoknak van, 1300 - nél is több diákkal. Közben kiderült, hogy a wifi Dublinban se tökéletes! Én is bemutatkoztam, levetítettem az iskolai videót, kiosztottam a szórólapokat – épphogy elég volt. Bemutattam a Budapestről készített filmet is. És már el is telt az első óra. Legtöbben a szünetben kávézni mentünk, mi néhányan a közeli Starbucksban frissültünk fel. Akik a helyi kantinban próbálkoztak, másnap inkább magukkal hozták a kávéjukat. A második órában az egyes országok oktatási rendszereiről beszélgettünk, prezentáltunk. A volt szocialista országokban sok minden hasonlóan működik. Írország és talán Görögország rendszere nyitottabb. Írországé talán a legbonyolultabb, de jónak tűnik. A harmadik órában feladatokat oldottunk meg: játékosabbakat és komolyabbakat is. Aztán a „4C”-ről beszélgettünk: ki hogyan alkalmazta már, milyen eszközöket használtunk hozzá. Konkrét példákat kellett post-it-okra írni illetve azt, hogy mit várunk a kurzustól, miben szeretnénk fejlődni. A papírkákat Robert összerendezte és ezekről beszélgettünk. Előkerültek a nagy problémák: a motiválatlanság, az iskolarendszerek támogatottsága. Az utolsó órában párokban dolgoztunk. Egymásról kellett minél több dolgot megtudni azzal kapcsolatban, hogy mik az erősségei az iskolában illetve mit szeret csinálni a szabadidejében. Nekem az egyik lengyel lány, Barbara jutott. Aztán mindenki elmondta a frissen szerzett ismereteit a partneréről. Utána Jack Ma videója kapcsán beszélgettünk a 4C fontosságáról a „robotok és emberek versenyében”. Ezt követően a 20%-80% -os szabályt, majd a kompetenciák 4 szintjét beszéltük meg, az autóvezetés példáján. Végül a 10 000 órás szabályt ismertük meg Bill Gates és a Beatles példáján. Óra végén megtudtuk, hogy szombaton Glendalouh-ba megyünk kirándulni. A kép alapján nagyon szép, az egyik legnevezetesebb helye Írországnak, több filmet is forgattak itt: Pl. P.S I love you, Blockbusters. Megnézzük a Wicklow hegységet és Kilkennyt a középkori Írország fővárosát. Reméljük, jó lesz az idő! A csoport nagyon színesnek és jónak tűnik. Számomra picit nehezíti a helyzetet, hogy az egy iskolából jöttek jobban összetartanak, de mindenki mindenkivel beszélget, kíváncsiak vagyunk egymásra. Nem csak az órák, a szünetek is tartalmasak. Délután Aleksandrával a szerb lánnyal sétáltunk a városban. Nagyon érdekes volt. Először a nagyon elegáns Marrion parki részt néztük meg, hiszen ez nagyon közel volt és nagyon jellegzetes. Megcsodáltuk a gyönyörű színes ajtókat, aztán James Joyce-t követve a Sweny drogériába mentünk, hogy Aleksandra párjának, aki nagy Joyce rajongó citromszappant vegyünk. Az író leghíresebb regényében főhőse Leopold Bloom belép a Sweeny-be, a régi boltba és a vett citromszappant mint talizmánt hordja magával a zsebében egész nap . Ez egy időutazás különös élmény volt. A Sweny nem csak egy bolt, hanem egy más világ. Pici mesebeli nénike fogad, és türelemre megkér, hogy maradjunk, amíg a fejezet véget nem ér. Négy középkorú vagy idősebb férfi gyönyörűen olvas fel egymást váltogatva - most éppen Joyce könyvéből. A hely hangulata egyébként is különleges. Nagy élmény volt. Aztán újra az utcán. Megint szakad, de irány a Trinity College. Épp egy diplomaátadóra érkeztünk. Megnéztük a 9.században készült fantasztikus Kells Kódexet, - igaz, csak a másolatot. Aztán a könyvtár „Hosszú terme „ következett. A képek magukért beszélnek. Különleges hangulata van. Aztán a megint mindent eláztató eső menekülve egy föld alatti kioszkban forró levest ettünk, és indult haza mindenki a saját szállására. A harmadik megálló után már tudtam, hogy rossz irányt választottam. Átszálltam és irány haza. Szokásos program: vacsora, cipőszárítás a radiátoron. Beszélgetés Ciaráékkal. A nagyon finom vacsora után a holnapi program végig gondolása. Már megint éjfél van. Comments are closed.
|
téma
All
Archívum
August 2022
|