3. nap - szerda Rohan az idő. A már megszokott útvonalon út az ELI School-ba. Várom a buszt, figyelem az embereket a belvárosban. Szinte mindenki kezében kávé van. És mennek, mennek, várakoznak, mennek. Türelmesek, nyugodtak, nem idegesek, nem morcosak. Mindig mindenki megköszöni a sofőrnek az utat leszálláskor.
Időben érkeztem az iskolába, jó a társaság, mindenki, mindenkivel beszélget. Robert az új téma előtt kikérdezte a tegnapi anyagot. Ma én voltam a szerencsés, akinek 5 tanult dolgot kellett mondania. Aztán befejeztük a tegnapi videók kapcsán a pozitív visszacsatolásról tanultak alkalmazását. Az én videóm is köztük volt. Nekem Az egyik bolgár lány videója kapcsán kellett fejlesztő kritikát gyakorolnom, az én értékelésem értékelése pedig az egyik lengyel lánynak jutott. Aztán az én videóm is sorra került. Nagyon jó véleményeket kaptam, ennek nagyon örültem. Aztán a jó szónoklat és a testbeszéd használata került terítékre. A szónokverseny győztesének videója kapcsán beszélgettünk a témáról. Aztán, mintegy a téma zárásaként komoly szakmai vita alakult ki a szendvics -módszer alkalmazása kapcsán a szülők és a tanárok közötti viszonyban. A szünet után a 6 kalap módszerről beszéltünk. Mivel én már használtam, én mutattam be a többieknek. Ennek alkalmazása következett, majd a kreativitás meghatározásával töltöttük az időt a nap végéig. Utána a bolgár és a szerb lányokkal a Szent Patrick székesegyház felé vettük utunkat, majd tervein szerint a Guiness Storehaus következett. Az utóbbihoz nem fűztünk sok reményt, inkább olya Dublinban kötelező programnak tűnt, és nem szeretjük a sört sem, de kellemesen csalódtunk. De ne rohanjunk annyira előre. Kb.3,5 km gyaloglás után érkeztünk meg a székesegyházhoz. Gyönyörű, gótikus épület. Ez az egyik kedvenc stílusom. Csodaszép volt, sokat időztünk ott. Remélem, a képek visszaadnak valamit a látványból. Aztán indulnunk kellett, hiszen a Guiness még messze volt. Az elegáns György-korabeli utcák sorra elmaradtak. Ez valóban a külváros, gyárak, munkásnegyedek közt haladtunk. Érdekes volt. Végre megérkeztünk. 1-1,5 órát adtunk magunknak a látogatásra. Találkozó a panoráma kilátóban. Hát, alaposan alábecsültük a Guiness profizmusát.A gyártási folyamat bemutatása, a történelmi és helyi utalások, a sörkostolás szertartásának és a fantasztikus marketingnek a bemutatása rádöbbentett minket, hogy alaposan elszámoltuk magunkat. Magyar vonatkozást is találtam, Ganz Ábrahám gépe volt az egyik kiállítási darab.A panoráma szintről csodaszép kilátás nyílt az egész városra.Természetesen megkóstoltatták velünk a frissen csapolt Guinesst is. Lehet, hogy mégis szeretem a sört? A terv az volt, hogy ezután hazamegyünk, de a közelben volt az egyik legrégibb ír pub a The Brazen Head. Sajátos élmény volt. A finom vacsora és ír zenehallgatás után valóban hazaindultunk. Comments are closed.
|
téma
All
Archívum
August 2022
|