3. nap Az Anglolang nyári kurzusain hagyomány, hogy szerdánként egész napos országismereti kirándulásra viszik a résztvevőket. Bizakodom, hogy eljutok a Bronte testvérek híres falujába vagy a Tóvidékre (Lake District). Azonban a szerdai úticél csak a hétfő reggelenként közzétett heti programtervből derül ki. Első hetünk szerdáján Beverley-be és Hullba kirándultunk. A buszon a japán Sounomi mellé ültem, és közben több érdekességet is megtudtam a kultúrájukról. Első állomásunkon megnéztük a Beverley Minster lenyűgöző épületét. Tavaly jártam Londonban a Westminster Apátságban, a hétvégére tervezem megnézni a yorki katedrálist is. Ezek a monumentális gótikus templomok között sok a hasonlóság, azokhoz képest a Beverley Minster sokkal kisebb, de azt megtudtam, hogy ez sokkal stabilabb alapzaton áll, míg pl. Yorkban süllyed a talapzat. 900 éves falak között…. Délután Hullba mentünk tovább. A valamikori bálnavadászatáról híres kikötővárosban a Streetlife Museum of Transport felderítését ajánlották. Mivel bőven volt időm, betértem a híres Maritime Museum-ba is, és érdeklődéssel végignéztem a hajózással, tengerészettel kapcsolatos kiállítást. A csapat jelentős része inkább vásárolni akart. Amíg ők a Primarkban időztek, egy debreceni kollégával lesétáltunk az Északi-tenger egyik legnevesebb kikötőjéhez.
2. nap Reggel az iskolába menet kiderült, hogy a nyelvi felmérő alapján a legmagasabb szintű csoportba osztottak be. Ej, nem tudok én olyan jól angolul, még ha a teszten magas százalékot is értem el. A délelőtti órákon érdekesnek bizonyult az angol nyelv ritmikájával való ismerkedés, de a holnapi kirándulást előkészítő feladatok és történelmi forrásszemelvények óangol nyelvezete teljesen egyértelművé tette, hogy ez nem az én szintem: 15 feladatból 0 találat! Az óra végén megkértem a vezetőt, tegyen át másik csoportba. Az első IKT-s órán a csoporttársaimmal már végre találkoztam. A tanárunkra, Danre még várnunk kell, mert éppen szabadságon van. A bemutatkozáskor kiderült, hogy a képviselt bolgár, cseh, szlovák és magyar iskolák közül a miénkben folyik a legfelkészültebb, leginkább online munkaformát is támogató oktatás. Némi irigykedéssel hallgattam, hogy a bolgároknál minden tanuló saját tabletet kap az iskolájától. A fiatal helyettesítő tanár a számomra már ismert Plickers használatát mutatta be.
Az órák után nem mentem el a pub-tour programra, helyette a projektkoordinátori teendőimmel kellett foglalkoznom, no és felkészülni a másnapi országismereti kirándulásra: Beverley és Hull látogatása a szerdai program. 1. nap Képzés indul! Kora reggel ébredtem, hogy a nyelvi szintfelmérőt “még időben” kitöltsem. Meglepődtem, hogy 100 tesztkérdésre kellett válaszolnom, az erre szánt fél órám majdnem kevésnek bizonyult. Így korgó gyomorral csatlakoztam lakótársamhoz, aki már felderítette, merre kell mennünk az iskolába. A hirdetőtáblán már ott lógott a csoportbeosztás: irány a 6-os terem! Érdeklődéssel várom az óra kezdését, a bemutatkozásokat. Reggelenként nyelvfejlesztő foglalkozások vannak, azt ígérték, mindenki a szintjének megfelelő csoportban tanulhat. 16-an ülünk a teremben, érdeklődéssel nézünk körül, ki kicsoda, honnét jöhetett. Bejön a tanár, és első kérdése: milyen múzeumokat ismerünk, mi a véleményünk a múzeumok szerepéről. Utána a legújabb keletkezésű szavak jelentését találgattuk, szleng kifejezéseken nevettünk - már aki értette.... Bemutatkozásnak, “icebreaking”-nek nyoma sincs, kicsit értetlenül nézünk egymásra. Alig várjuk az ismerkedést, de úgy tűnik, ezt már szabadidőnkbe kell megoldanunk. A szakmai képzés helyett az 1. nap városnéző túrára indulunk - autóbusszal. Először a South Bay-t látogattuk meg. Verőfényes napsütés és apály várt minket. Sajnos nem volt elég időnk arra, hogy belegázoljunk a tengerbe, de a hegyoldalban sétálgatva már lelkesen beszélgettünk, ismerkedtünk egymással. Utána a busz átvitt minket a North Bay-be, ahol a friss ismerkedések után csoportképek is születtek. Megállapítottuk, hogy Scarborough “duplaöblös” tengerpartja méltán Anglia egyik legkedveltebb üdülőhelye.
Esti programnak a híres Merchant pub látogatását ajánlották. Örömmel mentünk, mivel hétfő esténként élő zenehallgatásra gyűlnek itt össze a kikapcsolódni vágyók. Élveztük az ír népzenét, de a cseh iskolatársunk gitározását, Pink Floyd dalok közös éneklését még jobban. 0. nap - Kiss Csilla Scarborough… Egy évvel ezelőtt e város nevét csak a népszerű kelta dalból ismertem, ahol vásárokat rendeztek és nevét talán Simon and Garfunkel tették nálunk is közismertté. Évközben Erasmus rendezvényekre járva egyre több érdekességet hallottam a városról és az ottani Anglolang iskoláról is. Már a kurzus választásakor sokat álmodoztam erről az Észak-Angliai városkáról, amely a Brit-szigetek első üdülővárosaként vált közkedveltté az Északi-tenger partján. Az egykor vikingek és kelták lakta hely rejtelmes lett számomra, meg akarom ismerni! A pályázat elnyerése után komoly fejtörést okozott, hogyan jutok el oda. Scarborough Londontól és Edinburghtól közel azonos távolságra van (a manchesteri és a leeds-i repülőtér annyira nem vonzott). Tavaly Cambridge-be menet órákat késett a repülőgépem, ezért úgy döntöttem, hogy megszakítom az odautazásomat. Mivel Skóciába feltétlen szerettem volna eljutni, nagy örömmel vettem meg az edinburgh-i repülőjegyemet. Bemelegítésként két és fél napot turistáskodtam Edinburghban. A város a dimbes-dombos utcácskáival, csodálatos panorámájával és a skót emberek vendégszeretetével teljesen lenyűgözött. Otthon érezhettem magam Európa egyik legszebb városában. Éppen kezdődött az augusztusi világhíres fesztivál, amelynek hangulata magával ragadott. Vasárnap kora délután indultam vonattal Yorkba. Az álomvilágból kezdtem felocsúdni, amikor kiderült, hogy elfoglalták a helyemet, mégsem volt helyfoglalás a vonaton. Még Skóciában közel félórás késésben voltunk, és a 3 órás úton nem sikerült ezt behozni, így lekéstem a csatlakozást. Ezt tetőzte, hogy az 1 órával később induló vonatomat Yorkban “csak úgy” törölték, így 2 órás késéssel értem Scarboroughba, elcsigázva. A Föld leghosszabb vasúti peronjára lépve sem csillapodott csalódottságom. June, akinek a csodaszép házában lakom, finom vacsorával várt. Az asztalnál megismerkedtem a lakótársaimmal: a német Kristinaval, a svájci egyetemista Jasminnal és az utánam fél órával Szófiából érkező Nevankával. Mindannyian nagyon szimpatikusak. A szobám olyan, mint egy hercegnő szalonja :-), a ház berendezése és műgyűjteménye a viktoriánus korokat bemutató múzeumok hangulatát idézi. Fáradtan, de már megkönnyebbülten tértem nyugovóra. Már a bemeneti szintfelmérő tesztet sincs erőm kitölteni, majd inkább holnap reggel, úgyis rá kell hangolódnom az iskolára....
|
téma
All
Archívum
August 2022
|