4. nap Reggel az iskolába érve izgatottan kerestem, melyik új csoportba mehetek órára. Végre, a keddinél egy szinttel alacsonyabb csoportnál meg is látom a nevem, gondoltam, ez hasznos is lesz számomra. Igen ám, de kiderült, hogy a 16-os létszám már “betelt”, mert a csoportosan érkező cseh kollégák nyelvtudástól függetlenül mind oda tömörültek. A tanár jelzi, hogy nem tud fogadni a csoportba, a vezető aznap nincs bent, így mehetek oda, ahol találok egy üres széket. Ő is szégyenként éli meg, hogy az Anglolang mégsem biztosítja a “mindenki a saját nyelvi szintjének megfelelő nyelvórákon vehet részt” ígéretét… Mivel nem tudjuk, melyik terembe milyen szintű nyelvtudással ülnek, bementem abba a terembe, ahol a legtöbb ismerősöm volt… és még üres széket is találtam! Legalább a társaságban jól érzem magam, és a képleírás gyakorlása közben nem létező művészi tehetségemet is megcsillogtathattam: Frida Kahlorol készítettem egy rögtönzött rajzot.
Délután végre kezdődik a szakmai programunk is… azaz mégsem, mert Dan nem érkezett még vissza a szabadságáról. Sajnos, engem erről elfelejtettek értesíteni (a többieknek szabad program volt), így fél órás folyosón várakozás után bementem a recepcióra, hogy legalább az ajtót hagyhattak volna egy cetlit, hogy az óra elmarad… Végül beültem az intenzív angol kurzus órájára. Vacsora után ki kellett sétálni magamból a nap csalódásait, ezért elhívtam a bolgár lakótársamat egy nagy sétára. Az olasz virágoskert felé indultunk, majd célba vettük a vár romjait. Már csak a zárt kapuk fogadtak, de a csend, a réti virágok és a naplementés tengerre néző panoráma bőven kárpótolt. Hamar ránk sötétedett, így nem találtam meg Anne Bronte sírját, de az este élményei így is nagy hatással voltak rám. Comments are closed.
|
téma
All
Archívum
August 2022
|