5. nap Ezen a napon délelőtt a kulturális programmal kezdődött a nap. Az Uffizi múzeum belépője ajándékként tartalmazza az Opificio delle Pietre Dure múzeumot is, ezzel kezdtem a mai sétámat. Nagyon megérte betérni, mivel kifejezetten nagyra értékelem azokat a képeket, amelyek különböző ásványokból mozaikszerűen összerakva készültek. Ebben a múzeumban többnyire ilyen alkotásokat lehet megtekinteni, amelyek lenyűgözők.
Mivel az előzetesen elérhető információkkal ellentétben a Nemzeti Archeológiai Múzeum nem volt nyitva, így továbbmentem a San Marco bazilikába és múzeumba. Itt megtekinthető a kolostor is, ahol több, mint negyven kis cella készült a szerzetesek nyugodt elvonulásának szolgálatára. Mivel ezután maradt még időm a kurzus kezdetéig, így szétnéztem Firenze központi piacán is, ahol a finom ebéd mellett mindenféle friss gyümölcsöt, zöldséget és húsfélét is be lehet szerezni. Ez egy nagyon nyüzsgő hely. A délutáni órán a task based learning és a project based learning témakörével foglalkoztunk, tisztáztuk a különbséget. Elsősorban a projektekre fókuszáltunk, azok tervezésére, az indító kérdés lehetőségeire kerestünk példákat és írtuk fel a táblára. Mivel az első csapat szinte az egész táblát elfoglalta, így a kép a végére kissé kaotikus lett, de mi értettük a lényegét. Mivel a Strozzi palota este tíz óráig volt nyitva, így itt még megnéztem a Donatello kiállítás második felét is. Ismét sok szépséget volt szerencsém látni, beleértve a szobrokat és magát az épületet is. 4. nap Ma is az órákkal kezdődött a nap, a fordított osztályterem módszerével foglalkoztunk, néztünk meg konkrét megvalósításokat, például olyan iskoláról, ahol a teljes oktatást így szervezik, aminek a kialakítása nagyon kemény munka volt, de sikeres lett a projektjük. Természetesen a legtöbb esetben nem minden órát szervezünk így, de egy részében alkalmazva is hasznos lehet. Kiemelt szerepet tulajdonítanak a fordított osztályterem alkalmazásakor a videók használatának, persze nem mindegy ezek tartalmi minősége. Összességében motiváló helyzet teremtésére lehet alkalmas a stratégia.
Délután a Medici-kápolna és a San Lorenzo bazilika kapta a főszerepet. Az egykori Medici család kápolnája hatalmas, a család legfontosabb tagjai közül többen is itt lettek elhelyezve haláluk után. A kápolnához tartozó sekrestyét Donatello munkái is díszítik. Ma már le van zárva, de egykor közvetlen átjárási lehetőség volt a kápolnából a San Lorenzo bazilika oltárába. Most viszont a bazilika megtekintéséhez külön jegyet kell venni, de érdemes, hiszen ez is egy impozáns épület, pedig a külseje igazán egyszerű megjelenést mutat. 3. nap A mai órán az osztályteremben felmerülő problémákkal foglalkoztunk. A megbeszélések során nagyon határozottan kijött a tervezés fontossága, a szabályok kialakítása olyan módon, hogy az a diákok számára is elfogadható legyen. Ez egyértelműen támogatja a tanulóközpontú oktatási megközelítést.
A délután a kulturális időtöltésről szólt, éppen egy Donatello kiállítás volt folyamatban két helyszínen, a Bargello múzeumban és a Strozzi palotában. Ennek első felét tekintettem meg először, majd folytattam utan az Orsanmichele felé, amelynek épülete eredetileg egy magtár illetve gabonatőzsde volt, de templommá alakították miután leégett. Igyekeztem előre lefoglalt időpontra érkezni, mert csak csoportokban látogatható megadott időpontokban kedden és szombaton. Megérte a szervezést, belül gyönyörű az épület és a múzeum részében a szobrok is. Végül a dóm látogatásából előző nap kimaradt harangtoronyba mentem fel, innen is csodás kilátás nyílik a városra. Ekkor már igencsak fáradt voltam, így jól jött, hogy a több, mint 400 lépcsőfok megmászása közben kétszer is meg lehetett pihenni. 2. nap A kurzus kezdetén Sheila, az oktatónk jól bemutatta terveket a hétre és segítséget is adott az éttermek, fagyizók között való választáshoz. A kezdeti bemutatkozás röviden intéztük, de beosztottuk, ki melyik napon fogja alaposabban bemutatni az iskoláját, országát. Nagyon szimpatikus, hogy azokat az elveket, amelyeket az oktatásról megbeszéltünk, Sheila a kurzuson is tartotta, változatos volt a munka, aktívan bevonta a résztvevőket, Rendszeresen párban, csoportban dolgoztunk, de olyan is volt, amikor az összes résztvevő együtt tevékenykedett.
A kilenc fős csoport összetétele igen vegyes, szerte Európából, hárman vagyunk magyarok. A délutánt a firenzei dómnak szenteltem. A kupolába 463 lépcsőfok vezet fel, de megérte a fáradságot, igazán kivételes a kilátás a városra teljes körpanoráma formájában. A jelenleg ott álló templom alatt megtekinthetők az előző templom (Santa Reparata) romjai, egész sokat találtak belőle. Onnan a lépcsőn felsétálva a dóm belsejében találtam magam, így azt is megnéztem. Ekkor már eléggé elfáradtam, így a harangtorony megmászását másnapra hagytam. 1. nap A kurzus megkezdése előtt a hely megismerésére, megszokására és a hosszú utazás kipihenésére volt egy napom. Nagyot sétáltam a városban és megnéztem az Uffizi képtárat, a Pitti-palotát annak kertjével együtt és a Belvedere-erődből a város látképét. Az Uffizi méltó a hírnevéhez, rengeteg igazi mesterművet lehet megcsodálni a reneszánsz világából. Persze most is nagyon sokan voltak, belül is volt olyan terem, amelynek megtekintéséhez külön sorba kellett állni. A várható tömeg miatt vettem meg előre a jegyet, amivel átugorhattam a sort. Sajnos a Pitti-palotában több felújítás is zajlik, ami miatt a nagyhercegi lakrész le van zárva, ezzel együtt is gyönyörű az épület megtekinthető része, ami így is igencsak nagy. A Boboli-kertben sokat sétáltam, tele fákkal, szobrokkal, szökőkutakkal, amelyek közül csak egy része működött. A nagy nyári meleg és szárazság miatt locsolás nélkül teljesen elszáradt a növényzet, de több helyen locsoltak.
Mikor megvettem a Boboli-kertbe is érvényes kombinált jegyet, akkor azt olvastam, hogy ez érvényes egy másik kertbe is, a Bardini-kertbe. Mivel maradt még időm, gondoltam ott is sétálok egyet. Sajnos azonban a megjelölt címre érve a bejáratnál közölték velem, hogy ők ilyenről nem tudnak, ráadásul nem is lehet abba a kertbe jegyet venni, csak a hozzá tartozó villában megrendezett fotókiállítással együtt. Ekkor kissé rossz szájízzel távoztam, de a Belvedere-erőd kárpótolt, csodálatos kilátás nyílt a városra és a toszkánai tájra. 0. nap - Szakály Zoltán Kurzus: Classroom Management and Audio-Visual Projects: Practicing new Teaching Skills
Izgalommal és várakozással teli indulás volt, hiszen igen nehezen találtam a vállalt zöld utazásnak megfelelően vonatot lehetőleg háromnál kevesebb átszállással. Ráadásul egy héttel az indulásom előtt ütközött két tehervonat az érintett vasútvonalon, amivel megrongálták a vágányt. Ezzel együtt rendben sikerült az átszállás Innsbruckban, amit az is segített, hogy a Münchenből Bolognába tartó vonat fél óra késéssel indult tovább Innsbruckból. Ez persze izgalmasabbá tette az átszállást Bolognában, mivel ott 40 perc volt rá és hatalmas a pályaudvar, a két vonat vágánya között négy emelet különbség van! Már a Budapestről induló railjet is igen tempósan haladt, Sankt Pölten után 230 km/h-ra gyorsultunk. Mikor ezzel a sebességgel egy hosszú alagútba mentünk be, akkor eszembe jutott a Neoton Família 220 felett című száma. Ehhez képest furcsa volt a hegyek közötti szakasz, ahol a kanyargós pályán jóval lassabban haladtunk. A végén a Frecciarossa gyorsvonat tényleg élmény volt a 290 km/h feletti sebességével, miközben egészen simán siklott. Ezen élmények és egy fél órás séta után sikeresen megtaláltam a szállásomat, ahol a bejutás érdekesen sikerült, mert a szállásadónak nem a jelenleg használt neve van kiírva a kapunál, de a hozzá legközelebb álló névre tippeltem és becsengettem. Eltaláltam és pár perc múlva már a szobámban pihenhettem. 14. nap Hazaút
Hát vége. Reggel rendet raktam a szobámban. Kiraktam a kulcsot. A havi bérletem még két hétig jó, itt hagyom, hátha oda tudja adni Valakinek Piéra. Reggeli. Na, most elegem volt a nutellából. Elővettem a frigóból a sajtos-, meg a felvágottas tálat, és belakmároztam. Aztán elbúcsúztam Piérától, beköszöntem a srácoknak és indultam az állomásra. Kb. fél órával korábban értem ki. Azt mondták, hogy 5 perccel az indulás előtt mondják csak meg, hogy melyik vágányról indul. Dugig volt a vonat, szerencsére helyjegyem volt. Kb. 10 perc késéssel indultunk el, ami előre vetítette, hogy lekésem a csatlakozást. Velencéig olvastam. Velencébe érve az állomás előtt találtam egy étkezdét, ahol megebédeltem. Dani fiam tanácsára úgy foglaltuk a jegyet a Velence – Treviso vonalra, hogyha lekésem a vonatot az egy óra múlva indulóval még simán elérjem a repülőgépet. Amikor Trevisoba értem óra 35 perc volt. Óra ötvenkor zár a kapu, úgyhogy taxiba vágtam magam. Azt mondta a sofőr, hogy kb. 10 perc az út, és valóban háromnegyedre a repülőtéren voltam. A becsekkoláskor kipakoltatták a táskám, a bőröndöm, levetették a nadrágszíjam, kidobták az uzsonnára kapott joghurtomat, de végül beengedtek. Ekkor derült ki, hogy nem 14, hanem csak 13 óra van. Legalább lesz egy órám lenyugodni. Idefele, a Liszt Ferenc repülőtéren a vámmentes bolt nagyon olcsónak tűnt, úgyhogy körbe néztem Trevisoban is. Itt azért magasabbak az árak, de végül is vettem egy üveg limoncellot. Annyira nem vagyok oda érte, de hozni akartam valami olasz italt. A repülő út sima volt, és kényelmes, nem ült mellettem senki. A fiam kijött elém a repülőtérre. Hazavittem, majd Gödöllő felé vettem az irányt. Nóri és Duska vacsorával vártak, de kérték, hazafelé hozzak valami innivalót. Vettem egy Chiantit. Lasagne-t készítettek, úgyhogy az olasz út tökéletes befejezése itthon, egy olasz vacsora olasz borral. Zárásként köszönettel tartozom mindenkinek, aki biztatott. Elhitettétek velem, hogy végig tudom csinálni. Nagyon jól esett minden a bloggal kapcsolatos visszajelzés, ezeket is köszönöm. Ennyi volt számomra Olaszország 2019-ben. 14.napi képek, videok: Videok: https://youtu.be/w0QrJLXJQ0U és https://youtu.be/Gg5oQzFX2CA 13. nap Zárás-Eső-Kupola
Eddig minden este vacsora után leültem megírni az aznapi eseményeket. Hát péntek este erre nem jutott idő. Csütörtök este, eszembe jutott, hogy kéne vinni Lorenzonak egy üveg bort. Reggel ezért nem a szokásos útvonalon mentem a suliba. Nem messze a vasútállomástól egy közértben megvettem. A pénteki nap részben a záróvideók véglegesítésével telt. Sajnos én nem tudtam dolgozni a videommal. A gépemen nem fut a DaVinci Resolve Studio, ezért otthon is hagytam. A munkára kapott iskolai gépen kb. 5 percenként kifagyott a DaVinci. Egy normál effektet nem tudtam rárakni a videomra.Elég bosszantó volt. Egy idő után feladtam. Lorenzo megmutatta az EdPuzzle oktatást támogató netes alkalmazást. A tanárblog leírása: http://tanarblog.hu/cikk/ed-puzzle-jatek-videokkal Zárásképpen mindenki megmutatta a videoját, és szavaztunk. A Lorenzo által felajánlott főnyereményt, egy fánkot Mevri nyerte meg. Különleges hatású filmet készített. Lorenzo szerzett poharakat és a tőlem kapott borral koccintottunk. Némi fényképezés, és búcsúzkodás után nyakamba vettem a várost. Ezúttal a szerdai kulturális kajatúra irányában indultam el. Találtam egy sikátort, ahol úgy tűnik, a helyiek ebédelnek, és nem a turistákról szólnak az éttermek. Elmondtam a pultnál, hogy szeretnék egy hagyományos toszkán paninit. Ez amolyan helyi szendvics specialitás. Ahogy Nápolyban a pizza. Persze bárhol lehet pizzát kapni, de Firenzében nem a pizza a tradicionális étel. Legurítottam hozzá egy korsó sört. Eddig nap közben nem ittam alkoholt, de most nagyon megkívántam. Ráadásul a tanfolyam végén amúgy is ittam már egy kevés bort. Ebéd után folytattam az utam. Egy kávézóban rendeltem egy feketét, és hozzá egy gyümölcs poharat. Ez valamennyire felfrissített. 16:30-ra volt időpontom a kupolához. Azt mondták, hogy 5 perccel előtte menjek oda.Volt még egy órám. Elszaladtam a tegnapi boltba kicseréltetni a szarvasgombakrémet két kissebre. Szerencsére ugyanaz a lány volt ott, és széles mosollyal üdvözölt. Amikor elmondtam, hogy félek, nem engedik át a 180ml-es üveget a határon, szó nélkül kicserélte két 80 ml-esre. Vesztettem 20 ml-t, de legalább hazahozhattam gond nélkül.Utána beültem még egy kávéra a kupola bejáratának közelében. Azt hiszem ez volt a legjobb kávé, amíg kint tartózkodtam.10 perccel a regisztrált időpontom előtt elkezdett szakadni az eső. Nagyon hosszú volt a sor. Fél 5 körül odamentem. Kiderült, hogy a sor egy része későbbi időpontra jött.Hamar a sor elején találtam magam. Mégis vagy 10 perccet kellett ázni, mire bejutottam. A kupolába feljutni maga volt a pokol. meredek lépcső. Ha megálltam, a mögöttem jövők is álltak. Ahol csak lehetett, bevert a víz. A pihenőhelyeken bokáig ért a tócsa. Alig lehettet elférni azoktól, akik már lefele jöttek. Azt gondolná az ember, hogy külön lépcső van a két iránynak, de folyamatosan jöttek szembe. Valószínűleg irányt tévesztettek, mert amikor én lefele mentem, nem jött szembe senki. A gyönyörű kupolafreskó karnyújtásnyira volt, de mégsem lehetett élvezni, mert egy szűk folyosón körbe kellett menni, a korlát felett fejmagasság fölé érő koszos plexilemez takarta a kilátást. Az utolsó 10-15 métert kb. 45 fokos kopott lépcsőn kellett megtenni. A tetőn a kilátás csodaszép, de esett eső és erős szél fújt. Viszonylag kevés ideig maradtam fent. Lefele még pocsékabb volt. A végére szabályosan remegett a lábam. Amikor leértem, egyből hazamentem. Összepakoltam a bőröndömet. Kettesben vacsoráztunk Pierával, és most először hosszasan beszélgettünk a Google Translate segítségével. A végén kiment. Amikor visszajött arra kért írjak az emlékkönyvébe néhány mondatot olaszul. Utoljára táborok végén kellett lányok emlékkönyvébe írnom. Kicsit zavarba is jöttem. Az esti programom a blog vezetése helyett némi értelmes mondanivaló kiagyalása, és olaszra fordítása lett. Aztán az egészet lekörmöltem az emlékkönyvbe és aludni tértem. 12. napMa egy érdekes technikát tanultunk. Először letöltöttünk pár ingyenes szabadon felhasználható háttérzenét.
https://www.youtube.com/audiolibrary/music?ar=1567063008090&nv=1&fbclid=IwAR01C7zZI5eTivK36TC5MU_d0IezWCEhAUbBikXLlAAiouLM5I2jmXYde9A, majd néhány különböző színű háttérképet. Ezután az volt a feladat, hogy a zene ritmusára váltsák egymást a képek. Amikor ez megvolt, a zene teljes hosszára be kellett állítani ez. A következő lépés, hogy saját képeket kellett föle tölteni. Egész nap ezzel szórakoztunk. Mondtam Lorenzonak, hogy erre vannak automata megoldások, de azt mondta nem baj, gyakoroljunk csak. Délután hn3-ig volt egy kis időm, úgyhogy egy gyors szendvics után megnéztem a Szent János keresztelőkápolnát. Nem nagyon nyűgözött le, viszont a kupolája gyönyörű. Amikor kijöttem, nagyon vágytam egy kávéra, de gondoltam megkeresem a találkozó helyszínét és majd ott kávézom. A „Piazza del Ciompi Loggia del Pesce” címre kellett menni. Odafelé összefutottam a három lakótársammal, akik a szomszéd szobát bérlik. Három csinos kislánnyal voltak, és szemmel láthatóan nem akartak jópofizni velem. Ők is ugyanoda tartottak. Végül is nem jutott idő a kávéra, mert nem sokára indult is a séta. Ezúttal nem az épületekről, hanem a kulináris különlegességek és Firenze kapcsolatáról mesélt az idegenvezetőnk. Restellem, de nem jegyeztem meg a nevét. Azért az kiderült, hogy a mi a története a találkozáspontnál lévő árkádnak. A Ponte Vecchio eredetileg piac volt. Valamelyik Medicit rettenetesen zavarta, hogy minden nap át kell mennie a pórnép között, ezért épített a hídra egy emeletet, amit csak ő használt. A halászok viszont nagyon rossznéven vették. Hogy kiengesztelje őket épített nekik egy piacot máshol Giorgio Vasari tervei alapján. Azonban az idők során ez elpusztult. Az olaszok hagyománytiszteletből megépítették a mását a Piazza del Ciompin. Ez lett a Loggia del Pesce. Hosszasan sétáltuk, itt-ott megálltunk és az aktuális étkezde, vagy épp az árult ételekkel kapcsolatos olasz szokásokról mesélt. Az olaszok pl. kizárólag reggel isznak capuchinot. Van olyan hely Firenzében, ahol délután nem is készítenek, hiába kér valaki. A Séta végén a nyakamba vettem a várost. Némi vásárlás után megcéloztam a Galilei múzeumot. Már majdnem megvettem a jegyet, amikor beugrott, hogy először készíteni kéne az épületről egy fotót. Ez meg is volt, visszamenni azonban már nem tudtam, az orrom előtt bezárták a kaput. Hát így jártam. Némi séta, újabb vásárlás, majd irány haza, lassan pakolni kell, hogy ne mindent holnap kelljen kitalálni. A Giuliano Tartufi boltban vettem egy nagyon finom halszószt (alapból mindent meg lehet kóstolni, amit árulnak.) Itthon jutott eszembe, hogy lehet gond lesz vele a reptéren, mert 180g. Hát remélem nem, mert ahhoz túl olajos, hogy egyben megegyem kenyér nélkül. Hát ennyi. Ma viszonylag korán fekszem. Jó éjt! 12.napi képek, videok 11. nap Késés, Új szoftver: DaVinci. Resolve. Stuio. Dóm, Giotto torony, Pieta Ma reggel elaludtam. Korábban is megcsinálta azt a telefonom, hogy a zsebemben kattintgatott. Időnként fel-felhívott valakit. Régi kollégánk, Györgydeák Mariann panaszkodott, hogy nem tud hozzáférni a telefonüzeneteihez, mert hagytam neki egy 1 órás üzenetet, amit végig kellene előbb hallgatni, mert átugrani, kitörölni nem lehet. Azt is a zsebemben életre kelt telefonom hagyta. Nahát, tegnap úgy gondolta nincs szükségem a beállított ébresztésre. A többit képzelhetitek. F9-kor ébredtem. Ha kapásból elindulok, sem érek be, úgyhogy inkább egy gyors zuhany, és reggeli. Persze elfelejtettem a kezemre kesztyűt húzni, úgyhogy átázott a kötés, amire azt mondták, nem érheti víz. A villamosmegállóban vettem észre, hogy a termosz is otthon maradt, vizet sem hoztam. Úgy döntöttem nem megyek vissza érte, bár fáj a hiánya. A suli mellett a kórházban csak 50 cent egy fél liter víz. A suliban az automata 60 centért adja. Amúgy a tanfolyam alatt van kitéve kávé, tea, víz meg keksz, de én a bubisat szeretem. Olaszul frizzante, ami ropogósat jelent. Otthon már annyi palackot kellett kihordanom, hogy besokaltam, és vettem egy szódagépet. (Régi fajta szifonunk volt, de az macerás) Tegnap Csilla kipakolt egy csomó Balaton-, meg sportszeletet, győri-, meg pilótakekszet. Ennek az lett a következménye, hogy ma a spanyolok hoztak egy csomó csokit. Új szoftvert kezdünk tanulni. A világ vezető videoszerkesztő programját. A neve DaVinci Resolved Studio. Rettenetesen bosszantó, de amikor otthon telepítettem, konfigurációs hibát jelzett, amivel képtelen voltam megküzdeni. Ma megnézte a gépem Lorenzo. Szerinte az grafikus kártyám nem tud együttműködni a programmal. Végül is kaptam egy másik laptopot. A héten ezen fogok dolgozni. Csak aza baj, hogy olaszra van beállítva. Talán azért eligazodom rajta. Szerintem már be sem viszem a sajátom, úgy is rühellem cipelni. Holnap délután ráadásul sétálunk. Annyival is könnyebb lesz. Maga a program igen bonyolult, de érdekes. Elkezdtük megtanulni az alapokat. Lassítás, vágás, idővonal, effektusok, szöveg, stb. A suliból hazafelé mindig a Dóm mellett vezet az út. Most feltűnően kevesen álltak sorba, úgyhogy beálltam én is. „Cattedrale di Santa Maria del Fiore, (jelentése: Liliomos Szűz Mária-székesegyház), a Firenzei főegyházmegye főtemploma. Építését 1294-ben kezdték meg, a kupolát 1436-ban fejezték be, felszentelését IV. Jenő pápa végezte.[1] Eredeti, befejezetlen homlokzatát a 16. században lebontották, a ma látható a 19. században készült neogót stílusban. A katedrális ma Olaszország 3. legnagyobb, és a keresztény világ 4. legnagyobb temploma. Ingyenesen látogatható, csak ki kell várni a sort. Kb. fél óra alatt bejutottam. Őszintén szólva nem a belső szépsége, inkább a méretei lenyűgözőek. A Dóm megtekintését a pincemúzeumban folytattam. Ide már jegyet kell venni. Pontosabban egy 5 helyszínre szóló bérletet 18€-ért. Pincekiállítás, Giotto harangtorony, Museo dell’Opera del Duomo, azaz a Dóm múzeum, a Szent János-keresztelőkápolna, és a Dóm kupolája. Ma megmásztam a haragtornyot, küzdelmes volt. 84,7 m magas, többnyire egyfelhasználós csigalépcsőn, amin azért jönnek szembe természetesen. Négy pihenőszint van benne, felfele menet egyre több időt töltöttem az egyes szinteken. Ráadásul, az első szint után úgy tűnik, már csak egy szint jön. Amikor felérsz, kiderül, lehet még magasabbra menni, és amikor ott vagy és kiköpted a tüdőd, jöhet a tető. Felérve ott várt egy biztonsági őr. Nagyon rendes volt, felém fordította a ventilátorát. Ja és mindezt víz nélkül, táskával (laptop, meg a mi kell.) abszolváltam. Lefelé, a bizonytalanság, a faragott lépcsők egyenetlenségei adtak okot aggodalomra. Nem számoltam meg hány lépcsőfok volt, de épp elég. Leérve az első gondolatom a víz volt. Végül vettem egy mindenhol kapható gyümölcspoharat, kávét, meg persze vizet. A múzeum dómra nyíló kávézójában a téren ülve fogyasztottam el mindezt. Amikor kipihentem magam, bementem a múzeumba. Sok érdekesség fogadott, de legjobban az kifelé jövet beleakadtam a PIÉTÁ-ba. Nem tudtam, hogy itt van, úgyhogy nagy volt az öröm. Hazafelé bementem egy gyógyszertárba kötszereket venni, meg termoszért. A vacsora szokás szerint pazar volt. Alexander nagyon válogatós. Szerintem ma kifejezetten a kedvére akart tenni Piera. Melegszendvics, csirkepörköltes pasta, cordon bleu és fasirt sültkrumplival, paradicsomsaláta, vegyes zöldsaláta, sárgadinnye. Ez nem a választék, hanem a menü, amit egymás után négyünk elé tett. Persze ő csak csipegetett. Képek: https://drive.google.com/drive/folders/1pDgyRQzmlWU7S8o0dADeGlBYRhD4STX5 2. Video a Dómról: https://youtu.be/B8DMKk-7diE 3. Körbe a harangtorony tetején: https://www.facebook.com/watch/?v=646748102499262 4. Pieta: https://youtu.be/jiMUVLRcQrk 5: Az összes szerdai kép egyben: https://youtu.be/hvpwocxAmkM |
téma
All
Archívum
August 2022
|