1 - 3. nap - Havas Judit Budapest - Amsterdam - Norwich Egy kellően meleg vasárnap kora délután útra keltem Norwichba (Anglia). Alig 50 percet hagyva az amszterdami transzferre, végül helyi idő szerint kicsivel 17 óra előtt landoltam angol földön. Maga a közel 2+1 órás repülőút kellemesnek mondható, még frissítőt és szendvicset illetve rágcsálnivalót is kaptunk mindkét járaton (KLM). A nemzetközi repülőtér elég csekély forgalmat bonyolít le napi szinten Norwichban, így pillanatok alatt begyűjtöttem a bőröndömet. Az egyetemi campus (University of East Anglia) területén levő kollégium busszal csak átszállással közelíthető meg (kb. 10 fontba került volna), így inkább a taxit választottam: 13 fontért „majdnem” házhoz szállítottak (nem nagyon szeretik a kredit kártyát a taxisok). A recepción nagy szerencsére beleütköztem egy későbbi csoporttársamba és így alig egy óra alatt meg is találtuk a konkrét épületet – tényleg nem volt egyszerű feladat még a kapott térkép segítségével sem. ;) A szobában egy rendkívül (túl?) puha ágy, egy íróasztal 2 görgős szekrénnyel és egy székkel és minimális polc található. A paplan kissé meleg 25-30, de még 15 fokban is. A fürdőszobában zuhany, mosdó polccal és wc van; papírról és törülközőkről is gondoskodnak a vendéglátók (hetente cserélik, de igény szerint akár gyakrabban is). A „lakosztályhoz” tartozó előtérben levő szekrény bőségesen elegendőnek bizonyult a két hétre hozott ruhákhoz. A konyha viszonylag jól felszerelt, edények, evőeszközök, tányérok, poharak, vízforraló, elektromos főzőlap, mikrosütő, vízforraló, hűtőgép és fagyasztó is van közös használatra. Az első „igazi” napon iskolába menet megvettem a heti bérletet (korlátlan utazásra 19 fontért). Az emeletes busz felső szintjén utazva sokkal élvezetesebb az út, bár kicsit ijesztő volt elsőre, ahogy a fák ágai végigkaristolták a jármű tetejét. A képzőintézménybe (NILE=Norwich Institute for Language Education) érve megismerkedtünk a legfontosabb dolgozókkal, rövid tájékoztatót kaptunk, mi merre található az épületben. Az eligazítás után mindenki a saját termébe vonult, ahol nekiláttunk a munkának. Sajnos a bemutatkozásra, ismerkedésre elég kevés időt hagyott az „osztályfőnökünk”, jó lett volna nem csak a feladatokon keresztül megtudni, ki, milyen intézményben és kiket tanít. A csoport nem túl nagy, csak 6 fő, de mi annál lelkesebbek vagyunk. ;) 2 olasz (egyikük csak 1 hétre jött), 1-1 spanyol (baszk), bolgár, cseh kolléganő és jómagam fogunk együtt tanulni. Az órarend tervezetet is megkaptuk, majd belevetettük magunkat a tanulási nehézségek és inklúzió témájába. A nap utolsó részében egy-egy jó hosszú, tartalmas feladatsor kitöltése mellett megpróbáltuk felfedezni az iskola környékét és a városközpontot. A 2. tanítási nap dráma órával kezdődött: hatalmas nevetések közepette ismét gyereknek éreztük magunkat, a gyakorlatok során néha testnevelés órai emlékeim jutottak eszembe. Kissé nehezen tudok elképzelni egy angol órát ebben a formában, de vitathatatlanul nagy élmény volt.
A következő órákon az inklúzió fogalmát próbáltuk megfogalmazni saját tapasztalatainkra építve. A nyelvtanulás speciális nehézségeit átbeszélve összegyűjtöttük, milyen feltételek kellenek ahhoz, hogy minél jobban megértsük egymást. Kis mértékben érintettük a dyslexia témáját is, mint leggyakoribb nyelvtanulási problémát. Ezután beszélgethettünk az iskola egyik munkatársával, aki maga is nagyfokú dyslexiával rendelkezik és így beleláthattunk, hogyan is éli meg ezt egy érintett. Nagyon érdekes, néha keserédes volt a személyes tapasztalatokat, élményeket hallgatni. A nap utolsó felvonásaként egy fantasztikus városnézésben volt részünk: egyszerre volt élménydús, mulatságos és nem utolsó sorban informatív. York 1-2. nap – Geiger Gabriella Egy angoltanár Angliában Szerencsésen megérkeztem Manchesterbe annak ellenére is, hogy Budapesten 45 késéssel kaptunk csak meg a felszállási engedélyt. Gyorsan megvettem a vonatjegyem, majd igyekeztem, mert már csak 6 perc volt a vonat indulásáig és még egy végeláthatatlan labirintus választott el a szerelvénytől.
Yorkba érkezvén elővettem a házigazda útvonal ismertetőjét amikor is feltűnt, hogy két utca kivételével csak kocsma neveket adott meg támpontul. Úgy éreztem magam, mint valami alkesz, aki kocsmákat kutatva bolyong a városban. Házigazdám egyébként nagyon segítőkész és névre szóló ajándékkal fogadott. Mivel még korai volt elfoglalni a szobát, leraktam a csomagjaimat és útikönyvemmel karöltve nyakamba vettem a várost. A látnivalók jelentős részét abszolváltam is, igaz, be nem mentem egyik épületbe sem, inkább kívülről csodáltam őket, illetve parkokat néztem meg, majd sétáltam a River Ouse partján. Pár boltot is megnéztem társasjátékokat, könyveket, képregényeket keresvén, amikor is betévedtem egy ezekre specializálódott boltba. Beszédbe elegyedtünk az eladóval, végül magamra hagyott, hogy meghozzam a döntést, hogy melyik ifjúsági képregényt választom. Ezek után a Mr. Bean sorozatba illő jelenetként kihúztam egy kötetet, majd az egész polcról hatalmas robajjal leesett az összes kötet. Nevettünk egy jót az eladókkal, akik tudták, hogy nem rögzítették a polc végi leesés gátlót, majd visszapakoltam mindent. Az első tanítási napon egy rövid ismerkedést követően elkezdődött a tanfolyam. Ezúttal a csoportunkat Martin, a tanár, Helen, az egyik itt dolgozó hölgy, Gyöngyvér és én képeztük. Átvettük az autizmus főbb jellemzőit, az agy részeit és ezek egymással való kommunikációját, illetve az autizmus nemzetközi elfogadásának és kezelésének helyzetét. Martin még egy karfiolt, fogpiszkálókat, hurkapálcákat és köteleket is behozott a tananyag szemléltetéséhez. Órák után együtt ebédeltünk az iskola igazgatójával és pár, a felnőtt képzésben résztvevő diákkal, majd Gyöngyvérrel meglátogattuk a híres Shambles piacot, illetve a Vasúti Múzeumot, majd ezután átbeszéltük a mai anyag azon részeit, amiket Gyöngyvér nem értett pontosan. Ezután kezdődött az ismerkedési est, ahol a beszédtémák kapcsán Martin tartott egy fantasztikus előadást York 11.-12. századi legendáiról, I. Richardról, a curry és más indiainak vélt fűszerek eredetéről, szavak etimológiájáról és a Vikingek Angolszászokkal való egyesüléséről. York + Nem terveztem már több bejegyzést, hiszen pénteken véget ért az Erasmus+ képzés, de az utolsó helyszínt, a Castle Howardot mégsem hagyhatom ki a beszámolóból. Ez a kastély 24 km-re fekszik Yorktól, 1 óra alatt elérhető busszal. 300 éve épült barokk stílusban, és mindmáig a Howard család tulajdonában áll. Tartozik hozzá egy hatalmas rózsakert, a parkot pedig egy gyönyörű szökőkút díszíti. Barokk és barokk, mindenütt barokk! Ez a kirándulás feltette a koronát az itt eltöltött egy hétre, amelyről csupa hasznos és kellemes élménnyel térek haza. Irány Manchester és Budapest!
York 6 (a zárás) A mai (és egyben utolsó) bejegyzést teljes egészében a fotóknak szentelem, mert ezeken keresztül látszik leginkább az, hogy hogyan is zajlott ez a hét a York Associetesben. Igazán hasznos volt, amit itt tanultam, tetszett a téma, tetszett a hangulat, a jó társaság, Martin lendülete, és természetesen a délutáni programok változatossága. Most beszéljenek helyettem a képek. :)
York 5 Tornával indítottuk a napot (jól is esett, már 1 hete nem tornáztam semmit), Martin megtanította nekünk a vívás alappozícióját. 30 percet töltöttünk ezzel, és valóban jobban ment utána a koncentrálás, tanulás, tehát a gyakorlat elérte célját. Milyen jó lenne, ha a tanórán is jutna idő efféle módszerek alkalmazására... A tanulási környezet volt a mai téma, mindenki elmesélte, milyen környezetben tanulnak náluk a tanulók. Milyen a tantermek klímája például, van-e lehetőség a szabad levegőn lenni napközben, lehetséges-e, hogy az SNI-s tanulók a tanári asztalhoz közelebb üljenek.... Beszélgettünk arról is, hogy hol hány tanórájuk van a diákoknak hetente. Mikor említettem, hogy nálunk 7.30-kor csengetik az első órát, Martin meglepetten felkiáltott. És nem ritka, hogy a gyerekek 15 óra körül végeznek a tanóráikkal. A spanyol csoporttársunk említette, hogy náluk 55 percekesek az órák, és összesen 6 van belőle egy nap. A kávészünet után Martintól kaptunk egy elméleti összefoglalót a diszlexiáról, ezt beszéltük át pármunkában, nem volt könnyű, de megoldottuk. Kaptunk ma házi feladatot is, egy infografikát kell készíteni a diszlexiáról. Holnap, a zárónapon fogjuk átbeszélni ennek tanulságait. Délután ismét jutott idő egy kis kulturálódásra, a St. Mary templomban (itt a szállásom közelében) megnéztük a van Gogh kiállítást. Rendhagyó módon projektorral vetítették a képeket a templom belső falaira, szólt a zene, kényelmes székeken lehetett üldögélni és csodálni a kivetített festményeket. York 4 Reggel 8 óra után bejött hozzánk a terembe az iskola igazgatója, Richard. Elmondta, hogy mivel éppen a hét közepén járunk, 5 perce bemegy minden csoportba, és megkérdezi, minden rendben van-e. Elégedettek vagyunk-e a képzéssel, milyen benyomásokat szereztünk az elmúlt 2 napban?... Hangsúlyozta, hogy neki fontos a visszajelzés, amit tőlünk kap. Elmondtuk, hogy Martin nagyon lendületesen vezeti az órákat, és hogy úgy érezzük, sokat tanulunk tőle. Én hozzátettem azt is, hogy tanítok SNI-s osztályban, és egészen biztosan hasznát veszem majd az itt elsajátított módszereknek. És hogy mennyire szimpatikus a légkör, ami körülvesz bennünket az iskolában. A mai napon elsősorban a diszlexia-barát felületekkel ismerkedtünk meg. Martin nyomtatott szövegeket mutatott, átbeszéltük, melyik betűtípust kedvelik leginkább a diszlexiások: verdana, arial, colibri, helvetica, végül Martin kedvence, a leelawadee. Az oly gyakran használt Times New Roman például nem túl diszlexia-barát. A weboldalakat is áttekintettük "diszlexia-szemmel", az automatikusan legördülő menük például megzavarhatják a diszlexiásokat, a mozgó-villódzó képek szintúgy. Martin bevezetett egy új témát: a diszlexia és az Irlen szindróma kapcsolatát. Korábban nem hallottam még erről a jelenségről, pedig a diszlexiások 35-40%-a küzd ezzel a nehézséggel (a betűk mintha mozognának a szemük előtt, tágulnak, forognak). Délután a csoport egy része a katedrális felé vette az irányt, elmentünk meghallgatni egy evensongot. A gótikus falak között igen jól zengett a kórus, nagyszerű élmény volt, mintha időutazáson lettünk volna! York 3 Ma reggel kicsit fáradtan érkeztem az iskolába, de láttam, hogy rajtam kívül mások is ébredeznek még. A coffee lounge-ban néhányan a délutáni szabadidős programokat egyeztették, miközben iszogatták a kávét. Aztán "becsengettek". Az órán leginkább a diszlexia felismerésének fontosságáról beszélgettünk Martinnal. Sok esetben nem egyszerű a felismerés, bár kétségtelen, hogy vannak egyértelmű jelek. Szemléltetésképpen Martin mutatott jó néhány kézírásos szöveget, ezen keresztül néztük meg az alapvető sajátosságokat. Magáról a fejlesztésről még nem ejtettünk szót, de az elhangzott, hogy a B-vitamin milyen jó hatással lehet a tünetegyüttes kezelésekor. Az óra végén megnéztünk egy videót Donald Trumpról (http://tywkiwdbi.blogspot.com/2017/02/donald-trump-may-have-dyslexia.html), illetve egy animációs kisfilmet a paradigmaváltás szükségességéről (https://www.youtube.com/watch?v=zDZFcDGpL4U ). Kora délután csoporttársammal, Gyöngyvérrel kisétáltunk a Homestead Parkba. Jó hosszú túra volt, de feltétlenül megérte, mert gyönyörűen rendben tartott, hatalmas kertet láttunk, kis tavacskával, sétánnyal, virágokkal. Este pedig a Shakespeare Rose Theatre előadását néztük meg a Clifford torony mellett. Martin vezényletével foglaltuk el helyünket a nézőtéren, aztán már kezdődött is az előadás (The tempest). A szöveg komoly odafigyelést igényelt, nekem egy idő után igencsak beletörött a bicskám a koncentrálásba. A hangulat azonban kárpótolt, a színház belső szerkezete nagyon hasonlít a Globe Színházéra.
York 2. (az ismerkedés)Mikor reggel megérkeztem az iskolába, az üres előtérbe léptem be, nem volt senki rajtam kívül. Aztán lassanként szállingóztak a többiek is a coffee lounge-be. Az egyik lány "Óbudai Gimnázium" feliratú pólóban jött felém, már éppen kezdte volna, hogy "hi, nice to meet you", amikor mosolyogva mondtam neki, sziaaaa. Nyelvi korlátok még egy jó darabig nem is adódtak, hiszen kávézás közben kiderült, hogy nyolcan vagyunk magyarok a képzőhelyen.
Az iskola próbált tényleg tökéletesen megfelelni minden igénynek, tettek ki kávét-teát, ki mit szeret. (nagy örömömre adtak koffeinmentes változatot is) 8 óra után az előadónk, Martin megmutatta a kis termet, ahol tanulni fogunk. Nagyon közvetlen, lendületes, felkészült tanár, többször hangsúlyozta, hogy kérdezzünk bátran, ha valami nem érthető. A mai napunk arról szólt, hogy körbejártuk, valójában mi is a diszlexia. Nevezhető-e pusztán csak problémának? Vagy esetleg viselkedésbeli, neurológiai vagy fonológiai jelenség is egyben? Martin megmutatta a saját weboldalát, és ismertetett sok érdekességet is, például hogy az úgynevezett self-made milliomosok közel 40%-a diszlexiás, köztük Bill Gates is (vagy a régiek közül Rockefeller), illetve hogy a diszlexiások nagyobb eséllyel lesznek munkanélküliek. És hogy milyen nagy a felelősségünk, nekünk, tanároknak: a statisztika szerint a pedagógusok kb. 4%-a érti pontosan, mi is valójában ez a jelenség. Biztos vagyok benne, hogy a képzés további napjain választ kapunk a legfontosabb kérdésre: hogyan segíthetünk a diszlexiás gyerekeknek? A nap végén újra a coffee lounge-ba mentünk, most éppen ebédelni. Finom büféebédet adtak, jó hangulatban telt az idő. Az iskola igazgatója is beszélgetett velünk, meglepő módon tudta a keresztnevemet, megkérdezte, Budapesten tanítok-e. És hogy miért éppen Yorkot választottam. Kora este még egy welcome-drink partit is rendezett az iskola, ezen sokan összejöttünk. Martin elmondta a hét további programjait (holnap este lesz egy nagyon izgalmas Shakespeare-előadás a szabadtéri színházban), néhányan boroztak, én pedig elégedetten kortyolgattam a narancslevemet. York 1. (a megérkezés) - Gönczy-Szabó Gabriella Yorkshire grófság ezer éves központja, helyes kis óvárossal. Egy hétig leszek itt, hát kicsit utánaolvastam a város cseppet sem unalmas múltjának.
A római hódítás után a vikingek is kinézték maguknak a települést, akkoriban kapta a Jorvik nevet. Véresfejszéjű Eriket (hivatalosabb nevén I. Erik norvég királyt) kiűzték a területről, majd 1068-ban normann parancs érkezett a yorki vár megépítésére. Az Ouse partján mindmáig áll az erőd, melyet Hódító Vilmos építtetett. A XII. századtól a település egyre inkább gazdagodott, virágzó kereskedővárossá vált a London-Edinburgh útvonal mentén. Az ipari forradalom némiképpen elkerülte Yorkot, a vasútépítési láz azonban fontos csomóponttá tette, ugyanakkor megmaradt a térségben oly jelentős kulturális szerepe is. 1862-től kezdve sorra alakultak a csokoládégyárak, ma is működik itt néhány. Remek csokoládézó helyek várják az édességre vágyókat a városban, fel is tettem magamban, hogy az egyiket feltétlenül meglátogatom! :) Yorkba érkezésem első momentuma a katedrálissal való lenyűgöző találkozás volt. Az, hogy ragyogott a nap, az pedig minden várakozásomat felülmúlta! A katedrálisról már Manchesterből jövet nézegettem fotókat, a vonaton bőven jutott rá időm. A valóságban persze sokkal szebbnek bizonyult, talán csak Canterburyben láttam hasonlót. Miután a csomagomat a középkori utcácskákon keresztül a szállásra vittem (helyesebben zötyögtettem a régi köveken), elindultam, hogy feltérképezzem kicsit Yorkot. A szobám ablakából éppen rálátni a régi városfalra, ezért úgy döntöttem, ezzel kezdem esti sétámat. Az itteni városfal korántsem olyan monumentális, mint például a luccai, sőt kifejezetten keskeny, mégis hívogatott egy kis városnézésre. Fél óra után mégis úgy éreztem, jó lesz visszatérni a szállásra, elvégre régen volt már az a hajnali 4 óra, amikor az ébresztő megszólalt... Kilométerben ma nem volt hiányom, alvás terén azonban annál inkább... úgyhogy ideje pihenni! Holnap indul a képzés ("Dyslexia in the teaching environment"), kíváncsian várom! :) |
téma
All
Archívum
August 2022
|