York 2. Az elmúlt két nap ismét nagyon élmény dús volt. Az órák számomra annyira érdekesek, a nyelvhasználat annyira választékos és szakmai, hogy szinte tobzódom. Ez az a továbbképzés, ahol észre sem veszem, hogy lejárt az idő, amikor pedig tudatosítják bennem, hogy vége, szinte sajnálom.
Mi sem mutatja ezt jobban annál, minthogy eleddig minden nap a mi csoportunk ment ki utoljára a szünetekre és mi fejeztük be legutoljára az órát. Tegnap nagy nap volt az iskolában, mert az ománi tanulók meséltek arról, hogy az Omán nemzeti ünnepet hogyan ünneplik. Feldíszítették az iskolát, ünnepi ruhába öltöztek, hoztak füstölőt, nemzeti ételeket és italokat és megvendégelték az egész iskolát. Táncoltak, énekeltek nekünk, úgyhogy kisebb parti hangulat alakult ki az udvaron. Az ünnepség után Gyöngyvérrel elmentünk várost nézni, vásárolni, felmentünk és bejártuk a városfal azon részét, amit még nem láttunk, közben pedig sokat beszélgettünk. Egyébként a szobám a történelmi város fala mellett van közvetlenül, így látom az ablakomból a városfalon járkáló embereket. Ezután Gyöngyvér nem, én elmentem a többiekkel egy közös folyóparti sétára, ahol a mi csoportunk tanára, Martin, tartott egy érdekes történetekkel tűzdelt történelmi áttekintést a György korabeli életről, az adókról, a Viktoriánus korról, illetve a Skótokkal való hűvös viszonyról. Ma pedig elmentünk Gyöngyvérrel ajándékokat venni, utána átvettük az elmúlt két nap tananyagából azon részeket, amiket nem értett, majd elindultunk egy esti kórusos misére a lenyűgöző szépségű Minster-be. Este még egy fél órán át hallgattuk egy szerintünk tehetséges utcai zenész duó előadását, majd elindultunk haza. Comments are closed.
|
téma
All
Archívum
August 2022
|