10. nap Ó, a megbánás keserű könnyei! Ó, lipityomok! Miért is utasítottalak vissza titeket?! Én itt sírok utánatok a harmincvalahány fokos Dublinban, ti meg nyilván otthon énutánam. Ó, én ostoba! Miért is voltam ilyen könyörtelen hozzátok… Még szerencse, hogy elhoztam az utcai papucsomat, és arra le tudtam váltani a sneakerst – őszintén nem értem ezt a divatot. Miért hordanak nyáron edzőcipőt a lányok?? Már komolyan úgy éreztem néha ebben a hőségben, hogy a saját lábszagomon lépkedek.
A suliba érkezvén Owen mondta, hogy kapunk még egy kis időt, hogy felkészüljünk a prezentációra, majd eltűnt, és olyan sokáig vissza se jött, hogy úgy döntöttünk, hogy elkezdjük nélküle. Már jól előre haladtunk, mire visszatért, és közölte, hogy ha megbeszéltük a preziket, le kell mennünk egy másik terembe. A reflektálás a 2 kisses 2 kicks módszerrel történt: minden bemutatóval kapcsolatban 2 pozitív és 2 negatív meglátásunkat kellett kihangosítani – azért mi csínján bántunk a kritikával, tekintettel a körülmények hiányos voltára. Az meg nyilván az én szűk keresztmetszetem, hogy a matekosokét a háromszögek típusairól kissé hosszúnak éreztem, és a vége felé már arra gondoltam, hogy ha még egyszer meghallom azt a szót, hogy tráengöl, vagy hogy engöl, kiszaladok a világból. Az új termünkben Michael, az igazgató várt bennünket, aki elnézést kért bizonyos pontosan meg nem nevezett félreértések miatt, és azt mondta, hogy ő fogja megtartani nekünk a classroom management kurzust – de természetesen két és fél nap alatt már nem fog tudni mindenről beszélni, ezért mentimeteres szavazással leszűkíttette velünk a kört négy fő témára, és már bele is kezdtünk az elsőbe, a konfliktuskezelésbe. Mióta ilyen szép az idő – és vészesen fogy a pénzünk -, rákaptunk arra, hogy a St Stephen’s Green parkban piknikelve ebédelünk. A szomszédos Spárban ugyanis egy minden igényt kielégítő food bar található salátákkal, hideg és meleg ételekkel, színvonalas műanyag evőeszközökkel és komposztálható dobozokkal, poharakkal. Az egyik ilyen vásárlás után Ina kifakadt, hogy nem érti, hogy tudják ezeket az árakat megfizetni az írek – a háztartási cikkek (fogkrém, tisztítószerek stb.) árai két-háromszorosa a németnek, mondanom sem kell, hogy a magyarnak is. Mondtam, hogy látod, hogy nem bírják – nézd mennyi itt a kéregető, a homeless. Délután a Dublin Castle-ba mentünk: manapság itt iktatják be az ír köztársasági elnököket, de az 1921-es angol-ír egyezményig innen irányították az angolok Írországot, és őszintén szólva nagyon is érződik rajta, hogy mit tartottak az angolok Írországról – meglehetősen jelentéktelen a belső kialakítása az épületnek. Még szerencse, hogy sikerült kiharcolnunk a diákjegyet kis tanári csapatunknak. Az épületben található a többször levorrenbitizett Chester Beatty Könyvtár: egy ír származású milliomos adományozta többek között. Este pedig Herbie Hancock-koncert volt Dublinban, amiről szépen lemaradtam, pedig kb. az egyetlen, aki még él a nagy öregek közül. Ez pech. Nézzétek csak, milyen jó lehetett volna: Herbie Hancock - Cantaloupe Island (Glastonbury 2022) Comments are closed.
|
téma
All
Archívum
August 2022
|