3. nap Ma, szerdán megint délelőtt volt tanítás, szóval igyekeznünk kellett a lányokkal, hogy odaérjünk a meeting pointra Luishoz 10 perccel 8 előtt – 8.30-kor kezdődik az óra. Ilyenkor sajnos nincs idő beülni egy rendes kávéra, pedig ez a neszkávézás eléggé pusztító. Hűvös az idő, 16 fok, de süt a nap – persze, mindig akkor, amikor pont óráink vannak!! Ma az improvizáláson volt a hangsúly, Miriam sokféle játékkal igyekezett a magabiztosságunkat fejleszteni a kommunikációban. Ezekből a feladatokból sokat tudok majd hasznosítani a saját óráimon.
A suli közelében találtunk egy príma kis pubot, ami meglepő módon egy félönkiszolgáló éttermet is rejtett a hátsó traktusában. A jellegzetes pubokban kapható ételeket kínálták itt is, de a pult mögött álló szakácstól kérve te magad állíthattad össze, hogy mi legyen a tányérodon, és volt kis és nagy adag is. Egy kis adag (ami nekem egy elég nagy adag) és egy hálfpájntginisz 11 euro körül van. A krumplipürét fagyiskanállal adagolják!! Az órák után Louis, az iskola egyik tanára vitt el minket egy kis egyéni városnézésre. Tényleg nagyon egyéni volt: gyakran lecövekelt házak előtt, tippeljünk, mennyi itt egy lakás, vagy az egész ház. Elmondta, hogy tanárként jól keres (nem tudtuk meg, hogy mennyire), de arról nem is álmodhat, hogy Dublinban lakjon – ebben lehet valami, Miriam is ingázó. Mondjuk tényleg elképesztő: 4500 € egy kis lakás havi bérlete a csatorna mentén. Egyéni véleménye volt még az építészetről is, pl. szerinte szörnyű, ha a régit a modernnel keverik. Hát nem tudom, nekem bejön. Louis időnként csak legyintett egy-egy megoldás láttán: Terrible! Tudjátok, én bírom, ha valakinek karcos a személyisége, az viszont kiverte nálam a biztosítékot, hogy amikor arról beszéltünk, hogy a szombati egész napos kirándulások közül a két lehetőségből ki mit választott (3 héttel a tanfolyam megkezdése előtt!!!), nemes egyszerűséggel közölte, hogy a Roberta és általam választott Cliffs of Moher túra ostobaság, az egy shit, az egyetlen értelmes választás a Glendalough túra, amit ő vezet. Ő például az egész csoportját eleve oda irányította. Mondtam neki, hogy ez így nem fair, hogy elveszi a kedvünket, miközben tudja, hogy rég kellett rá jelentkezni, és nem is lehet rajta változtatni. Miért szervez az iskolátok rossz kirándulást? – tettem fel a végül költőivé vált kérdést. Bakker, de utálom az ilyesmit! Amúgy a tekergés a városban jó volt, megtanultuk felismerni a georgiánus és viktoriánus házakat. Nagyon bírtam a csatonát – lehetne valaha ilyen pl. a Rákos-patak végig? Az is csodálatos, ahogy a Liffey partját birtokba veszik a városlakók. Gyönyörű a Samuel Beckett Bridge, Santiago Calatrava műve, amely egy nagy hárfát formáz. A Brian Boru vagy Trinity hárfa Írország nemzeti jelképe, szerepel az ír címeren, és a Guiness, valamint a Ryanair logóján is. Ha Írországban jársz, kötelező elem a híres nevezetes ír folk zenével és tánccal megismerkedned. Ha kell, hát kell! Estére próbáltunk helyet foglalni a The Church nevű étterem/bár/pubba, ahol, ahogy hallottuk, vacsorázás közben autentikus zene és tánc szórakoztatja a vacsorázókat. A Church az írta vissza, hogy asztalt foglalni nem tudnak, de ha odamegyünk fél 7-re, biztos le tudunk ülni. Így is tettünk, és piszok mázlink volt, közvetlenül a színpad előtt kaptunk helyet - fél órán belül az egész étterem vagy mi dugig tele lett. Ez a The Church egy káprázatos hely: egy 17. századi templomból alakították át (az orgona még ma is felismerhető), és mesésen gazdag a díszítése. Kicsit féltem, hogy egy lehúzós turistaattrakció, de az árak pont olyanok voltak, mint máshol, az étel nagyon finom volt, és a két személyes, egy hegedűsből és egy gitárosból álló zenekar – legalábbis az én fülem szerint – igazán jó zenét játszott. Időnként két géppuskalábú lány a színpadra perdült, és iszonyú cukin hozták azt, amit az ember vár ír tánc terén. Mondjuk én nem bántam volna, ha férfi táncosokat is kapunk, de ezt is nagyon élveztem. Comments are closed.
|
téma
All
Archívum
August 2022
|