1. nap A szokásostól eltérően kicsit későn, 6:30-kor keltem, összeszedtem magam és elindultam megkeresni a tanfolyam helyszínét és valami reggelit szerezni. A 9:15-re meghirdetett kezdés előtt már jóval korábban megérkeztem, így felfedeztem a helyszínt. Egy remekül felszerelt, minden igényt kielégítő épületegyüttes ad helyet a jelenleg 9 féle képzésen résztvevő 110 körüli hallgatónak, akik 19 különböző országból érkeztek. Igazi melting-pot-tá alakultunk. Némi ismerkedés után mindenki elvonult saját tutorával a kijelölt termekbe és megkezdődött az érdemi munka.
Nagyon leegyszerűsítve a tesztelés, mérés és értékelés alapfogalmait tisztáztuk, illetve felmérte a tutor, Dave, ki mennyire van tisztába ezekkel. A délelőtti órákat ezzel töltöttük, majd megérkezett második tutorunk, Thom, aki a tesztelés és mérések céljait és fajtáit vette át velünk gyakorlati példákon keresztül. Egyébként mindkét tutor, Dave és Thom is a NILE (Norwich Institute for Language Education) iskola vezető és komoly szaktekintélynek számítanak az idegennyelvi mérés-értékelés témájában. Összességében egy hasznos nap volt. 0. nap - Kaufmann Péter A mai nap az utazásról szólt. 1 repülőút, 1749 km, 10 óra. A legtöbb időt az átszállás vette igénybe az Amszterdami Schiphol repülőtéren. Este 9:30 körül elfoglaltam a szállásomat, ami a University of East Anglia kampuszának területén van. Egy egyszerű szoba ággyal, asztallal, ruhásszekrénnyel és persze wifi eléréssel. Ennyi. De nem is kell ennél több. Felkészülés az első napra.
12 - 14. napNorwich – Amsterdam - Budapest Az utolsó napokra sikerült elég rendesen elfáradnom, bár egy nagy feladat várt még rám: a tanultak alapján egymásnak tartottunk mini (?) órákat különböző témákban. Én külön kérésre megpróbáltam a kollégáknak egy pár magyar kifejezést tanítani. Állításuk szerint vetélkedik egymással a cseh és a magyar nyelv nehézségben, de nekem akkor is a magyar marad a legszebb a világon. A legutolsó délután is igen sűrűre sikerült. Az órák után egy (búcsú) tea partira voltunk hivatalosak. Ezután még „gyorsan” bejártuk a campus eddig (idő hiányában) fel nem fedezett részeit újdonsült egyiptomi barátnőmmel. Hátra volt még a csomagolás, majd alig 2 órányi (nem) alvás után az izgalom, hogy értem jön-e a taxi hajnali 4-re a kihalt kollégiumhoz, kiérek-e időben a reptérre, időben landolunk-e Amszterdamban az elvileg 50 perces transzferhez…
Viszlát NILE, viszlát Norwich! Ui.: Mindenkinek köszönöm, aki így vagy úgy elősegítette, hogy részt vehessek ezen a rendkívül tartalmas, ugyanakkor élvezetes tanulmányúton. 9 - 11. nap A második hétbe lépve újra nekiveselkedtünk az inklúzió és tanulási nehézségek összefonódó témájának. Az órákon általában párokban dolgoztunk, előtérbe került a dyslexia problematikája. Érdekes módszereket sajátítottunk el a helyesírás gyakorlására – mozgásra és vizualizálásra épített ötleteket tanulmányoztunk. A különböző elméletek tanulmányozása után már nagyon vártuk a következő közösségi programot. A nevével ellentétben a „Pub Quiz” jellemzően nem azt hivatott felmérni, mennyire sikerült megismernünk a helyi vendéglátóipari egységeket. Általános műveltségi és egyéb városismereti kérdéseket kellett helyesen megválaszolnunk, országok zászlait és városokat próbáltunk beazonosítani, utóbbiakat a rájuk jellemző épületek körvonalai segítségével. A tapasztalaton kívül egymás barátságát is sikerült talán elnyerni, nagyon jóba lettem egy brazil, egy spanyol és egy olasz kollégával. Nekünk nagyon jól esett ilyen összetételű csapatban játszani, a többiek többségükben a saját nemzetiségűekkel alkottak csoportot.
7 - 8. napSheringham/Cromer-Cambridge A hétvégét két különleges kirándulással töltöttük. Szombaton elutaztunk a tenger mellé, vonattal mentünk először Sheringham, majd Cromer városába. Az előbbiben iszonyatos szél fújt, ennek ellenére hosszan időztünk a tengerparton. Cromerben beleütköztünk egy Harley Davidsonos motoros felvonulásba, alig lehetett mozdulni, olyan sokan voltak kíváncsiak a motorcsodákra. Vasárnap Cambridge városát fedeztük fel. Lenyűgöző volt a sok egyetemi épület, ami eredeti pompájában tündökölt. A King’s College Chapel nevéhez nem méltó méretű, lenyűgöző építészeti alkotás – megszámlálhatatlan mennyiségű turistába botlottunk a kicsit hűvösebb, esős idő miatt is.
4 - 6. napAz első Norwichban töltött teljes nap beszámolójából kifelejtettem, hogy a tanítás után az egyik közkedvelt vendéglátóipari egységben vendégül látták az összes diákot egy helyi különlegességre. A mi csoportunk rendkívül összetartónak bizonyult, tanárunkkal közösen leginkább egymással próbáltunk meg kicsit jobban összeismerkedni. Az első pár nap levezetéseként illetve a társaság összekovácsolása céljából újabb közösségi programban volt részünk: nemzetközi estet tartottunk. Aki tudott, madárlátta hazai finomsággal is elkápráztatta a társaságot. Sajnos az én sütim nem bírta ennyi ideig - hiába tartottam hűtőben az érkezésem óta, megadta magát, én meg nem mertem megkínálni vele a többieket. Jó hosszúra nyúlt a különböző nemzetek, iskolák bemutatkozása: közösen énekeltünk illetve táncoltunk a skót, bolgár, spanyol, olasz, francia, svájci, egyiptomi és brazil kollégákkal, míg páran az iskolánkkal is megismertettük a jelenlevőket. Az 5. és 6. nap annyira töményre sikerült, hogy az órák levezetéseként csak arra vágytunk, hogy bóklásszunk a városban. Csodálatos késő középkori templomok és katedrálisok sora között irtózatos mennyiségű sörözőbe botlottunk. Kiderült, hogy egy egész évig minden nap más ivóhelyet látogathatnánk, de a hit gyakorlására is heti szinten lenne újabb hely a városkában. Én felfedeztem egy fantasztikus pékséget is, egész másfajta kenyereket és péksüteményeket készítenek mint mi – hasonló alapanyagokból.
1 - 3. nap - Havas Judit Budapest - Amsterdam - Norwich Egy kellően meleg vasárnap kora délután útra keltem Norwichba (Anglia). Alig 50 percet hagyva az amszterdami transzferre, végül helyi idő szerint kicsivel 17 óra előtt landoltam angol földön. Maga a közel 2+1 órás repülőút kellemesnek mondható, még frissítőt és szendvicset illetve rágcsálnivalót is kaptunk mindkét járaton (KLM). A nemzetközi repülőtér elég csekély forgalmat bonyolít le napi szinten Norwichban, így pillanatok alatt begyűjtöttem a bőröndömet. Az egyetemi campus (University of East Anglia) területén levő kollégium busszal csak átszállással közelíthető meg (kb. 10 fontba került volna), így inkább a taxit választottam: 13 fontért „majdnem” házhoz szállítottak (nem nagyon szeretik a kredit kártyát a taxisok). A recepción nagy szerencsére beleütköztem egy későbbi csoporttársamba és így alig egy óra alatt meg is találtuk a konkrét épületet – tényleg nem volt egyszerű feladat még a kapott térkép segítségével sem. ;) A szobában egy rendkívül (túl?) puha ágy, egy íróasztal 2 görgős szekrénnyel és egy székkel és minimális polc található. A paplan kissé meleg 25-30, de még 15 fokban is. A fürdőszobában zuhany, mosdó polccal és wc van; papírról és törülközőkről is gondoskodnak a vendéglátók (hetente cserélik, de igény szerint akár gyakrabban is). A „lakosztályhoz” tartozó előtérben levő szekrény bőségesen elegendőnek bizonyult a két hétre hozott ruhákhoz. A konyha viszonylag jól felszerelt, edények, evőeszközök, tányérok, poharak, vízforraló, elektromos főzőlap, mikrosütő, vízforraló, hűtőgép és fagyasztó is van közös használatra. Az első „igazi” napon iskolába menet megvettem a heti bérletet (korlátlan utazásra 19 fontért). Az emeletes busz felső szintjén utazva sokkal élvezetesebb az út, bár kicsit ijesztő volt elsőre, ahogy a fák ágai végigkaristolták a jármű tetejét. A képzőintézménybe (NILE=Norwich Institute for Language Education) érve megismerkedtünk a legfontosabb dolgozókkal, rövid tájékoztatót kaptunk, mi merre található az épületben. Az eligazítás után mindenki a saját termébe vonult, ahol nekiláttunk a munkának. Sajnos a bemutatkozásra, ismerkedésre elég kevés időt hagyott az „osztályfőnökünk”, jó lett volna nem csak a feladatokon keresztül megtudni, ki, milyen intézményben és kiket tanít. A csoport nem túl nagy, csak 6 fő, de mi annál lelkesebbek vagyunk. ;) 2 olasz (egyikük csak 1 hétre jött), 1-1 spanyol (baszk), bolgár, cseh kolléganő és jómagam fogunk együtt tanulni. Az órarend tervezetet is megkaptuk, majd belevetettük magunkat a tanulási nehézségek és inklúzió témájába. A nap utolsó részében egy-egy jó hosszú, tartalmas feladatsor kitöltése mellett megpróbáltuk felfedezni az iskola környékét és a városközpontot. A 2. tanítási nap dráma órával kezdődött: hatalmas nevetések közepette ismét gyereknek éreztük magunkat, a gyakorlatok során néha testnevelés órai emlékeim jutottak eszembe. Kissé nehezen tudok elképzelni egy angol órát ebben a formában, de vitathatatlanul nagy élmény volt.
A következő órákon az inklúzió fogalmát próbáltuk megfogalmazni saját tapasztalatainkra építve. A nyelvtanulás speciális nehézségeit átbeszélve összegyűjtöttük, milyen feltételek kellenek ahhoz, hogy minél jobban megértsük egymást. Kis mértékben érintettük a dyslexia témáját is, mint leggyakoribb nyelvtanulási problémát. Ezután beszélgethettünk az iskola egyik munkatársával, aki maga is nagyfokú dyslexiával rendelkezik és így beleláthattunk, hogyan is éli meg ezt egy érintett. Nagyon érdekes, néha keserédes volt a személyes tapasztalatokat, élményeket hallgatni. A nap utolsó felvonásaként egy fantasztikus városnézésben volt részünk: egyszerre volt élménydús, mulatságos és nem utolsó sorban informatív. |
téma
All
Archívum
August 2022
|