0. nap - Szalay Zsuzsanna Az egész úgy kezdődött, hogy a családom annyira megörült, hogy 2 hétre eltűnök, hogy kaptam tőlük egy csodálatos piros bőröndöt és egy adag jegyet dublini múzeumokba - csodálatos érzés, hogy mennyire ragaszkodnak hozzám!!
A gatyarothasztó kánikulában kicsit nehéz volt a várható dublini időjárásnak (19 fok volt az előrejelzés) megfelelő ruhákat pakolni - de végül megacéloztam magam, és nemet mondtam a lipityomoknak, hiába kerülgették könyörgő tekintettel a koffert. Végül az időjárás a kezemre játszott, és kevésbé volt feltűnő a Liszt Ferenc repülőtéren egy bőrdzsekis, bakancsos, sapkás nyárimikulás, aki voltam. Ismeretségeket is kötöttem a reptéren: Sebastian kozmetikai termékeket árult, és annyira felvillanyozta, hogy tanár vagyok, hogy azt se bánta, hogy semmit sem vettem. Ennél talán gyümölcsözőbb kapcsolat lehet, hogy összeismerkedtem három kollégával, akik szintén a Europass iskola kurzusára utaztak Dublinba - velük együtt vettük meg a leap cardot, és kerestük meg a 16-os buszt. Sajnos a szállásunk nem egy helyen volt, így a buszút második felét már nélkülük tettem meg. A buszmegállótól kb. 15 percig taszigáltam a piros bőröndöt, míg ügyesen megérkeztem az izgalmas elnevezésű Destiny Student hostelbe (https://www.youtube.com/watch?v=Ctm_kVwGQ4Y). Út közben szívélyesen fogadtam a Welcome to Dublin köszöntéseket, ámulva csodáltam a színes ajtós, virágos előkertes tipikus ír házakat, és vad terveket szövögettem a pubokból kiszűrődő énekszó hallatán. Akkor hello Dublin, lássuk mit tudsz! 2022.07.29. Utolsó napunk is teli volt feladatokkal. Először az önbecsülés pozitív önreflekszióját alkalmazva válaszoltunk a napló aznapi kérdéseire. Felmerült az, hogy ez nem minden esetben megy gördülékenyen egyes kultúrákban. A papírlánc feladat is erőkerült újra, ezúttal nehezített módon gyakoroltuk a csapatmunkát. A trénerünk még számos hasonló érdekes feladatot mutatott be nekünk, mindenképpen felhasználom őket az oktatásban. Ezután országbemutatók következtek, spanyol csoporttársaimtól őrölt paprikát kaptam ajándékba, érdekes lesz az ízvilágát a magyar paprikával összehasonlítani. Ezt követően került sor a kurzus elvégzését igazoló oklevél átadására. Délután a Chester Beatty kiállítást néztem meg, ahol a „Szent hagyományok” és a „Könyv művészete” kiállítások kéziratokat, lenyomatokat, rajzokat mutatnak be a perzsa, az iszlám és a kelet-ázsiai gyűjteményekből.
Goodbye Dublin! :) 2022.07.27-28. Szerdán délelőtt először saját magunknak kellett írnunk levelet, amelyet a weboldal 5 év múlva továbbít számunkra. (www.futureme.org) Nekem nagyon tetszett a feladat, mert közeli jövőre szólt és személyes húrokat pengetett meg mindenkiben. A második feladat kapcsán egy gyerekkori fotónkat kellett felidézni és összegyűjteni azokat a dolgokat, amilyen jövőt kívánunk ennek a gyereknek. (sikeres, szeretve levő, stb) Ezután a trénerünk Emma megismertette velünk a www.blinkist.com weboldalt. Elsősorban marketing és önfejlesztő könyvek tartalmát foglalja össze főbb pontokban és azokat meg is lehet hallgatni audio anyag formájában. Az utolsó feladatunk annak a 2 halmaznak a kitöltése volt, hogy mitől félünk illetve mi az amire befolyásunk van/lehet. A délutáni órát az EPIC múzeumban töltöttük, ahová egy kellemes 30 perces séta után jutottunk el. (Ír Kivándorlási Múzeum) A múzeumi tárlatok arról mesélnek, hogy az évszázadok alatt kik és milyen okokból hagyták el Írországot és hol telepedtek le és ott hogyan járultak hozzá a befogadó ország kultúrájához, gazdaságához. Ezután a Kis Írország Múzeumot néztük meg, aminek anyagát egyszerű emberek adták össze és pont ez teszi különösen autentikussá. Csütörtökön az asszertivitás, a passzív és az agresszív kommunikációs stílusok jellemzőit vettük át. Ezekre szituációs gyakorlatokat is végeztünk. A feladat az volt, hogy hogyan legyünk asszertívak anélkül, hogy agresszívnak hangoznánk. A nap végén belga csoporttársunk vette át a tanári szerepet és kvázi szemináriumot tartott nekünk a passzív hallgatás alapjairól és a technikákat is begyakoroltatta velünk. Mint kiderült ezt oktatja Belgiumban. :) Este elmentünk egy misére a Szent Patrik Székesegyházba. Felejthetetlen élmény volt és szerencsékre a mise énekeit egy amerikai kórus előadásában hallgathattuk meg.
2022.07.25-26. Hétfőn volt az első nap a második kurzuson. Végre: soft skills! :) A trénerünk Emma O’Hare rendkívül szimpatikus, profi oktató benyomását keltette már az első pillanatban. Ügyelt arra, hogy mindenki el tudja végezni az app feladatokat, ami különösen üdítő tapasztalat volt az első héttel összehasonlítva, amikor a tréner csak öntötte ránk a feladatokat bármiféle feedback nélkül. Elsőként itt is egymást kellett bemutatnunk páros gyakorlatban, majd más párokkal keveredve lassan profivá váltunk párunk életrajzából. A kurzuson a fő platformok a WhatsApp és a jamboard lesznek. A tréner első pillanattól arra ösztönöz minket, hogy ismerjük fel magunk és egymás pozitív tulajdonságait. A délutáni órán először hatékony prezentációs tippeket adtunk egymásnak páros munka keretében, majd közösen is megvitattok azokat. Ezután a német és az olasz csoporttársam mutatta be országának egy nevezetességét. Kedden az idővel való gazdálkodás volt a délelőtti órák fókuszában. (ez is egy puha készségnek számít) Emma biztatott minket, hogy ez a készség is fejleszthető. Először híres idézetekre reagáltunk csoportos munkában. Ezt követően virtuálisan 86,400 eurót kellett elköltenünk 1 nap alatt Dublinban. Az én csoportom „bölcsen” :) részvényeket vásárolt a tőzsdén, illetve jótékonyságra is fordítottunk egy nagyobb összeget. A válaszok meghallgatása után tudtuk meg trénerünktől, hogy pontosan ennyi másodperc van egy napban. És ami időt nem használunk fel hasznosan, az bizony elvesztegett időnek számít a jövőre nézve. Ezután papírból készítettünk papírláncot 4 perc állt rendelkezésre. Az a csoport győzött, amelyik egyből vezetőt választott magának, aki kiosztotta a feladatokat már az elején. Végül én mutattam be iskolánkat és Magyarországot csoporttársaimnak. Délután a Nemzeti Régészeti Múzeumba látogattam el, ahol különösen a kelta és a középkori művészet nyűgözött le.
2022.07.22-24. Az utolsó napon bingóval kezdtünk. Művészet volt ismét a téma, ami nem aratott osztatlan sikert a csoportban. Ezt követően mintegy 10 csoporttársam ország bemutatóját tekintettük meg. Ugyanis trénerünk a hét elején egyszerűen elfelejtkezett arról, hogy csak néhányunknak volt alkalma iskoláját és országát bemutatni. Ezzel gyakorlatilag elment a délelőtt így legnagyobb sajnálatomra az értékelés témakörét csak érintettük, eseteket pedig egyáltalán nem beszéltünk át. Iskola után irány a dublini vár, ahol megcsodáltam a lakosztályokat bennük a festményeket és relaxáltam a várkertben is. Szerencsénk is volt, mert éppen ott volt az egyik teremben egy amerikai turista csoport, akikhez hozzá tudtunk csapódni. :) Még így a múzeumi tárlat megtekintésekor is megrendítő szembesülni az 1840-es burgonyavésszel. Egymillió ember halt éhen és rengetegen hagyták el az országot. Szombaton egy szervezett utazáson vettünk részt. Wicklow megyébe látogattunk, ahol először a Hollywood feliratnál készítettünk fényképeket. Nem ez nem Kaliforniában van, hanem Írországban ahol rengeteg film forgatásának helyszíne ez a hely. :) Ezután egy pásztorkutya bemutatót néztünk meg, ami fantasztikus volt. Döbbenetemre a farmer elpanaszolta, hogy a gyapjút nagyon kevés pénzért veszik át tőlük. A boltban látható gyapjú árucikkhez kínai és új-zélandi gyapjút használnak fel. Az eseménygazdag túrát Glendalougban fejeztük be, ahol megcsodáltuk az ősi gleccser által kivájt felső-tavat, ami Írország legfestőibb tájainak egyike.
5. nap Péntek, utolsó nap. Mindenki kicsit fáradt és meglehetősen szomorú, hogy véget ért… no nem annyira a képzés, inkább az ittlét… Persze hiányoznak az otthoniak, meg a megszokott rutin, meg hogy a jól ismert környezetben legyünk… de nem szívesen megyünk el Dublinból. Személy szerint nagyon szerettem itt lenni. Az egész város élhető. Bármennyire is egy fővárosról beszélünk, van élettér, nincs dugó, van személyes tér – persze nem a turisták által ellepett 1-2 négyzetkilométeren, hanem azon kívül. Eddig London töltötte be ezt az űrt anglomán szívemben, ez most megváltozott… Dublin lett az új szívem csücske… Ugyanazt megkapod, mind Londonban, csak kisvárosi léptékben… hát ki ne szeretné… Félreértés ne essék…mindenütt jó, de a legjobb… (mindenki fejezze be, ahogy akarja) Az utolsó nap hangulata Bent is belengte, mert nem igazán volt a helyzet magaslatán. Biztosan szomorú volt, hogy megválik az okoskodó magyaroktól 😉. Bár sok mindenről kellett volna még szót ejteni, inkább az ír kultúra volt terítéken. Annyira nem bántuk, de azért hasznosabb lett volna némi PBL tartalom…. De majd összeszedjük szakirodalomból. Néhány érdekesség egy ír fiatal tolmácsolásában:
A tanúsítványok átvétele után elköszöntünk Bentől és a csoporttársaktól és egy visszafogott csoportképet készítettünk, mert többek már elmentek, hogy elérhessék az este induló repülőgépüket. Ezután a magyar kontingens ellátogatott a Church bárba, ami – mint a neve is sejtteti- egy templom belsejében lett kialakítva. Az egykori St Mary templomot 1964 bezárták és üresen állt egészen 1997-ig, és egy 7 éves átalakítás követően megnyílt a jelenlegi bár elődje, ami végső formáját 2007-ben nyerte el, és innentől datálódik a jelenlegi elnevezés is. A Church bárban felelevenítettük az elmúlt hét pozitív és negatív történéseit, ettünk, ittunk finomakat, majd ment mindenki a maga útjára. Dublin visszavár remélhetőleg… én visszamennék. Köszönet a lehetőségért az Erasmus+ programnak, a Neumann hozzáállásának és Kiss Csilla kolléganőnk kitartó koordinátori és pályázatírói tevékenységének!
Jövőre veletek ugyanitt? Vagy máshol? Reméljük! 4. nap Csütörtök délelőtt a kritikus gondolkodásról és a lexikai megközelítésről volt elsősorban szó, ezeken belül átbeszéltük, hogy megvalósítható a tanulók kritikus gondolkodásra való ösztönzése, hogy tegyük a kritikus gondolkodást napi rutinná. Áttekintettünk néhány digitális eszközt a kritikus gondolkodás elősegítésére, amik között nem igazán volt számomra eddig ismeretlen, de egy összeszedett listának ez is jó lesz.
A lexikai megközelítés egy érdekes szelet volt, mert alapvetően ez egy nyelvoktatási paradigma, így elég rossz volt nézni, ahogy beleerőlteti Ben ezt az általános oktatási környezetbe. Hiszen nem véletlenül lexika – szavak komtextusba kapcsolt vizsgálatáról beszélünk és bár mint kategóriai analízis használható lehet mintának egyéb szakterületek rendszerben való kategorizálására, azért nem kell egy kalap alá venni ezeket. Ismét meglepődve tapasztaltam, hogy az irányított felfedezés / felfedeztetés technikája tanár kollégáimnak még újdonságként szolgál, de lássuk be, nyelvtanárként mindig is nagy jelentőséggel bírtak a módszertani újdonságok és elsők között mi tudtuk ezeket kipróbálni. De ez a módszer sem annyira újkeletű, hiszen a 2000-es évek elején már használtuk a nyelvoktatásban, emellett tudom, hogy Neumannos kollégáim is használják…ezért SHAME ON YOU nyugati tanárképzés! A délelőtt végén összehasonlítottuk a projekt és a projekt alapú tanulás sajátosságait és megvizsgáltuk a valós és nem valós kimeneteket a PBL-ben, azaz, hogy milyen kézzel fogható, illetve kézzel nem fogható produktumok születhetnek egy-egy projekt végén. A fárasztó délelőttöt egy még fárasztóbb délután követte, mert a délutáni szekcióban egy PBL minta részletes kidolgozásának gyakorlatát vezettük le általános és középiskolai szcenárióra, ami alapvetően egy madáretető elkészítésére összpontosított. Fárasztó és részben hasznosnak mondható eleme volt ez a képzésnek, de hasznosabb lett volna, ha minden csoport önállóan dolgoz ki számára érdekes krosszkurrikuláris folyamatot PBL környezetben. A nap végén már csak pihenni volt erőm. Egy gyors vacsora, blogírás. Így most el is köszönök különösebben képválogatás nélkül. Azért egyet búcsúzóképp: „Krikett meccs a Phoenix parkban nagy nézőszám előtt” címmel… 2022.07.20-21. A szerdai nap kincsvadászattal kezdődött a Nemzeti Galériában. Előző napon dublini városnézésen vett részt a csoportunk, így már nagyobb biztonsággal közelítettük meg a gyülekező helyünket. A kincsvadászatra –amely 2 és fél órán át tartott- 3 fős csoportokban kaptunk feladatot, de néhány kérdésre személyre szabott válaszokat várt tőlünk a tréner. Nekem azok a kérdések tetszettek különösen, mint például melyik festmény volt ránk a legnagyobb hatással illetve melyik kép volt igazán meglepő a számunkra. Nagyon élveztük a galéria látogatást és valóban elgondolkodtató, kreatív feladatokat oldottunk meg. Az iskolába visszatérve újabb SEL feladat következett. A trénerünk nagy hangsúlyt fektet arra, hogy csoportmunka során pszichés biztonságot teremtsen. Feladatunk az volt, hogy „Valaha történt-e az iskolában olyan veled, hogy……….” kérdést befejezzük. Ezután körbe álltunk és ha igen volt a válasz, akkor helyet kellett cserélni valakivel a körben. Számomra meglepő és ugyanakkor megnyugtató volt, hogy országtól függetlenül ugyanazokkal a problémákkal szembesülünk. Végül a www.mentimeter.com és a www.baamboozle.com oldalakkal ismerkedtünk, amelyek segítségével érdekes feladatokat készíthetünk a diákjaink számára. Csütörtökön először az előző napi galéria látogatással kapcsolatos projektet fejeztük be. Ehhez a www.flip.com-ot hívtuk segítségül. Ezzel az alkalmazással a galériában készített kedvenc képünkkel a háttérben egy saját magunk által rögzített videót kellett készíteni és feltölteni a tréner által létrehozott csoportba. A videónak a „Milyen hatással van ránk a művészet” címet adtuk. Bár először azt sem tudtuk, hogy kezdjünk hozzá, azonban végül tényleg jól sikerültek. :) A hátralévő időben a motiváció témáját veséztünk ki, ahol már kijött a különbség abban, hogy ki milyen típusú iskolából érkezett. Délután a belvárosban sétáltunk és felfedeztük a Trinity College-ot, Írország legrégebbi egyetemét. A sétát szuvenír vásárlásokkal fejeztük be. Azt hiszem, hogy soha életemben nem sétáltam annyit, mint az elmúlt 4 napban. Eddig 21 ezer lépés/nap a rekordom! :)
3. nap Szerdai napra végre tényleg megérkezett az elviselhető időjárás. 13 fok reggel 19 fok délutánra. Az írek és én is felüdültünk… Már tarthatatlan volt a 25-30 fok itt a szigeteken! Elképzelni, hogy az előrejelzés szerint szombaton 41 fokra megyek haza…bele sem merek gondolni…még messze is van. Már meglehetősen elfáradt a csoport, de kitartóan ostromoltuk Bent kérdéseinkkel. Az aktuális kurzustartalom a készségek fejlesztéséről szólt a projekt alapú tanulás mentén, ami elsősorban a produktív készségeket célozta. Megnyugtató volt tapasztalni, hogy a magyar oktatóknak túl sok újdonsággal nem szolgáltak a hallottak, érdekes módon a spanyol és a német kollégák vették nagyobb hasznát. Valószínűleg a fejlettebb oktatási környezet ellustítja az embert 😉 és ki nem lett lusta?!?! A magyar és a cseh tanerő. Ettől még nem volt teljesen haszontalan a nap, mert megvillogtathattuk tudásunkat és tapasztalatainkat a kollégáknak, és gyakorlati értékkel tudtuk felruházni a száraz elméleti tartalmat, amiért Ben is hálás volt – valószínűleg inkább elátkozott minket ír nyelven… Délután a város eddig fel nem fedezett része felől közelítettem meg a belvárost, hogy ne a mainstream turistacsalogató utakat kövessem és így érintettem a St. Patrick katedrálist, ami abban a parkban helyezkedik el, ahol a legenda szerint egy a - város alatt még mindig húzódó - Poddle folyó táplálta kútban St. Patrik megkeresztelte az első Ír keresztényt. A képek magukért beszélnek. Az eddigre estévé alkonyult nap végére nem maradt más, mint hazafelé venni az irányt, és a szálláshoz közeli pubban megvacsorázni és megkóstolni a legendás ír Red Ale-t, ami a szárított maláta és pirított árpa egyvelegének köszönhetően kapja sajátos színét és zamatát. Már ittlétem kezdete óta vadásztam az ír vöröst és most végre megtaláltam egy minőségibb változatát otthoni kedvenc csapolt sörömnek, amit nagyon ritkán persze, megfelelő penitenciát követve minimális mennyiségben, de elfogyasztok.
2. nap A keddi napon megkezdődött az érdemi munka. A tanfolyam végre arról szólt, amire kíváncsiak voltunk. A Projekt-alapú tanulással (PBL = Project Based Learning) kapcsolatos ismeretek feltérképezése után Ben, az oktatónk összefoglalta az elméleti tudnivalókat és közösen megfogalmaztuk, hogy mi és van-e a PBL-nek létjogosultsága az oktatási környezetben. Spoiler alert: van…nem hiába használjuk a módszer számos elemét évek óta a Neumannban! Hurrá! Ezután a projektek eljárásrendjével foglalkoztunk rövid és hosszú távú szcenáriókat vizionálva. Ezalatt ismét megfigyeltük, hogy mennyire másképp működik az elmélet és a gyakorlat egy-egy módszertani elképzelés esetében. Mivel a csoport meglehetősen vegyes összetételű (4 magyar, 3 spanyol, 4 cseh, 2 német és 1 lengyel), rögtön kiderült, hogy melyik oktatási rendszerben, mely elemeket, lépéseket kell átalakítani, illetve a helyi sajátosságok szerint kiaknázni, hogy ez működőképes legyen. Meglepő dolgok nem hangoztak el, valahol megnyugtató (vagy inkább elkeserítő) volt hallani, hogy máshol is olyan nehézségekkel küzdenek az oktatás terén, mint mi. Az inkább volt meglepő, hogy Ben elmondása alapján az írek nem kapják meg azokat a módszertani tanfolyamokat, amikre nekünk lehetőségünk van, illetve ha meg is kapnák nem nyitottak rá, mivel angol tanfolyamként gondolnak rá, és mivel angolul beszélnek, úgy ítélik meg a tanárok és az oktatáspolitkai irányítók is, hogy erre itt nincs szükség. Meglepő… Még meglepőbb, hogy bár az ír tanulók tanulmányuk teljes ideje alatt kötelező jelleggel tanulják az ír nyelvet (5-16/18 éves korukig), a lakosság mindössze 2 (KETTŐ) százaléka beszéli az anyanyelvét. Ezt Ben az ír nyelvoktatás hibájának, illetve az ír családok érdektelenségének rója fel. Meglepő és szomorú egyben, hogy az ír nyelv is lassan holt nyelvnek fog számítani. Bár számos reform születik és folyamatosan pénzt pumpálnak ezekbe, a tanárképzésbe ezek nem folynak át. Délután a Trinity College könyvtárába látogattam, ahova előre kellett jegyet foglalni, mert igen nagy népszerűségnek örvend a turisták körben. A 18 euros self-guided (amikor nem vezetnek körbe, hanem magad járod be a helyet) belépőt kifizetve az elvárások magasabbak lesznek, az emberben egyből romantikus gondolatok ébrednek, eszébe jut Pannonhalma vagy a Festetics kastély és egyből ezek könyvtárait kezdi látni szemei előtt. Hát ne tegye!!! Kicsit csalódás volt… az elvárásaimhoz képest. Bár nyilván lenyűgöző a egész hangulat és történelmi szellem, amit idéz az egész Trinity College és a park mellette, valamint a könyvek illata és a nyikorgó padló mind hozták az érzést, amit az ember egy könyvtártól vár…de 10 perc alatt már kétszer is alaposan megnéztem mindent és én éreztem magam kellemetlenül, hogy ilyen hamar hagyom el a helyszínt - azt már mondani sem merem, hogy ebben a 10 percben az ajándék bolt is benne volt, ami másfélszer akkora területen helyezkedik el, mint maga a könyvtár… sebaj… ha már Dublinban vagyok, meg kell nézni! Meg is néztem!
|
téma
All
Archívum
August 2022
|